(T/N) -Te neved
(V/N) -Vezeték neved

Draco Malfoy. Ha valaki ezt a a nevet neked az első öt Roxforti évedbe kimondta, rögtön felforrt a véred. Társaid közül ő volt, akit a legjobban utáltál. Jobban mondva ő, és a családja. A Malfolyok mindig is gyávák, alattomosak, gonoszak és nem utolsó sorban pöffeszkedőek voltak. Ezenkívül Draco nem mulasztott el egy-egy beszólást megereszteni feléd, ha melletted sétált el.

- Malfoy, add vissza a könyvemet! - üvöltöttél, olyan hangosan, hogy a folyosó belezengett - Már rég órán kéne lennem.

A szóke fiú elvigyorodott, és meglengette az arcod előtt a Legendás Állatok és Megfigyelésük című könyvet.

- Mit adsz érte? - nevetett gonoszan, de te még csak el se mosolyodtál.

- Mit szólsz mondjuk egy átokhoz? - a pálcádat előrántottad a talárodból, és Dracora szegezted.

- Úgysem mered - sziszegte.

Te gúnyosan felnevettél, majd, meglendítve a pálcádat, elkiáltottad magad:

- Carbunculus! - Malfoly arcáról lehervadt a mosoly, és csúnya, gennyes kelések jelentek meg rajta. Ijedtében eldobta a könyvet, és aggódva az arcát kezdte tapogatni

- Ezt még visszakapod (V/N)! - kiabált miközben a gyengélkedő felé rohant. Te felvetted az elejtett tárgyat, és derűsen Hagrid órájára indultál.

Levakarhatatlan vigyor ült az arcodon, és az se szegte kedved, hogy Hagrid egy elég nagy, és ijesztő hipogriffet hozott az órára.

- Remek, most hogy mindenki itt van, kezdjük is az órát - a vadőr csillogó szemekkel nézte az állatot, amit szerzett, aztán a tekintét a csoportra szegezte. - Ő egy hipogriff, a neve Csikócsőr. Nos ki szeretné ezt a csodás állatot megismerni?

Lassan előre léptél, és bár belül majd' meghaltál a félelemtől, látszólag magabiztosan mentél az állathoz. Nagyon lassan közeledtél, és mindent úgy csináltál, ahogy a vadőr utasított. Mélyen meghajoltál a hipogriff előtt, de az nem tett így, hanem felágaskodott, csattogtatta csőrét, és a is szárnyát lengette hozzá. Az arcod egyből falfehér lett, és Hagridra néztél.

- Menj onnan (T/N)! - kiáltotta, te pedig úgy csináltál, ahogy mondott, de nem voltál elég gyors.

Az állat hatalmas karmai az oldaladba mélyedtek, te pedig felsikoltottál. A félóriás feléd futott, gyorsan felkapott a földről, és a gyengélkedő felé indult veled.

- Sajnálom (T/N) - motyogta vöröslő arccal a férfi, és még gyorsabban robogott a kastély felé.

- Ugyan, nem a te hibád - mosolyogtál rá erőtlenül, de persze legbelül tudtad, hogy valójában egy kicsit az ő hibája is.

Draco még mindig odabent volt, amikor pedig észrevette, hogy közeledsz szélesen elvigyorodott.

- (T/N)! Hát jöttél meglátogatni? - nevetett rád magas hangon.

- Talán - felelted kissé mosolyogva.

Nem tudtad, hogy miért nem voltál vele bunkó, és azt sem, hogy mióta repkednek pillangók a gyomrodban, ha hozzád szól.

Összeszorított álkapoccsal ültél az ágyon, és tüntetően nem néztél rá. Márcsak azért sem, mert tudtad, hogy ő téged néz. A tekintete szinte perzselt, így már nem bírtad tovább, rá néztél. A szeme egyszerűen csodálatosan csillogott, az ajkai pedig apró, visszafogott és valódi mosolyra húzódtak. Ez úttal nem idegesített, hogy néz téged, mert nem az az idétlen vigyor ült az arcán, és a szemeiben sem az a gonosz fény csillogott, sokkal inkább a vágyakozás.

- Valami baj van? - kérdezted halkan, de Malfoly csak felállt, és közelebb jött hozzád.

Te is felugrottál, és azonnal pálcát rántottál rá, de ő óvatosan kivette azt a kezedből, és még közelebb lépett. Már az orrodban érezted az illatát, amitől a szíved majdnem kiugrott a helyéről. Draco átölelt, te pedig rögtön viszonoztad, hisz az utóbbi időben néhányszor eljátszottál a gondolattal, hogy ilyesmi történik kettőtök között.

- Szeretlek - suttogta a füledbe a szőke fiú, majd a nyakadba fúrta az arcát.

Itt van egy újabb résszel, remélem tetszett.
Köszönöm a kérést StipkovitsRka.