*****

- Nem hiszem el, hogy történhetett ez meg velem! Lepattintott értitek, egyszerűen nemet mondott, nekem! - Sirius panaszkodott a Griffendél asztalánál ülő barátainak, az ünnepélyes évnyitó vacsora közben.

- Fogadd el Tapmancs, ennek is eljött az ideje.. - próbálkozott a barátja megnyugtatásával James, de mintha az meg se hallotta volna szavait.

- Talán - Sirius gondolkodva végig simított a borostás arcán.

- Tapmancs hidd el a probléma nem a alakuló szakálladdal van - próbálkozott Remus a barátja tudtárra adni az elutasítás egyértelmű forrását.

- Igaz is, biztos, hogy nem a kinézetemmel van a probléma. Hisz, nézzetek rám, tökéletes vagyok.

- Sirius, Merlin szakára, ha nem csak magadra figyelnél észrevennéd azt, ami körülötted zajlik - Remus idegesen mutatott a válla felett a mögöttük lévő asztalra, mégha tudta is mutogatni csúnya dolog.

- Mi van?! - Sirius a mutatott irányba fordult és szembesült vele, hogy az év első áldozata, a Hugrabugos asztalnál ülve egy fiúval enyeleg. - Pff, menjenek szobára! - mormogta az orra alatt, a helyzet tényleges felfogása után.

- Jaj, barátom nem mindig alakulhatnak úgy a dolgok, ahogy azt te szeretnéd - nevetve veregette vállva szerencsétlen barátját James.

- Majd meglátjuk! - Sirius arcán egy ginoszkás mosoly jelent meg, mind tudták, hogy ez nem jelent jót Remus, mint a csoport legérettebb tagja próbálta észheztéríteni a fiút.

- Sirius, nem teheted tönkre szegény lány kapcsolatát. Fogadd el nem csak te vagy a világon - amint kiejtette a száján a második mondatot megbánta, hogy egyáltalán próbálkozott.

- Hogy merészeled, John! - mindig ezt csinálta, ha kihozza a sodrából, a második nevén szólította. - Ezzel azt akarod mondani, hogy én kevesebb vagyok, mint az a senki!? - teljesen felháborodott.

- Ugyan Sirius tudod, hogy nem ezt mondtam - forgatta meg nemes a szemeit Remus.

- De utaltál rá - nézett dühösen a mellette ülő barátjára.

- Srácok, hagyjátok már abba, és inkább élvezzétek a finom vacsorát - az este folymán először szólalt meg Peter, de inkább maradt volna csendben.

- Pff, elment az étvágyam - állt fel az asztaltól Sirius és inkább a klubhelység felé vette az irányt. Ezen a napon több olyan dolog is történt, ami még soha nem fordult elő vele.

1. Az édesanyja nem szólt be neki indulás előtt, megkímélte magát a felesleges szófecserléstől, ami amúgy sokszor már süket fülekre talált.
2. Lepattíntották!
3. James nem állt ki mellette!
4. Remus nem állt ki mellette!
5. Peter megszólalt vacsora közben!

Felfoghatatlan dolgok voltak ezek számára abban a pillanatban.

- Annyira gyerekes - sóhajtott lemondóan Remus, mikor barátjuk megsértődve otthagyta a társaságukat.

*****

~Pár héttel később~

- Héj, keresnek - lépett be a Griffendél klubhelységébe Lily Evans, és Sirius felé bökött.

- Nem én voltam! - mindenki felkuncogott a reflexszerű válaszán.

- Nyugalom, nem McGalagony az - nevetett fel a lány a fiú pedig megkönnyebülten sóhajtott fel és elindult negnézni a titogzatos látogatóját. - Rosszabb - tette hozzá Lily, azonban a fiú már rég nem hallotta őt.

- Na, végre, hogy idetoltad a képedet te...te ... baromarc - a lány dühösen közeledett a kissé összezavarodott Siruishoz.

- Héj, kislány nyugalom - emelte fel védekezően a kezeit. - Mégis mit vétettem egy ilyen angyali teremtmény ellen, amiért ilyen bánásmódot érdemlek? - kiskutya szemekkel nézett fel a lányra, de próbálkozása hiábavaló volt. Esélye se volt meglágyítani a lány szívét ezzel az ócska trükkel, főleg, hogy csak mégjobban megalázta vele.

- Gratulálok Sirius Black! 1. Miért kell kikezdened a húgommal? 2. Miattad sodródott a kapcsolatuk, Derekkel a szakítás szélére 3. Bemeséltem a fél iskolának, hogy együtt vagyunk, mert óvni szerettem volna a húgomat - a fiú teljesen ledöbbent a dolgokon, amiket a fejéhez vágott a lány, de talán a következő cselekedete még abszurdabb volt. A lány sokkal alacsonyabb volt nála, gyengébb, mégis egy erőteljes mozdulattal a nyakkendőjénél fogva lerántotta magához a fiút, és ajkait az övére helyezte. Sirius nem tudta, hogy mind ezt csak azért kapja, mert a lány a folyosó végén húga barátját vélte felfedezni és a szerepéhez hűen akart játszani.

De Sirius nem hagyhatta ki ezt az alkalmat, a lányt közelebb húzta magához, majd a legközelebbi falnak préselte őt.

Egy pár pillanatra a lány teljesen elveszett a fiúban és elkezdte élvezni a helyzetet, azonban, mint derült égböl villámcsapás úgy hasított végig a felismerés a lány tudatán. Egyből eltolta magától a fiút, aki ezt ropoantmóde rossznéven vette. Nem tetszését egy morgással jelezte.

- Ajj, ne képzelj bele ebbe semmit.... Hisz itt a 4. probléma, fel se ismertél ... - a lány szemeit könnyek mardosták és inkább gyorsan visszavonulót fújt.

Sirius pár pillanatig döbbenten állt a kihalt folyosón és gondolkozott. Felidézte minden eddigi lány arcát akivel, valaha kapcsolatba került. De egyszerűen nem találta sehol ennek a lánynak az arcát. Viszont az esze vágott, annyira, hogy jelenlegi kiszemeltjének nevét felidézze.

- Victoria Winter - ízlelgette a lány vezeték nevét. - Winter.

Hirtelen eszébe jutott minden, az előbbi lánnyal kapcsolatban. Az a sok emlék, ami hozzáköti. Az éjszakai titkos találkák, a Mágia Történet órákon való véget nem érő szenvedés, a nevetése, a mosolya, a humora, az a tény, hogy utálja, ha bárki is a haját birizgálja, a tény, hogy fantasztikusan repül, a tény, hogy ő volt az első szerelme.

Mikor gondolat menetének utolsó darabja is tudatosul benne legszívesebben azonnal elátkozná magát, hogy megérthesse azt a fájdalmat, amit most Rosenak okozhatott. De nem úszhatja meg ennyivel ő maga is jól tudja ezt, a lány után kell mennie. Nem hagyhatja most magára, mivel ő cseszte el a dolgokat, de nagyon. Akrva-akaratlanul. És jól tudta hova ment a lány, túl jól ismerte.

Nem vesztegethette tovább az idejét felesleges gondolkozással, lerohant jó néhány lépcsőn, ellökött az útjából jó pár embert, kiszaladt a bejárati ajtón és a tóhoz futott. Ahol annak az odvas fának a tövében talált rá a síró lányra, ahol a barátságuk nagy részét töltötték.

- Rose - szólította meg lágyan az összetört lányt. - Én.. Nem tudom mit mondjak.

- Ne, mondj semmit! Inkább menj el! - a hangja meggyötört volt és remegett.

Sirius nagyon jól tudta, hogy erről bizony csakis ő tehet. De fogalma se volt arról, hogy mi vakította el annyira, hogy tényleg fel sem ismerte a lányt.

- Nem megyek el, most nem - azzal nyomatíkosította mondandóját, hogy helyet foglalt a lány mellett. Át akarta ölelni viszont Rose ennél sokkal makacsabbnak bizonyúlt.

- Miért kell neked a testvérem ez valami gyerekes bosszú akar lenni? - lány próbálja megérteni a fiút.

- Én nem tudtam, hogy a test...

- Igen ez teljesen valószínű, hisz ugyan az a vezetéknevünk, hasonlítunk és ugyan abba a házba vagyunk. És szerinted ez mind csupán véletlen? - a fiú válaszra nyitotta a száját, de Rose csöndreintette. - Bocsájss meg eszembe jutott valami ésszerű magyarázat, teljesen kitöröltél az emlékeidból! - már egyáltalán nem sírt a szomorúság helyét átvette a mérhetetlen düh.

- Ez csak részben igaz. Próbálkoztam azzal, hogy elfelejtselek, de nem ment - a lány itt felhorkantott, azonban most Sirius intette le, hogy folytathassa a beszédet. - Igaz nem ismertelek fel, mert megváltoztál már nem az pufók arcú aranyos kislány vagy akinek hét éve ismertelek meg. Már nem az a gyenge lány vagy, aki minden egyes szavamat imádattal figyeli. Már nem az a lány vagy, akibe beleszerettem.

- Igen, mert ott hagytál, összetörtél és olyan sértő dolgokat vágtál a fejemhez, amiknek a sebe még mindig nem gyógyúlt be.

*****
~ Három évvel ezelőtt~

- Sirius várj már meg! Mi bajod?  - Rose idegesen állította meg a folyosón az említetett. Sirius azonban sértett volt és túl büszke ahhoz, hogy megforduljon és a lány szemébe nézzen.

- Nem így akartam ezt veled közölni, de ha most szeretnéd hallani, hát legyen - erőt vett magán és Rose samargzöld szemeibe nézett. - Tudom, hogy összeszűrted a levet a hatodikos Tomlinsonnal. Eddig is tisztában voltam, azzal, hogy egy ilyen dagadt lánynak, mint te igen alacsonyan vannak az elvárásai, de azt nem gondoltam volna, hogy egyszerre egy fiúval nem elégszel meg. De tudhattam volna, hogy nincs benned semmi erkölcs - a lány lefagyva nézte a hirtelen távolodó fiú alakját, összetörte őt és meg se hallgatta. Valamint az a tény, hogy mind ezt a fél iskola előtt nyílvánította ki, csak mégjobban összezúzta.

*****

- Én annyira, de tényleg annyira sajnálom. Azért tettem azt, mert összetörted a szívemet, amit neked adtam - a fiú reszketett, de nem fázott, hisz szeptember végéhez képest egész meleg volt odakint.
Senkinek nem vallaná be, de a könnyeit tartotta vissza. Mivel eszébejutott mind az, amit Rose fejéhez vágott, hogy a lány talán tudatán kívűl is, de összetörte akkor a szívét, és, hogy ő miként törte össze a lányt, alázta meg a fél iskola előtt.

- De meg se hallgattál! Nem is tudod milyen kapcsolatot ápolók Tomlinsonnal! Egyből vádaskodtál és hirtelen, ésszerűtlen következtetést vontál le! - vágta az igazságot Sirius fejéhez.

- Chh - jött a flegma válasz. - Ha nem viszonyotok volt, akkor mégis miért volt vele olyan közvetlen viszonyod?  Miért kapott az én öleléseimből, pusziaimból?

- Mivel az unokatestvérem! - csattant fel. - Tudom nagyon jól tudom, hogy te nem ápolsz kellemest viszonyt a családoddal meg, hogy nem normális bagázs. Viszont nem minden család olyan elcseszett, mint a tiéd! - Sirius ledöbbent, annyira vak volt, annyira makacs.

- De.. Miért nem mondtad ezt el akkor? - tudta mi lesz a válasza erre a lánynak hisz minden az ő hibája, csakis az övé.

- Mert kerültél, levegőnek néztél és mindig elküldtél! Hogyan lett volna alkalmam elmondani bármit is, ha még a közeledbe se engedtél? Így egy idő után feladtam - a hangja egyszercsak eltompúlt, úgy folytatta. - Azonban az érzéseim sajnos megmaradtak.

- Tényleg így van? - Sirius teljesen ledőbbent. Bólintoást kapott válaszul. - Akkor lenne egy fontos kérdésem - nem várt semmi reakciót egyből folytatta. - Rosemary Winter eljönnél velem egy randira? - a lány ledöbbent, nem tudta hirtelen mit is kellene mondania. A szíve azt sugallta, hogy igen az agya ennél sokkal makacsabban azt zengte, hogy nem.

- Nem tudom Sirius. Ki kell előtte engesztelned aztán eldöntöm - a lány bizonytalan volt.

- Ördögi egy nőszemély vagy remelélem tudod - karolta át a rég elveszett barátját, szerelmét.

- Remélem tudod, hogy most már ezt a meg nevezést is felvettem a sértéseid listájára - mosolygott el ördögien. Ott folytatták, ahol igazából három éve abba hagyták. Vitatkoztak és húzták a másik agyát. Mindkettöjük lelke egy kicsit megnyugodott, hogy visszakaptak valamit, amit már rég elveszettnek gondoltak. 

- Van pár módszerem, amivel nagyon könnyen más belátásra bírhatlak - Sirius ajkaira akaratlanul egy perverz mosoly kúszott.

- Barom - lökte el Rosa magától a fiút.

- De a te barmod - adta az ártatlant.

- Az enyém vagy? - kérdezte bizonytalanul Rose.

- Most már teljes mértékben! Csak a tiéd! - Sirius komolyan nézett a lány szemeibe, majd lágyan megcsókolta. Ezzel elűzte a lány minden kétségét, mivel érezte mi minden is volt elrejtve abba a lágy csókba.

Sajnálom, hogy nem volt rész, de ez nehezebb, mint hittem. Vagy húsz történetet kezdtem el különböző karakterekkel, de sajnos véget egyiknek se írtam. Lassan átdolgozom az eddigieket és próbálkozok minél hamarabb hozni egy új részt. De nem ígérek inkább semmit!