Lily kétségbeesetten zokogott. Meg akarta nyugtatni magát, de tudta,erre most nincs ideje. Így csak Harryvel a karjaiban futott fel a lépcsőn.

-Avada Kedavra!

Egy pillanatra megtorpant és könnyei még hevesebben hullottak. Visszaakart fordulni, Jamesszel lenni. De nem lehetett. James halott.
Neki pedig el kell rejtenie Harryt. Berohant gyermeke szobájába és egy bűbájjal bezárta maga mögött az ajtót, bár tudta, ez nem akadály Voldemort számára. Harryt a kiságyába rakta. A fiú felállt, megkapaszkodott a babaágy rácsaiban és kíváncsian,mosolyogva figyelte édesanyját.
-Ó,Harry... Ha tudnád mi történik-sóhajtotta. Leguggolt a rács elé és megfogta fia kezét.-Légy bátor és erős. Minden rendben lesz.
A következő pillanatban hatalmas robbanás kíséretében betört az ajtó, Lily pedig felállt és farkasszemet nézett a vörös szempárral.
-Állj félre és megkegyelmezem az életed-mondta magas, suttogó mégis rémisztő hangon. Lily ökölbe szorította a kezét, azt amiben a pálcája volt.
-Ha támadsz, mindketten meghaltok.
Lily gyűlölködve nézett rá. Könnyei már csak a dühből záporoztak.Megfogta pálcáját és kettétörte. Már nem volt rá szüksége.Tisztában volt vele, hogy semmi értelme nem lenne most semmilyen varázslatnak Voldemorttal szemben.
-Engem megölhetsz-mondta és most érezte igazán hangja mennyire elcsuklik.-De Harryt ne bántsd, kérlek!
Voldemort hangosan felnevetett.
-Semmit sem értesz, Evans! Nekem a gyermek kell.
-A nevem Potter!-húzta össze a szemeit.

-Állj félre!-kiáltotta türelmetlenül.

Lily nem szégyellte könnyeit. Már nem volt mit szégyellnie. Így azok csak egyre jobban hullottak. Minden bennük volt.

-Te nem tudod mi az a szeretet. Egy elcsonkított lélekdarab vagy, semmi több. És ezért fogsz elbukni. Csak saját magadat hibáztathatod...Voldemort!-mondta és határozottan lépett egyet előre.-Az emberek félnek tőled és a nevedtől, mert uralkodsz felettük, és mindenkin átgázolsz, hogy elérd a célodat. Azt, hogy legyőzd a halált. Tudd meg tévhitben élsz. Nem a halál a legszörnyűbb dolog a világon-mondta határozottan, Voldemort pedig eltorzult arccal kapott Lily vállához és félrelökte. A nő fájdalmasan ért földet, de nem érdekelte. Felpattant és látta, a Sötét Nagyúr Harry felé szegezi pálcáját.

-Avada Kedavra!

Lily egy mozdulattal ellökte magát a földtől. Egész teste az átok felé repült.
Jamesre gondolt és eszébe jutottak Roxfortos évei. Amikor még ki nem állhatta, amikor még egy beképzelt egoistának tartotta. De, hogy megváltoztak azóta a dolgok... És részben Voldemort hozta össze őket.
Aztán eszébe jutott az öreg Dumbledore és a jóslat. A jóslat, amiben az szerepelt, hogy Harry és Voldemort megküzdenek majd egymással. És az egyikükből gyilkos, a másikukból pedig áldozat lesz. Az ő fia, az a fiú,aki érdekesen figyeli a történtetek a babaágyból, ő pedig a Kiválasztott. És tudta, hogy győzedelmeskedni fog azon a bizonyos napon. Mert van valamije neki, ami Voldemortból hiányzik. És ez a szeretet.
Szeretet... ami oly sok boldogságot és kínt adott neki. Perselusra gondolt és az utolsó találkozásukra...
Lily tudta az ő ideje lejárt. Megtudta azt, amit kellett és megtette azt, amit kellett neki. Kivéve egyet. Meg kellett még mentenie a fiát.
Az átok ekkor érte el. Utolsó pillanatában békés mosolyra húzta száját.
Utána elsötétedett előtte a világ...