-Potter!!!-visszhangzott McGalagony hangja a teremben és Lily behúzott nyakkal nézett a röhögő fiú irányába.

Halloween napja van és James, na meg a bandája úgy látta, hogy a „Csokit vagy csínyt" egybegyúrják és „csokis csínyt" hoznak létre. Ez abból állt, hogy egy dobozt telepakoltak édességgel, legfőképpen csokoládéval, abból is a legtöbb csokibéka volt, és mikor belép a tanár, akkor egy egyszerű bűbáj kíséretében felrobbantják, pont az ajtó előtt. A bökkenő az volt, hogy a tanároknak nemigen tetszett, hogy csokoládéba mártva fogadják. És Mcgalagony sem volt kivétel.

Mérgesen trappolt Jameshez, Siriushoz, Remushoz és Peterhez. James és Sirius hasukat fogva nevettek, Remus próbált ártatlan fejet vágni, de közben szélesen vigyorgott, Peter viszont remegve nézte a professzort.

-Idefigyeljetek! A Halloweenhoz nem tartozik hozzá, hogy a tanárotok csokimázban díszelegve tartsa meg az órát!-dühöngött, közben pár olvadt édességet próbált meg levakarni sötétzöld talárjáról.

-Ugyan már tanárnő, csak egy kis tréfa volt-legyintett pimaszul James, mire Lilyn kívül mindenki felnevetett.

-Tréfa?? Ez neked tréfa, Potter? Tudja nem szeretném az igazgató urat „tréfákkal" zavarni, ugye megérti?-mondta lágy és gúnyos hangon, de James nem ijedt meg tőle.-Most szépen fogod magad a kis barátaiddal,meglátogatjátok Frics úrat és kértek tőle egy felmosót.

-Minek? Emundabit Lava varázsigével könnyen fel lehet törölni-vonta meg a vállát és előhúzta pálcáját, de McGalagony kirántotta a kezéből.-Hé!

-Egy kis tiszteletet, Potter-forgatta a szemét a tanárnő.-Nincs varázslás. Szépen feltakarítják pálca nélkül a mocskukat, és ne higgye, hogy ennyivel megússza-mondta, mire Sirius nevetve oldalba bökte haverját.

-Maga csak ne vigadjon annyira, Black. Lupinnal és Pettigrewval ugyanazt a bűntetést kapják. Most pedig kifelé, és felmosókkal térjenek vissza!-tapsolt kettőt, a négyes pedig már ki is surrant az ajtón.

-Micsoda társaság-dünnyögte Mcgalagony és pálcájával maga felé bökött, mire egy szempillantás alatt eltűntek a ragacsos édességek talárjáról.

Miután Jamesszék üggyel-bajjal feltakarították az olvadt édességeket és McGalagony megtanította, hogyan kell egy tollból ékszerdobozt varázsolni, jött a következő óra, sötét varázslatok kivédése.

Lily csendben meghúzta magát, mióta összeütköztek Caroval. Ez volt az egyetlen óra, mikor nem jelentkezett és nem okoskodott állandóan. Ez az óra Jamesszé volt. Bár a négyesnek meg kellett ígérnie McGalagonynak, hogy nem csinálják meg többször a „csokis csínyt" ők csak füttyöt hánytak erre.

Lily meglepetésére Caro lenyelte mérgét és szétszóródottságát és egy erőltetett mosoly kísértében feltakarított mindent az Emundabit Lava varázsigével és megtartotta az órát. Lily nem akart hinni a szemének. Azt tudta, hogy Potter a kedvence, de nem gondolta volna, hogy ennyire kivételez vele.

Délután már mindenki türelmetlenül várta, hogy elkezdődjön a vacsora. Sokan már a Nagyterem ajtaja előtt tolakodtak, de Lily, Alice, Frank és Mógus az udvaron beszélgettek, ahol körülbelül senki sem volt. Caroról volt szó, ahogyan mostanság mindig. Sokszor kitárgyalták már, amit Hagridtól tudtak meg a lányok és figyelték a professzort, hogy mit is csinál. Ez nem volt könnyű feladat, mert legtöbbször felszívódott és sehol nem lehetett megtalálni. De Lily azóta kétszer futott össze Caroval a bagolyháznál (a lány sokszor szokott családjával beszélgetni, de Petúniától soha nem kapott egy szót sem, ami kicsit bántotta).

Lily Piton miatt is szomorkás volt. A fiú eléggé eltávolodott tőle. Bár sokszor felkereste őt ígéretéhez híven, Piton mindig felhozott valami mentséget, hogy miért nem tudnak most beszélni.

Akik még furcsák voltak mostanság, azok Potterék. Állandóan elmászkáltak és nem egyszer volt olyan, hogy senki nem tudta, hogy hol van a négyes. Viszont most, mikor Mógus éppen arról magyarázott, hogy milyen a Hugraburgosokkal a Bájitaltan és Lumpsluck mennyire lelkes és közben milyen unalmasan tartja az órát, most, ahogyan Lily kissé oldalra fordította a fejét megpillantotta az apró termetű Petert, az elegáns, mégis rongyos Remust, a göndör hajú Siriust és a fekete kócost, Jamest.

-Odanézzetek-suttogta barátainak, bár nem tudta miért beszél halkan, a négyes messze volt, ahhoz, hogy lássák.

-Hagridhoz mennek-állapította meg Alice.-De ebben nincs semmi furcsa, sokszor mennek oda-vont vállat. És igen, a fiúk tényleg a vadőr kunyhója felé mentek. Míg Mógus tovább panaszkodott, Lily még mindig Hagrid házát figyelte és azon gondolkozott, hogy mit csinálhatnak.

Aztán döbbenten tágra nyitotta a szemét. Potterék egyesével, óvatosan kimásztak a hátsó ajtón, ami abból a szögből, ahol Lily állt, jól be lehetett látni. A fiúk viszont ahelyett, hogy visszamentek volna a kastélyba vagy a tóhoz, egyenesen a Tiltott Rengeteg felé siettek.

-Ezt nem fogjátok elhinni-motyogta a lány, mire a többiek sóhajtva újra odafordultak, aztán mind négyüknek leesett az álla, ahogyan a fiúkat elnyelte az erdő.

-Ezek... De... Mégis mi?-dadogta Alice.

-Nem kéne szólnunk valakinek?-kérdezte félénken Frank.

-Nem láttad, hogy Hagrid kunyhóján keresztül mentek?-morogta Mógus.-Hogy engedhette meg ezt nekik?-mondta dühösen és a ház felé indult.

-Mégis hová mész?-kérdezte Alice, mire a fiú visszafordult és széttárta karjait.

-Szerinted? Beszélgetni egy öreg barátunkkal.

Lily, Alice és Frank követték Mógust. A kunyhó ajtajánál kopogtak, de nem jött válasz. Mógus újra kopogott, de ismét semmi. Harmadszorra már dörömbölt, mikor végre valaki megszólalt. Viszont a hátuk mögött.

-Mit dörömbölsz, itt vagyok!-Hagrid dörmögő, de barátságos hangja hallatán megfordultak a gyerekek és értetlenül néztek a vadőrre.

-De hisz... az előbb...-motyogta Alice.

-Mi történt az előbb?-kérdezte.

-Menjünk be-ajánlotta Mógus és kinyitotta az ajtót. Mikor beértek Hagrid kérdő pillantással nézett rájuk.

-Mi történt az előbb?-ismételte.

-Te nem is tudsz róla?-kérdezte Lily.

-Nem. De ha nem mondjátok el, nem is fogom tudni. Amúgy nektek nem a vacsorán kéne legyetek? Pár perc múlva kezdődik.

-Hagrid-kezdte Lily-az előbb Potterék mentek keresztül a házadon a Tiltott Rengetegbe.

-Hogy micsoda?-döbbent le a vadőr, amit a gyerekek nem tudtak hova tenni.-Azonnal utánuk megyek. Jamesszék? A Tiltott Rengetegbe? A vacsora előtt? Még ilyet... Ti viszont-mutatott rájuk.-Elmentek a Nagyterembe.

-De Hagrid!-csattant fel Mógus.

-Nincs semmi de! Nem vihetlek titeket a Rengetegbe, és nektek amúgy is a Halloweenon van a helyetek, szóval sipirc!-tapsolt kettőt és már el is tűnt a hátsó ajtón keresztül, nyomában Agyarral.

-Akkor-észlelt fel először Alice-menjünk a Nagyterembe.

-Tekergők-köpte a szavakat Mógus, miközben kisétáltak a kunyhóból.

Mikor beléptek a Nagyterembe, már majdnem mindenki a helyén volt. Lily, akinek ez volt az első Halloweenje, tátott szájjal nézett körbe.

Rengeteg denevér repült ide-oda, az aranytányérok még üresen az asztalokon voltak. A mennyezeten a sűrű fekete felhő mögött a telihold fénylett. A lebegő gyertyák néhol tökhéjban voltak és úgy adtak fényt a teremben lévőknek.

Mikor mindenki elfoglalta a helyét egy varázsütésre megjelentek az ételek.

-Végre-vigyorgott Alice és neki esett egy tökös derelyének. Lily egy töltött krumplit vett magához és azt kezdte enni.

-Nyami-mondta, miközben tovább tömte magát étellel.

-Hagrid és Potterék még nem jöttek vissza-mondta Alice a tanári asztal felé nézve.

-Lehet bajba kerültek. Hiszen biztosan nem véletlenül tilos bemennünk oda-rémült meg kissé Lily.

-Legalább végre megszabadulunk tőlük-sóhajtott.

-Ezt, hogy érted?

-Ezután biztosan kirúgják őket.

Lily elgondolkodott. Ha nincs Potter, akkor az élete rendben lenne a Roxfortban. Nem idegesítené állandóan a fiú, Caro nem nézné el a négyes folytonos csibészkedését, nem tennének tönkre semmit. Mert nem is lennének itt.

Boldognak kellett volna lennie a ténytől, hogy nem fogja őket többé látni. Mégis... mintha megsajnálta volna őket.

Vele ellentétben viszont Alice-nak fülig ért a szája és Frankhoz fordulva arról beszélt, hogy megszívta a „kis Black".

Ábrándozásából Dumbledore ébresztette fel, aki felállt székéről és előre lépett egyet.

-Ha mindenki jóllakott, akkor egy kis türelmet szeretnék kérni-mondta, mire a terem elcsendesedett.-Köszönöm. Nem akarom rabolni az idejüket, de pár dolgot tisztáznom kell. Először is, másodszorra és harmadszorra. Negyedjére viszont menjetek szépen az ágyikóba aludni egy nagyot-mondta. Lily kissé ledöbbent, de a felsőbbévesek, akik már megszokták, hogy Dumbledore kissé őrült, ők csak felálltak a helyükről és már indultak is hálótermük felé.

Mikor bemásztak a Kövér Dámán keresztül, Frank elment aludni, Alice és Lily viszont a klubhelyiségben maradtak, mert egyikőjük sem volt még álmos.

Leültek a kandalló mellé, ahol már lobogott a tűz, melegítve a lányokat. A kihalt helyiségben senki sem zavarta őket, így nyugodtan beszélgethettek.

-Képzeld, Regulustól lassan teljesen kikészülök. Ő Lumpsluck kis kedvenckéje. El nem tudod hinni, hogy tud kivételezni bizonyos diákokkal. Annyira utálom!-morogta, mire Lily megrázta a fejét.

-Nem tudom. Mikor az Abszol úton voltunk, Lumpsluck... khm... szóval tudod, meséltem már, hogy mi történt Ollivander boltjában-utalt az egyik korábbi beszélgetésükre, mire Alice bólintott.-Lumpsluck akkor is megértő volt, még ha a saját házába tartozó Luciusról volt is szó.

-Lehet, de te is a kedvence vagy-fonta össze a karját Alice kissé gúnyosan, de szavai nem hangzottak komolynak.-Te vagy az egyetlen Griffendéles, akit ennyire megkedvelt. Mégis, hogy csinálod?

-Fogalmam sincs. De én már régóta nem értem a tanárokat. Caro meg Pottert kedveli. Érted te ezt?

-Nem. De most már ne Potteren rágódjunk. Ezek után ő már csak múlt. Ahogy a kis Black is.

-Alice, nem is ismered őket, akkor miért vagy velük ennyire ellenséges?-pillantott barátnőjére Lily.

-Elég annyi, hogy egy Blackkel kevesebb a Roxfort. Viszont én meg azt nem értem, hogy te most miért sajnálod őket?-nézett rá gúnyosan.

-Nem sajnálom őket!-csattant fel a lány.-Csak... Hagrid is azt mondta, mindenki megérdemel egy esélyt.

-Figyelj-forgatta a szemeit Alice.-Csokibombával köszöntik a tanárt, állandóan elcsatangolnak, bemennek a Tiltott Rengetegbe! Elmondásod szerint mindegyik egy beképzelt kis tekergő! Akkor inkább örülj neki, hogy megszabadulunk tőlük.

-Igazad van-sóhajtott Lily, bár egyáltalán nem értett egyet barátnőjével.

Másnap Potterék továbbra sem tértek vissza és reggelinél sem látták őket, így Lily, Alice, Frank és Mógus kimentek és mivel hétvégén nem voltak óráik, reggeli után Hagridhoz indultak. Az ajtóhoz lépve Mógus kopogni akart, de Alice lefogta karját.

-Inkább én-mondta kissé gúnyosan, majd kettőt koppantott a faajtón.

-Akárki is az, most nem érek rá!-jött a válasz, mire a gyerekek szíve nagyot dobbant. Hagrid itt van.

-Csak mi vagyunk azok-mondta Alice.

-Ti meg főleg nem jöhettek be!-hallották a vadőrt.

-Hagrid, ha nem engedsz be minket, megyünk Dumbledore igazgatóhoz-nyomta meg az igazgató szót erősen Mógus. Ez hatott, Hagrid résnyire kinyitotta az ajtót.

-Mit akartok?-kérdezte.

-Hol vannak Potterék?-kérdezte vissza Alice.

-Honnan tudjam?-vágta rá a vadőr.

-Onnan, hogy te mentél el értük?

-És akkor nekem már tudnom kell minden egyes lépésüket?

-Valaki válaszoljon is, mert lemegy a nap-forgatta a szemeit Mógus.

-Ne keverjétek bele magatokat-rázta meg a fejét Hagrid.

-Hol vannak Potterék?-ismételte kérdését a lány.

-Alice, nem rúgathatod ki őket.

-Mi? Mégis miért nem? Dumbledore világosan fogalmazott, hogy aki a Tiltott Rengetegbe lép...

-Nem önzőségből tették, oké?-mondta, mire Alice felnevetett.

-Persze... Akkor meg miért?

-Nem a ti dolgotok. Inkább szakadjatok le róluk!-rivallt rájuk.

-Hagrid, minket régebb óta ismersz, mint őket, akkor miért véded annyira Potteréket?

-Tudjátok, kissé kezd elegem lenni, hogy állandóan a sarkukban loholtok nézve, hogy mikor rontanak el valamit! És örülnék, ha nem azért jönnétek át, hogy panaszkodjatok nap, mint nap!-mondta sértetten, majd bevágta az ajtót.

-Igaza van-szólalt meg Lily, mire a többiek kérdően ránéztek.-Nem tudjuk mi törtünt, addig nem ítélhetünk el senkit. Én ismerem őket legjobban közülünk és tudom, hogyha nem is valami jófiúk, de életük legnagyobb álma volt eljutni a Roxfortba. Szerintem nem akarják az első nap kirúgatni magukat és nem tennének semmi olyasmit, ami ehhez vezetné őket.

-Lily, hisz a saját szemeddel láttad te is, hogy a Tiltott Rengetegbe mennek.

-Siriust nem a családja miatt kéne elítélnünk. Ti mondtátok, hogy a süveg érti a dolgát. És Sirius Griffendéles. Ez nem elég ok arra, hogy legalább adj neki egy esélyt? Ki nem állhatom Pottert, de nem akarom, hogy kicsapják, főleg úgy, hogy én intéztem el, hogy többé színét se lássák itt.

Lily látta barátnőjén, hogy nem győzte meg teljesen, de csöndben maradt és inkább a tó felé indult, mikor meglátta Pitont egyedül az egyik fa árnyékában.

-Majd jövök-mondta a többieknek és a sápadt arcú fiúhoz sietett.

-Perselus!-szólt neki, mire Piton a lányra nézett és felpattant.

-Ne haragudj, most mennem kell...-hadarta, de Lily elé állt.

-Miért menekülsz előlem?-nézett rá szomorúan.

A következő pillanatban Pitont egy piros fénycsóva találta el amitől hátraesett. Lily ijedten kiáltott fel és megfordult. Döbbenten látta, hogy Hagrid kunyhója felől jön a tettes.

Potter pálcáját maga előtt tartva sietett a tóhoz, mögötte szorosan Black, Lupin és Pettigrew. Piton közben feltápászkodott a földről és támadója szemébe nézett, aki azonnal előtte termett.

-Világosan megmondtuk, hogy hagyd őt békén, Pipogyusz. Evans nem keveredhet Mardekáros közelébe!

Alice és Mógus azonnal felmérték a helyzetet és Lily mellé siettek. Potter végigmérte őket, mire Mógus gúnyosan megszólalt.

-Remélem egy Hollóhátas ellen nincs kifogásod-mondta.-Petrificus Totalus!-kiáltotta, de James éber volt és a hosszú varázsige is kedvezett neki, így időben félreugrott.

-Capitulatus!

Mógus kezéből azonnal kirepült a pálca. Lily még csak pillantani sem tudott, de azonnal több esemény zajlott le egyszerre.

Mógus a pálcája után ugrott, Alice Blackre támadt, Potter Pitonra akart átkot mondani, de Mógus megtalálta a pálcáját és most ő fegyverezte le Pottert. Ekkorra már Frank is odaért és Lupinra rontott rá. Csak Lily és Pettigrew álltak szerencsétlenül a jeleneteket figyelve.

Ekkor egy erős szélfuvallat ment keresztül a párbajozó diákokon, amitől mindannyian a földre estek. Lily felpillantott és McGalagony körvonalát látta meg.

-Mégis mit képzelnek?!-ordította, amitől Lilynek a feje is megfájdult. Caroval ellentétben McGalagony ki nem állhatta Potteréket és eleve haragudott rájuk még a csokirobbanás miatt. Az meg, hogy kilenc diák egymásnak esett...

-Tanárnő, az egész Potter hibája!-védekezett Alice, mire Mógus is hevesen bólogatott, közben felállt és a többiek is követték példáját.

-Ez nem igaz. Ha ez a Piton nincs, akkor...-rivallt dühösen a kis Mardekárosra James.

-Nem érdekel!-húzta össze a szemét a professzor. Most azonnal velem jönnek az igazgatóhoz! Eddig halogattam a találkozást! Komolyan mondom, szégyen, hogy az én házamban történik meg mindez! Kénytelen vagyok levonni mindenkitől ötven pontot.

-Tessék?-kérdezte egyszerre Potter, Black, Alice és Mógus.

-Jól hallották. Most pedig szépen kövessenek-fordult háttal a diákoknak és a kastély felé kezdett el sétálni. A gyerekek egy sóhajtás kíséretében követték tanárukat.

Lily kissé lemaradva ballagott a többiektől. Ötven pontot vontak le a Hollóháttól, ötvenet a Mardekártól és Háromszázötvenet a Griffendéltől. Ez azt jelentette, hogy már az év elején mínuszban vannak. De mivel ez nem lehetséges, a Griffendél nulláról kezdi a pontgyűjtést és jelenleg a Hugrabug vezet egy kicsit lemaradva pedig a Mardekár a második.

De nem a pontok miatt keseredett el. Most már tudta, hogy Piton miért távolodott el tőle. Potter megfenyegette. De miért? Hisz ki nem állhatja. Egy gondolat suhant át a fejében, de gyorsan kitörölte.

Azon kapta magát, hogy James is kissé lemarad a többiektől és Lily mellett kezd el sétálni.

-Hagyj békén-mondta Lily, de nem nézett rá a fiúra. Potter nem szólalt meg, így kínos csönd következett. Végül Lily sóhajtott egyet és ránézett.

-Miért mentetek az erdőbe?-kérdezte, mert jobb nem jutott az eszébe, a párbajt pedig nem akarta felhozni.

-Nem mondhatom el-rázta meg a fejét.

-Pedig fel kell hoznod pár nyomós okot. Dumbledorehoz megyünk, nem is félsz, hogy kirúgnak?

-Nem-mondta határozottan, amitől Lily kissé ledöbbent. James arcán viszont tisztán látszott, hogy kétségbe esett.

-Persze...

-Nem magamért aggódok-mondta határozottan, amitől Lilynek még jobban tágra nyíltak a szemei.

-Ezt, hogy érted?

-Mondtam, hogy nem mondhatom el-nézett a lány szemébe, aki bólintott.

James túl komoly volt. Lily megszokta, hogy egy beképzelt valakiről van szó, aki nagymenő akar lenni.

Most viszont... ez a fiú aggódott valakiért és azon gondolkozott, hogyan tudná kihúzni a bajból...

A csapat egy kőszörnyet ábrázoló szoborhoz ért.

-Tökös derelye-mondta McGalagony, mire egy csigalépcső jelent meg előttük. A tanárnő most a gyerekekhez fordult.

-Csak tessék-mutatott felfele. Black ment elől, utána Lupin, Pettigrew, Piton, Mógus, Frank, Alice, Lily, Potter és McGalagony. Mikor felértek a professzor bekopogott az ajtón és benyitott.

Az igazgatói szoba sokkal nagyobb volt, mint Lily azt elképzelte. Tele különféle könyvekkel és bútorokkal. Egy vörös, színpompás, elegáns testtartású madár egy ketrecben ült. Lily felismerte olvasmányai alapján, hogy egy gyönyörű főnixet lát. Az egyik szekrény tetején a Teszlek Süveg is ott virított. Mindenhol festmények lógtak, idősebb nőket és férfikat ábrázolva. A képek alá kis betűkkel egy név és egy évszám virított. Lily kivette Armando Dippet nevét és Piton szavaiból és a Roxfort történetéből megjegyezte, hogy Dippet volt Dumbledore előtt az igazgatója az iskolának.

Maga Dumbledore az íróasztala mögött ült beletemetkezve papírjaiba, viszont mikor látta, hogy vendégei érkeztek felnézett rájuk félhold alakú szemüvegén keresztül.

-Tyűha-nézett végig a kilenc diákon.-Minek köszönhetem ily sok gyermek látogatását?-kérdezte kissé költőiesen, amitől Lily majdnem felnevetett.

-Nos Albus-sóhajtotta McGalagony.-A tanári szobámnak ablakából pont az udvarra lehet kinézni. Viszont ezek a diákok ahelyett, hogy a fűben ülve beszélgettek, vagy játszottak volna, egymásnak estek és inkább párbajoztak egymással...

-Megsérült valaki?-kérdezte kapásból, mire McGalagony a diákok felé nézett.

-Nem-válaszolta.

-Megbüntette őket?-kérdezte Dumbledore. A professzor bólintott.-Akkor nem értem a látogatás célját.

-Evans, Longbottom, Sournois, Mógus és Piton-nézett rájuk McGalagony.-Maguk visszamehetnek. Büntetőmunkájukat később megbeszéljük.

Lilyék nem ellenkeztek, hanem kiléptek a szobából. A lány még egyszer visszanézett a négy tekergőre, akiknek maradniuk kellett.

Mind a négyükön ott ült a félelem és a rettegés. Lily visszaemlékezett arra, hogy miről beszélgettek Jamesszel. Nem fél attól, hogy kicsapják. Ezt úgy mondta, mintha biztos lett volna abban, hogy a Roxfortban marad. De valaki másért viszont aggódott.

Nem tudta tovább fürkészni arcaikat, mert mennie kellett. Lesétált a lépcsőn és követte barátait.

James Potternek, Sirius Blacknek, Remus Lupinnak és Peter Pettigrewnak ezentúl külön nevük lett és mindenki csak így szólította őket: Tekergők.