Lily még csak kétszer volt Londonban, egész életében. Bár nem laknak messze a fővárostól, de eddig nem volt ott nagyon dolguk. Egyszer apja munkahelyére ment, mikor hétéves volt és nem tudtak volna rá vigyázni, mert Mrs Evansnek is dolgoznia kellett, Petúnia pedig Dettyékhez ment. Azon a napon nagyon megtetszett neki a város és megkérte édesanyját, hogy vigye el még egyszer, jobban körülnézni.

Nagyon szerette Londont. Csak úgy, magát a várost. Így örült, ha nem is sok időre, de megint itt járhat. Méghozzá most egy titkos helyet is felfedezhet...

Egy szűk, kis boltbejárathoz értek, ahol Lumpsluck megállt. Fekete és poros volt, pontosan olyan hely, ahová senki sem akarna bemenni. Mégis úgy nézett ki, a professzor pontosan ezt akarja tenni.

-Biztos, hogy ide jöttünk?-kérdezte Lily kissé lehangoltan.

-Ha azt vártad, hogy valami csili-vili helyre viszlek és egy szivárványon fogunk átkelni, akkor csalódást kell neked okoznom-nevetett fel. Lily nem sértődött meg, hanem inkább ő is elmosolyodott és követte az idős tanárt.

-Mi ez a hely, professzor?-lépett át a küszöbön.

-Ez kérlek, a Foltozott Üst-mutatott körbe. Kicsi és nagyon koszos helységben voltak. Lily feltételezte, hogy egy kocsmába csöppent. A zsúfolt teremben mindenkin különös ruha volt, néhányukon hosszú köpeny, a többieken rendes ruha, csak éppen elég furcsa összeállításban. Az egyik férfin fürdőnadrág volt és egy télikabát, egy másikon pedig hosszú farmernadrág és egy csipkés, virágos ing. Sokaknál volt egy korsó, benne különféle italokkal, de Lily nem tudta megállapítani mik lehetnek bennük. Senkit nem érdekelt, hogy két vendéggel szaporodtak, csak egy, szintén idős férfi kullogott hozzájuk.

-Mi járatban erre, Horatius? Kér inni valamit?-kérdezte Lumpsluktól, aki megrázta a fejét.

-Talán később, Tom, Evans kisasszonynak kell megvennünk az iskolai holmijait-biccentett Lily felé és a Tom nevezetű férfi-aki bizonyára a kocsmáros lehetett-is a lányhoz fordult, majd újra a professzorhoz.

-Mióta kísérgetsz te elsőéveseket?-kérdezte furán nézve, mire Lumpsluck felsóhajtott.

-Albustól kérdezd-vonta meg a vállát.-De mennünk kell-búcsúzott el és a hátsó kijárat felé sietett. Lilyt viszont még a hallottak foglalkoztatták. Nem akart tiszteletlen kérdést feltenni, így inkább magába fojtotta azt az elképzelést, miszerint a professzornak Lily csak teher, akit kísérgetni kell és minden kérdését megválaszolni. Eldöntötte, hogy inkább némán eltölti a nap további részét és azt teszi, amire Lumpsluck kéri őt.

Gondolatmenetének az vetett véget, hogy kilépve az ajtón majdnem egy téglafalba ütközött. Emlékezett Piton szavaiból, hogy hol járnak. Akárcsak a King's Crossnál, ez is egy titkos átjáró volt. De itt nem egy vágányt kellett keresniük a túloldalon. Lumpsluck elővette a varázspálcáját és az egyik téglára koppintott vele. A fal hirtelen megremegett. Az a tégla, amihez Lumpsluck ért hirtelen megrándult és egy kis lyuk jelent meg helyette, ami egyre nagyobbra tágult. Végül akkorára nőtt, hogy Lily háromszorosa is be tudott volna rajta menni, talán csak a fejét kellene kicsit lehajtania.

-Az Abszol út-suttogta Lily, amint meglátta a fal mögötti macskaköves, kissé kanyargós utcát. A látványtól eltátotta a száját. Mindenhol gyerekek voltak, fiatalabbak és idősebbek egyaránt. Néhol szülők kísérgették a tanulókat. Két oldalt mindenhol boltok voltak. A kirakatokban színesebb és színesebb áruk sorakoztak. A Foltozott Üst után Lilynek meglett a csili-vili helye, szivárványostul. Legszívesebben egyesével végignézte volna az összes boltot és mindenhol vett volna valamit.

-Azta, mi?-mosolygott Lumpsluck.-Emlékszem mikor én láttam meg először. De szerintem az összes árus is megjegyzett magának akkor...-gondolkodott el, de Lily alig figyelt rá. Elindult előre és egyre jobban elragadta a látvány.

-Hohó, kisasszony-szólt rá a professzor.-Először a Gringottsba megyünk. Fel kell váltanunk a szüleidtől kapott muglipénzt-magyarázta.

-Mi az a...-kezdte, de ekkor eszébe jutott a Foltozott Üstben tett elhatározása és inkább elharapta a mondatot. Majd úgyis mindjárt meglátja...

Nem sétáltak túl sokat-Lily pedig legyőzte azt a késztetést, hogy mindenhova beszaladjon-mikor egy különös, nagy, fehér épülethez értek. Lily nem tudta sokáig tanulmányozni, mert látszólag Lumpsluck gyorsan át akart esni ezen a pénzátváltáson. Ahogy beléptek egy ezüst ajtó állt előttük, amin írás is virított.

Lépj be, vándor, de vigyázz:
Nem csak kincset rejt e ház.
Ha csak vinnél, de nem hozol,
Fejedre csak bajt halmozol.
Ki idegen kincset áhít,
Annak e hely csapdát állít.
Add fel tolvaj, ne légy dőre,
Varázslat e kincsek őre.

Lilynek nem kellett sokat gondolkoznia, hogy rájöjjön, a Gringotts egy bank, bizonyára varázslóbank. Az ajtón belépve hatalmas márványcsarnokban találták magukat. Egy hosszú pult mögött vagy száz apró lény ült magas székeken; tételeket jegyeztek be jókora főkönyvekbe, érméket méricskéltek rézmérlegeken, nagyítólencsével drágaköveket vizsgálgattak. A teremből megszámlálhatatlanul sok ajtó nyílott minden irányba-ezeken át további különös teremtmény embereket kalauzolt ki-be. Lily ámulva nézett körbe. Lumpsluck a pult felé vette az irányt és az egyik lényhez lépett, aki tekercseket írt alá.

-Lily Evans kisasszonynak szeretnék muglipénzt átváltani varázslópénzre-szólt határozottan, de az, rá sem nézett.

-Menjen a hatos számhoz-mondta unottan. Lumpsluck a szemét forgatva keresni kezdte a hatos számot, majd megtalálta. A pultra volt kirakva, egy papírcetlire. Az ott lévő hegyes fülű éppen érméket számolgatott. A terem másik végében volt így Lumpsluck odaviharzott, Lily pedig csendben követte.

-Lily Evans kisasszonynak szeretnék muglipénzt átváltani varázslópénzre-hadarta türelmetlenül. De a lénynek szemmel láthatóan elég sok ideje lehetett, mert csendre intette a professzort és tovább számolgatta az érméket.

-Hát ez nem lehet igaz-tátotta ki a karjait a professzor. Mikor a lény végzett, arrébb tolta az érméket és lassan felemelte a fejét, Lumpsluckra nézve.

-Igen?-kérdezte, mire a bájitaltantanárnak elvörösödött a feje mérgében.

-Muglipénzt szeretnék átváltani varázslópénzre-dörmögte, miközben próbálta lenyugtatni magát.

-És mennyit?

-Ennyit-vette ki a zsebéből jó pár gyűrött papírpénzt és az asztalra csapta. A lény most azt kezdte számolni, majd kinyitott egy fiókot és beletette.

-Mindjárt jövök-jelentette ki és leugrott magas székéről. Lumpsluck megrökönyödve nézte, ahogy elballag.

-Utálom a koboldokat-motyogta. Lily ebből megtudta, hogy a hegyes fülű, nagy orrú, apró lények tehát koboldok. Pár percig némán vártak, majd a kobold visszatért egy marék arany, ezüst és bronzpénzzel.

-Tessék-adta át Lumpslucknak, aki csak zsebre vágta.

-Köszönjük-bólintott, bár hangjában egy csepp hála sem csengett.-Gyere Lily, menjünk innen-suttogta a lánynak, aki szépen szót fogadott. Mikor kiértek a professzor hangosan felsóhajtott.

-Tudod, sohasem kedveltem a Gringottsot... Ezek a koboldok azt hiszik nekünk is annyi időnk van, mint a tenger. De mégiscsak ez a legbiztonságosabb hely a varázslóvilágban-pillantott fel a fehér épületre.

-Na figyelj-vette ki a zsebéből a pénzt.-Te vedd meg a ruháidat és a pálcádat én meg a tankönyveidet és a többi csecse-becsét. Ha pedig marad még pénz, veszünk neked valamilyen állatot. Jó lesz?

-Jó-vágta rá Lily. Lumpsluck végigmérte a lányt.

-Hallgatag vagy-állapította meg, majd eltöprengett-vagy én beszélek sokat. Mindegy is. Itt a pénzed, ennyi elég lesz, a boltokban majd kapsz útbaigazítást-rakott Lily markába pár érmét-Add a listád-kérte kedvesen, ő pedig levette a táskáját és kiszedte a borítékot. Kivette belőle a tankönyvlistát és odaadta a tanárnak.

-Köszönöm-vette át Lumpsluck és olvasni kezdte.-Ennyi mindent nem jegyzek meg... Kell még ez a vásárlás után?-lóbálta meg a papírt.

-Emlékbe eltenném-válaszolta Lily.

-Baj ha eltépem? Mármint, hogy tudjam miket kell megvennem.

-Nem baj-vonta meg a vállát.

-Nagyszerű-mondta és óvatosan tépni kezdte. Mikor végzett, átadta Lilynek azt a részét amire az egyenruhája volt leírva.

-Ollivandernél találkozunk-mondta, mire Lily furcsán nézte-ő a pálcakészítő-magyarázta, utána elviharzott a listával együtt. Pompás-gondolta Lily magában morgolódva-Remélem az iskolában más lesz a helyzet.

De az is eszébe jutott, hogy ideje lenne önállónak lenni. Eddig a szülei mindenhová elkísérték és segítettek neki. De csak menni fog megvenni pár ruhadarabot és egy varázspálcát...

Sétálni kezdett a boltok között. Látott seprűkirakatot, tinta és pergament üzletet és észrevette Lumpsluckot a Cikornyai és Patzában, ahol éppen valamit nagyon keresett, bizonyára egy könyvet. Mikor az állatboltok előtt haladt el, lassabbra vette a tempót. Látott macskát, varangyot, patkányt... Az Uklopsz Bagolyszalon előtt viszont megtorpant. Egy gyönyörű gyöngybaglyot figyelt meg, ahogy kalitkájában méltóságteljesen ül. Egy darabig nézte még, majd elhatározta, hogy spórol a pénzével amennyit csak lehet, mert kell neki ez a csodaszép madár.

Nem kellett sokat mennie, mikor Madam Malkin Talárszabászatához ért. Belépett az ajtón. Odabent csönd volt, csak a kinti boszorkányok és varázslók zaja szűrődött be egy kicsit.

-Még egy Roxfortos kisdiák-sétált hozzá egy nő. Lily körbenézett. Mindenhol talárok, süvegek, sálak és egyéb ruhadarabok voltak, vagy felakasztva a fogasra, vagy összegyűrve valahol a padlón, vagy pedig a levegőben repkedve.

-Jó napot-köszönt illedelmesen.

-Elsőéves vagy, jól gondolom?-kérdezte a nő, mire Lily bólintott.-Add a listád, beteszem egy zacskóba amik kellenek neked, addig Menna feladja rád a talárodat-mondta. Lily elővette a listáját, átadta a nőnek és az említett személyhez, azaz Mennához sétált. A fiatal nő felállította őt egy zsámolyra, ráadott egy fekete talárt és az alját elkezdte mérni és gombostűket szurkálni bele. Tíz perc múlva már készen is volt és egy fehér zacskóval a kezében lépett ki a zsúfolt utcára. Tudta merre kell mennie Ollivander boltjához, mert egyszer már elment mellette. Az volt talán a legszegényesebb mind közül. Szerény, arany, porlepte felirat díszelgett az ajtó felett. : Ollivander - Minőségi varázspálcák Alapítva: i. e. 382.Lilyt a Foltozott Üstre emlékeztette ez a bolt. Arra gondolt, hogy biztos ennek is a kinézete ilyen, de igazából valami varázslatos dolgot őriz magában. Egy varázspálca pedig igazán varázslatos. Hát még több! Mikor belépett egy kis csengő szólalt meg a feje fölött, ami jelezte, látogató érkezett. Odabent egy szűk teremben találta magát, amiben mindenhol hosszúkás dobozok sorakoztak. Ugyanúgy poros volt minden, mint a bejárat.

-Jó napot, kisasszony-mosolygott a pult mögött egy ősz hajú, ráncos, idős ember, aki minden bizonyára Ollivander lehetett.

-Jó na...-akart köszönni, mikor valaki berontott az ajtón.

-Ollivander, sürgősen kell nekem egy pálca-lökte félre az előtte lévő Lilyt, aki kis híján hasra esett. Mikor biztonságosan megállt a lábán dühösen meredt a betolakodóra. Nála jóval idősebb fiú lehetett, de bizonyos, hogy még diák volt. Hosszú, világosszőke haja (ami már majdnem fehér volt) a válláig ért és testtartásából ítélve arisztokrata családból származhatott.

-Lucius, a kisasszony volt itt előbb és neked van már pálcád-mondta Ollivander.

-Kit érdekel a lány? Tud várni, nekem viszont a nyáron eltört a sajátom!-panaszolta mérgesen. Lily nem tudta, ez a fiú honnan veszi a bátorságot, hogy így beszéljen egy felnőttel. De nem mert megszólalni. Ő maga eléggé félt tőle, habár nem ismerte.

-Lucius, szépen megvárod a sorod, mint minden jó gyerek és akkor lesz pálcád-mondta Ollivander határozottan.

-Ne beszéljen úgy velem, mint egy ötévessel!-morogta és ledobta magát egy közeli székre. Egy pár pillanatig csend lett. Lilynek fogalma sem volt, hogy most mit csináljon.

-Mi van, most akkor nem veszel magadnak pálcát, kisasszony-mondta gúnyosan és türelmetlenül a fiú, mire Lily összerezzent és az árushoz fordult.

-Hogy hívnak?-kérdezte barátságosan Ollivander.

-Lily Evans vagyok-motyogta.

-Na akkor, Lily Evans...-mosolygott bátorítóan, majd az egyik polchoz sétált és kivett egy dobozt onnan. Kinyitotta és kivett belőle egy varázspálcát.

-Tessék-nyújtotta a lánynak. Lily elvette és bambán nézte.

-Ömm... most ki kell fizetnem?-kérdezte szerencsétlenül, mire a széken ülő fiú hangosan felröhögött.

-Ez egy sárvérű-mondta a lehető legtöbb gúnnyal és utálattal, amitől Lily majdnem elsírta magát. Még ha nem is tudta mit jelent ez a szó.

-Lucius, kifelé!-parancsolt rá mérgesen, vöröslő fejjel a fiúra Ollivander.-Az én üzletemben nincsen helye efféle szavaknak!

A fiú felpattant a székéről.

-Miért? Hiszen az! És csak tudja, ezért még megfizet! Visszajövök, mert kell egy pálca, de garantálom, hogy az apám is itt lesz mellettem!-mondta és kiviharzott az üzletből.

-Ne hallgass rá-fordult az árus újra a lány felé.-A többi az én bajom-sóhajtotta. Lily csak bólintott, mert egy hang sem jött ki a torkán.

-Suhintsd meg-mondta Ollivander, mire Lily furán nézte.-A pálcát-bökött a lány keze felé, mire Lily is odanézett. Még mindig a kezében tartotta, sőt szorította azt, amelyik miatt az a fiú kinevette őt. Feltartotta és megsuhintotta. Semmi sem történt. Ollivander kikapta a lány kezéből a hosszú botot, az asztalára rakta és egy másikat adott helyébe. Lily azzal is suhintott, de nem történt semmi. Ezt megismételték még párszor.

-Minek kéne történnie, Ollivander úr?-kérdezte, mikor már zsibbadni kezdett a karja.

-Ó, azt érezni fogja, kisasszony-mondta rejtélyesen és leguggolt Lilyvel szemben.-Most nagyon figyeljen ide-nézett mélyen a lány zöld szemébe.-A pálca választja a varázslót. És nem, nem fordítva-mondta Lily különös nézése miatt.

-Ez mit jelent?-kérdezte.

-Azt, hogy nem úgy megy, hogy te fogsz egy pálcát, kifizeted és akkor varázsolhatsz vele kedved szerint-állt fel Ollivander.-Ez komoly dolog. Az a pálca, ami kiválaszt téged, csak téged fog szolgálni. Illetve-vett fel egy „rejtélyes" hangstílust-, ha elnyerik tőled, akkor már másé lesz-magyarázta, de Lily még mindig nem értette tisztán.-Na lássuk-csapta össze a tenyereit Ollivander.-Mit szólna ehhez?-vett elő egy másik pálcát.-Tíz és egynegyed hüvelyk hosszú, suhogós fűzfapálca-nyújtotta Lilynek, aki a fűzfa szóra felkapta a fejét. A kedvenc fája volt. Elvette a férfitól és hirtelen meleg, kellemes érzés fogta el. Mintha minden tökéletes lett volna. Elfelejtette a fiút, aki kinevette, elfelejtette Lumpsluckot, akinek Lily csak púp a hátán, elfelejtette Petúnia kiabálásait és mindent, ami eddig bántotta. Egyszerűen azt érezte, hogy minden pontosan jó úgy, ahogy van. Aztán észrevette, hogy szikrák esnek pálcája végéből. Érezte. Érezte, hogy ez az ő varázspálcája.

-Remek, remek!-tapsolt párat Ollivander.-Erről beszélek, kisasszony!

-Köszönöm-mondta Lily hálásan.-Itt a pénz-vette ki a zsebéből az érméket-vegye el kérem, hogy mennyibe kerül, mert én nem tudom, hogy mit kell ezekkel csinálni-csúsztatta a pult másik oldalára. Ollivander gondosan kiválogatta a pálca árát, a többit meg visszaadta a lánynak.

-Sok sikert a Roxforthoz, Evans kisasszony!-mondta búcsúzóul. Lily tisztelettudóan biccentett. Mikor kiért megállt a bolt előtt. Lumpsluck azt mondta neki, hogy várja meg itt. Így várt. A kezében tartott pálcáját kezdte tanulmányozni. Ezzel itt-gondolta magában-csak jót fogok tenni. Segíteni akarok majd másokon. Nem ártok majd senkinek és nem leszek olyan, mint... mint Voldemort! Komolyan vette ezt a kijelentést és a sötét mágus nevét magában hangsúlyosan kiemelte. Ő nem fog félni egy névtől.

Arra lett figyelmes, hogy valaki nekimegy a vállának. Kiejtette a pálcát a kezéből, de gyorsan utánakapott és szerencsére még elérte. Felpillantott, hogy ezen a napon, ebben a félórában ki volt az, aki másodszorra lökte el. Egy fekete, kócos hajú fiút vett észre, aki átgázolt még néhány emberen aztán az egyik szemmel láthatóan nem akart utat engedni, a fiú pedig orra esett. Lily megrémült és gyorsan odasietett hozzá. Átpakolta bal kezébe a cuccait és a tápászkodó fiú felé nyújtotta jobbját. A kócos megragadta. Mikor felállt felkapta a fejét és elkezdte fürkészni segítője arcát. Egy ideig bámulták egymást, és semelyikük sem tudott mit mondani.

-Ömm... köszönöm-motyogta a fiú.

-Szívesen-mosolygott kedvesen Lily. Épp vissza akart menni a bolt elé, mikor a fiú odakiáltott hozzá.

-James. A nevem James Potter-mutatkozott be, mire a lány megfordult és visszament hozzá.

-Lily Evans-tartotta jobbját és James megrázta.-Tudod, ha utat kérnél és nem löknél fel mindenkit akkor hamarabb célhoz jutnál-mondta jó tanácsként.

-Kösz, de nem kell segítség-vonta meg a vállát James, mire Lily döbbenten meredt rá.-Majd a suliban találkozunk-intett neki, de még egyszer visszafordult-Menő a varázspálcád-mutatott a bal kezére Lilynek és újra futásnak eredt, az embereket lökdösődve. A lány még nézett utána egy kicsit lefagyva, majd észbe kapott és visszasietett a bolt elé. Egy perc sem telt le, mikor észrevette a professzort.

-Ó, Lily, de jó, hogy megvártál-lihegte, látszólag eléggé kimerült.-Gyere, menjünk innen, lassan megfulladok ebben a tömegben-jelentette ki és visszafelé kezdtek sietni, a Foltozott Üst felé.

-Professzor!-kiáltotta hirtelen Lily és megtorpant az egyik üzlet előtt.-A bagoly! Azt mondta, ha marad pénz...

-Ja, igen, ki is ment a fejemből-sóhajtotta Lumpsluck.

Az Uklopsz Bagolyszalonból már a csodaszép gyöngybagollyal léptek ki. Lily nagyon vidám volt. Bár eléggé furcsának találta ezt a varázslóvilágot, valahogy nagyon tetszett neki. Az pedig, hogy lett baglya még jobban felvidította. Perlának nevezte el.

Csendben baktattak a pályaudvar felé, csak néha panaszkodott Lumpsluck, hogy milyen nehéz volt kikeresni a tankönyveket, vagy, hogy már majdnem kifogytak az ónüstök és csomó ideig várnia kellett, mire végre talált az árus egyet, vagy mondjuk, hogy olyan nehéz megértetni másokkal, hogy nincsen ideje fecsegni, mert neki most sürgős dolga van. Lily csak hallgatta, de nem igen figyelt rá. Néha mondott egy tisztelettudó „igent" vagy egy „nem, ez tényleg nem helyénvaló" mondatot, de amúgy inkább a saját sztorijával volt elfoglalva. A King's Crossra érve gyorsan megvette a jegyeket, majd felszálltak a vonatra és egy négyes üléshez ültek, egymással szemben, hogy Lily cuccai is elférjenek. Elég nagy feltűnést keltett, hogy ilyen sok holmival, egy bagollyal és egy különös kinézetű férfival van, de nagyon nem érdekelte.

A professzor épp megint panaszkodni kezdett, hogy mik történtek vele, mikor Lily rájött, hogy van valami, amit egyáltalán nem ért.

-Lumpsluck professzor-szakította félbe-mit jelent az a szó, hogy sárvérű?-kérdezte, mire a tanár úr bambán nézett Lilyre és megint a torkán akadt a szó, mint mikor a lány Voldemortról kérdezett.

-Merlinre mondom, három napja tudod, hogy van olyan, hogy varázsvilág, honnan a csudából szedsz össze te ilyeneket?-ingatta a fejét.

-A boltban, Ollivandernél mondta valaki, mire Ollivander úr nagyon mérges lett-mesélte, visszaemlékezve a történtekre. Lumpsluck döbbenten nézte.

-Ollivandernél valaki azt mondta neked, hogy... szóval úgy hívott téged?-motyogta, mire a lány bólintott.-De... mégis ki mondott neked ilyet?

-Azt hiszem Lucas, vagy Lucus...

-Lucius-suttogta Lumpsluck és lehajtotta a fejét. Majd csalódottan visszanézett Lilyre-Majd én beszélek vele, ne törődj ezzel-legyintett.

-Professzor-nézett a tanár koszos-kék színű szemébe.-Mit jelent ez a szó?

-Azt, hogy-harapott bele az ajkaiba-, hogy mugli családból származol.

-És ez olyan szörnyű?-ijedt meg Lily.

-Nem, nem dehogyis!-tiltakozott gyorsan, nehogy tönkretegye egy kislány törékeny lelkét.-Csak tudod, nem minden varázsló ért ezzel egyet. Vannak, akiknek előítéleteik vannak az olyanok varázslók és boszorkányok felől, mint te-mondta, és Lily azt gondolta a tanár megint tiltakozni kezd majd, hogy de igazából ez nem így van. De nem. Lumpsluck teljesen őszintén beszélt.

-Értem-akarta mondani, de csak egy csalódott, rekedt hang jött ki belőle.

-De ezért ne búsulj-rakta a lány vállára a kezét és bátorítóan elmosolyodott.-Lehet még belőled nagy boszorkány-kacsintott. Lily szája is felfelé görbült. Lehet, hogy Lumpslucknak nem volt akkora élvezet ez az út, és lehet, hogy a nyugodt otthonában jobban érezte volna magát, mint, hogy futkorásszon az Abszol úton pár könyvért egy elsős kislánynak, de mégis, Lily úgy érezte, hogy a tanár jót akar neki és bízhat. És ez felülmúlt mindent, amit eddig gondolt róla.

A vonatról leszállva Lumpsluck még hazakísérte és segített neki a cipekedésben, az ajtó előtt viszont elbúcsúzott és egy „Roxfortban találkozunk." kijelentéssel el is tűnt.

Lily egy ideig csak bámulta az üres utcát. Tudta mi következik, ha belép a házba. El kell mesélnie mindent a szüleinek. De tudta, néhány részletet ki kell hagynia. Például a Lumpsluckkal folytatott beszélgetését Voldemortról és mikor a hosszú, szőke hajú fiú berontott az üzletbe...

Felsóhajtott és lenyomta a kilincset...