Braylen könyörgő, kék szeme kicsit sem hatott meg. Legszívesebben élből behúztam volna neki egyet, de uralkodtam a bennem tomboló indulatokon. Mégsem verhetem meg itt, a házunk előtt.

– Mit akarsz?

– Beszélni! Kérlek, Eirini! – A hátizsákja pántját markolta, az ujjai teljesen elfehéredtek tőle. Félelmet olvastam ki a tekintetéből.

– Miről? Már elmondtam, hogy nem akarok tőled...

Bray megragadta a karom.

– Ereszd el, te farok! – Futólag hátrapillantottam a mögöttem állomásozó Nestorra. Az érkezésére az exem ujjai lecsúsztak rólam.

– Még van képed idejönni, miután bántottad a lányom? – Apa átfurakodott mellettünk. Úgy állt elém, mint egy testőr. Egyenesen Bray képébe hajolt.

– Ezt nem hiszem el! – szűrtem a fogaim között.

– Sajnálom! Elcsesztem, baszki! – A srác már dühösnek tűnt. – Nem akartam, de már nem tudok változtatni rajta! Eirini, nem beszélhetnénk négyszemközt? – lesett ki apa válla felett. – Tegnap a pasid esik nekem, ma az apád? Kificamodott a csuklóm!

– Szívesen kezelésbe veszem a másikat is. – Hűvös válasz, túlságosan Nestoros. – Akkor talán végre megtanulod, hogy nem alázunk meg nőket, aztán hozzuk őket napi szinten kellemetlen helyzetbe, és emlékeztetjük, mennyire szánalmas alakok vagyunk.

Apa egy pillanatra döbbenten hátrasandított, majd újra Braynek szentelte a figyelmét.

– Tűnés innen, Braylen! Azzal a sráccal sem békéltem meg, de igaza van. Hagyd békén a lányom!

Braylen hátrált egy lépést a verandán.

– Andynek igaza lehet. – Elgondolkodva nézett ismét engem. – Van veletek valami nagy gáz. Szerintem Maddox nem az apád, hanem a bátyád. Rory szerint a húga vagy, csak titkoljátok, mert kinyírtátok a saját szüleiteket. Tegnap Zaya ugyanezt írta nekem, mára meg érdekes módon eltűnt! Nincs otthon, a mobilja ki van kapcsolva! Mit műveltek velük, mi?

Szentséges istenek! Ezek végig ilyeneket pletykáltak rólam?

Összerezzentem, mikor a házunk előtti bokorból kiugrott egy alak. Andrew felénk indult.

– Te rohadt ribanc! – Azt hiszem, ezt nekem címezte.

– A picsába már, Andy! – csattant fel Bray. – Megmondtam, hogy ne gyere ide!

– Ribancnak hívott? – hallottam meg anya feldúlt hangját. Rögtön mellettem termett.

– Annak hívtam, mert egy rohadt ribanc! – köpte a szavakat Andy. – Nézd meg! Egyik faszból a másikba ül! Mennyi idő telt el? Lófasznyi! Ráadásul...

Andy hirtelen elhallgatott. A szája ugyan még mozgott, de nem bírt hangot kiadni. Ijedten nyúlt a torkához. Braylen megilletődve kapkodta a tekintetét köztünk és a világi legjobb haverja között. Lélegzet-visszafojtva bámultam rá.

Apa hátrafordult, így már biztosan tudtam, hogy nem ő tette. Anyával egy pillanatra összeért a pillantásunk.

– Meguntam – jegyezte meg halkan Nestor. – Vagy szeretnétek még hallgatni?

– Nem. – Anya hűvösen felelt. – Azért... nem örökre némult meg, ugye?

– Dehogy, csak időszakosan.

Némileg megkönnyebbültem.

Andy tovább tátogott, akár egy hal. Kurva ijedt hal. Thomas, a halam jutott eszembe róla, aki tizennégy éves koromig velem volt, aztán visszaengedtem a tengerbe, mikor úgy éreztem, túl sokat beszél. Mármint egy aranyhal, igen. Nagy dumás kis teremtménynek bizonyult, de jobb élete van a vízben, mint a picike akváriumában. Oké, nem tagadom, a csendet jobban élveztem.

Idegesen babráltam a póló aljával. Féltem tőle, hogy elfajul a helyzet.

– Takarodjatok innen! – Apa szokatlan szigorral szólalt fel. – Azonnal! Meg ne lássalak titeket még egyszer a lányom a közelében!

– Tuti, nem a lányod! – folytatta Bray. – Rohad hazugság az egész, és szerintem valamiféle maffia tag...

Bray elnémult, mialatt Nestor mély levegőt vett mellettem.

A két nagyszájú riadt pillantásokat váltott. Ugyan megpróbáltak kiabálni, de nem jött ki hang a szájukon. Talán tényleg gonosz vagyok, de valahol mulattatott, ahogy Nestor befogta a pofájukat. Kizárólag olyan dolgok jöttek ki rajta, melyek elég sértőek rám és a családomra nézve. Bray egyetlen értelmes mondata Zaya eltűnésével kapcsolatos. Lassan véresre rágtam a szám belsejét. Nem értettem, hogyan lehetséges ez az egész, és van-e egyáltalán köze hozzánk. Ettől függetlenül valóban elég gyanús, hogy két olyan lánynak veszett nyoma, akik nemrég még a barátaim voltak. Mély levegőt vettem, és meglöktem Nestor karját.

– Szerintem elég lesz – suttogtam, hogy csak ő hallja.

A kérésemnek eleget téve, visszaadta a két seggarcú hangerejét. Eszeveszett üvöltésbe kezdtek. Felváltva dobálóztak a kérdésekkel és szitokszavakkal, és azt hiszem, a legtöbbször a "mi a fasz" meg a "természetfeletti maffia" hangzott el.

– Bemegyünk! – fordult felénk apa, és határozottan beterelt bennünket a házba. – Felőlem ordíthatnak, majd rájuk hívom a rendőrséget!

– Úgy beszélsz, mint egy negyvenéves – jegyeztem meg a kanapéra rogyva, miután visszatértünk az eredeti felállásba: apa a fotelben, én és Nestor a kanapén, míg anya leereszkedett a fotel karfájára. – Azt mondta, Zaya szintén eltűnt. Talán őket is elrabolják.

Undorító lenne azt mondani, hogy megérdemelnék? Igen. Minden bizonnyal a sértettség beszélt belőlem. Én vagyok a ribanc. Hihetetlen!

– Van rá esély – pillantott rám Nestor. – Őt is keresse Ram és Joy?

Eltűnődtem a kérdésén. Egyelőre még azt sem értettem, miféle lények ezek a többkarú óriások, de egyelőre lényegtelennek is tűnt.

– Azok kik? – kíváncsiskodott az apám. Hunyorogva méregetett bennünket. – Bérgyilkosok?

– Nem. A Tartarosz őrei közül valók. Rory keresésére indította őket az apám – válaszolta. Azóta is türelmesnek látszott, egyedül a szemében gyulladt ezüstös harag, amikor a két idióta leribancozott. Erről felrémlett, hogyan csavarta ki Braylen csuklóját az iskolában, és megtelt a mellkasom melegséggel. Nem az erőszaktól, inkább az egyszerű ténytől, hogy a védelmemre kelt. Persze nincs szükségem rá, képes vagyok kiállni magamért, azonban az előbb elvették tőlem a lehetőséget a visszavágásra. Nestor a maga különleges elképzeléseivel rukkolt elő az elhallgattatásukra, míg apa készen állt megverekedni velük. Láthatóan erőnek erejével fogta vissza magát. Szíven ütött a felismerés: apu bármit megtenne értem. A tekintetem a padlóra siklott, ahogy újfent elárasztott a bűntudat. Szégyenteljesen viselkedtem az utóbbi időben. A szüleim igenis megérdemlik a bizalmam, így valamelyest enyhültek a rossz érzéseim, miután az előbb mindent megosztottam velük. Sosem kamuztam nekik ezelőtt, és elhatároztam, hogy ez volt az első és utolsó alkalom. Szükségem van rájuk, mert szeretem őket, és ők is engem.

Halkan beszívtam a levegőt, majd Nestorra néztem. Várakozón figyelt engem, sötét íriszében elmélyültek az ezüst pöttyök, ahogy válaszra várva a tekintetem állta. Legszívesebben itt és most lesmároltam volna, de tudtam, apa valószínűleg kiborulna tőle.

Elhessegettem a felajzott gondolataim. Igencsak nehéznek bizonyult, ugyanis természetesen beugrott a tegnap este. A csókja, a teste az enyémen, a farka, és...

A francba!

Elég lesz, Eirini!

– Igen, keresse őt – nyögtem ki végül. Lesütöttem a szemem. Totál zavarba jöttem a szüleim vizslató, gyanakvó, baljós pillantásaitól.

– Akkor én hazamegyek, hogy elintézzem. – Ezzel felemelkedett mellőlem. – Áll akkor a holnapi vacsora?

– Hogyne! – bólintott apa. – Már nagyon várom. Lesz desszert?

– Maddox! – csapta vállon anyu.

– Ves, ne bánts engem! Teljesen aláásod a tekintélyem.

– A mid?

Apa játékosan megbökte anya oldalát.

– A desszert fontos!

– A desszert elhanyagolható, amikor a lányunk éppen Erisz fiának oldalán... csinál valamit. Mit is?

– Ülök – mormoltam. – Kikísérem Nestort! Hacsak nem akarjátok alávetni néhány újabb idegesítő kérdésnek.

Apa megrázta a fejét.

– Egyelőre nem. Vagyis... – Elhallgatott pár pillanatra, majd megfogta anya kezét. – Mi történik?

– Mármint? – Felkeltem. – Mire gondolsz?

– Kicsim, mi van köztetek? Miért maradtál ki az éjjel? Kérlek, ne hazudj nekünk! Nem fogunk toronyba zárni, mielőtt elkezdenéd! Csak légy őszinte!

Bánatosan elmosolyodtam.

– Nagyon sajnálom, apa! Én... nem akartam hazudni, már mondtam. A kérdésedre meg...

Nestor váratlanul átkarolta a derekam. Éreztem, hogy elpirultam.

– Szeretném elvinni Eirini-t egy randira, ha szabad.

Azt a rohadt élet! Tökös a csávó!

– Nem tudtam, hogy 1800-at írunk – dörmögtem, de hiába a szarkasztikus kijelentés, szörnyű feszültség kelt életre bennem.

– Te szeretnél elmenni vele? – Az apám egyenesen rám szegezte zöld íriszét.

– Igen – vallottam be a szokásosnál vékonyabb hangon. Roppant kínosnak éltem meg a helyzetet.

– Kössünk egyezséget! Nem az én döntésem, kivel mész el randizni – intézte hozzám az első szavait– , de mivel ez egy különleges szitu, szeretném, ha először itt lennétek. – Ez eddig elfogadhatónak és érthetőnek tűnt. – Néhány alkalom elteltével, amint meggyőződtünk róla, hogy nincsenek hátsó szándékaid, Nestor, elengedem veled a lányom. Nem vagyok ilyen begyöpösödött, vén fasz, de Eirini nagyon fontos nekem, és ha egy haja szála is meggörbül... nem állok jót magamért. Nem vagyok hajlandó elviselni, hogy bántsák a feleségem vagy a lányom. Ne értsd félre, nem fenyegetlek, de ért már elég meglepetés. Nincs szükség újabbakra. Ez pusztán elővigyázatosság, mivel épp az anyád volt az egyik személy, aki megkeserítette az életünk. Nem egyszer. Ettől függetlenül nem vagyok ellenére, hogy Eirini-vel töltsd az időt, mert nem ismerlek. Lehetsz jó srác, de egy seggfej is. Ez érthető, vagy magyarázzam még ilyen komolyan?

– Nem szeretnék bajt. – Nestor keze lecsúszott rólam. Ijedten kaptam felé a szemem. Ennyi? Ennyitől meghátrál? – Nekem rendben van. Sajnálom, amiért bosszúságot okozott az anyám. Elég nehéz természete van, de ha őszinte akarok lenni, nem töltöttem vele elég időt, hogy teljesen kiismerjem. Mint már említettem, az apám nevelt fel. Kedvelem Rinit, úgyhogy köszönöm a lehetőséget. Nem szoktam csalódást okozni! – A végére beszúrt egy Nestoros, szívdöglesztő vigyort. Természetesen a szenvtelen fajtát.

Ezek szerint mégsem futamodott meg. Azért egy másodpercre megrémültem. Talán ezért vágtázott a szívem. Félt egy újabb csalódástól.

– Azt majd meglátjuk – mérte őt végig anya.

– Remek! – Megragadtam Nestor kezét, és kivezettem az előszobába. Nem volt rá szükség, hiszen egyébként sem az ajtón át távozik, de jobbnak tűnt lelépni, míg váltunk pár szót. – Ez nagyon kellemetlen volt!

– Jól akarom csinálni! – súgta. Lehelete a fülem ívét súrolta. – Sokkal rosszabbra számítottam. Azt hittem, apád minimum nekem esik.

– Ő nem olyan. De igen, eddig jól fogadták...

Ami azt illeti, sokkal szolidabban, mint vártam. Habár sosem voltak dühöngő őrültek. Tulajdonképpen apa ugyanazt javasolta, amire korábban én is gondoltam, csak mismásolás nélkül. Jobb ez így: őszintén, a bűntudatot keltő hazugságok elkerülésével.

– Akkor holnap látjuk egymást. – Arcon csókolt. Az egész kicseszett testem belebizsergett. – Majd leadom a drótot, hánykor lesz a vacsi. – Ezzel előhúzott egy fekete rózsát, és a kezembe adta. – Szia, drága!

– Szia – súgtam elhalóan. A halál fia pedig köddé vált.

○•○•○

Este fél kilenc múlhatott, amikor anya besétált a szobámba. Letett az éjjeliszekrényemre egy tál pisztáciát, és leült az ágyam szélére.

– Jól vagy, édesem?

– Igen – eresztettem le a mobilom. – Nagyon haragszotok rám?

Rám mosolygott.

– Nem. – Megfogta a kezem. – Tetszik neked ez a fiú?

Rögtön bele a közepébe!

A tekintetem a plafonra siklott. Ha hangosan kimondom, onnantól értelmet nyer?

– Azt hiszem – adtam kitérő választ. – Nestor... ő segítőkész. Rózsákkal és sült krumplival halmoz el, de közben tud seggfej is lenni. Vagyis, amennyit eddig láttam belőle, az nem egy gyilkos összeesküvőre utalt. Bármikor hívtam, ott volt. Igen, attól tartok, tetszik nekem.

Erről ennyit. Eddig is tudtam, hogy végem, noha a felismerés szinte tőrként fúródott a szívem kellős közepébe. Rá fogok baszni, ha nem figyelek.

– Tegnap nála aludtál, és az ő pólójában jöttél haza.

Felsóhajtottam. Kétszer is.

– Igen.

– Történt valami köztetek?

Hogyan mondhatnám el, hogy végigszexeltük az estét?

Tök mindegy! Nincs több hazugság!

– Igen.

– Mi? Jól sejtem, hogy nem csak csókolóztál vele, ugye? Legalábbis abból gondolom, hogy pár hónapja apád eléggé kiakadt, mikor hazajött, és itt talált téged Braylennel a kanapén. Meztelenül...

Felkuncogtam. Akkor ugyan nem volt vicces, ám most kellően mulattatott az emlék. Apa kidobta a házból a faszkalapot. Egy szál alsóban rohant ki az ajtón, fél lábon ugrálva húzta fel a zokniját. Irtó kínos jelenet volt. Egy hétig nem bírtam apa szemébe nézni.

– Az gáz volt, tudom – ismertem el anya kék szemébe pillantva.

– Előfordul.

Csodálkozva pislogtam. Valóban?

– Miről beszélsz?

– Maradjunk annyiban, hogy éltünk át hasonlót. – Megcsóválta a fejét. – Aggódom, kicsim. Az sem tetszik, amit az exbarátod művel. Nem értem, miért ő van megbántódva, az viszont igaz, hogy se apád, se én nem festünk a szüleidnek. Szeretném, ha leérettségiznél, de azt nem, hogy bántsanak miattunk.

– Feleslegesen aggódsz. – Ülésbe húztam magam, és kibontottam egy szem pisztáciát. – Pár hónap van a suliból. Felőlem pletykálkodhatnak a maffiáról, anyu. Engem nem zavar. Lehet, meg kéne verjem Brayt, hátha befejezi a zaklatást. Egyedül az idegesít, hogy azok az emberek tűnnek el, akikkel jóban voltam, és épp akkor, amikor megromlik a viszonyunk.

– Apád beszél Apollónnal, hátha tud valamit.

– Jól van – kaptam be a nasit. – Chicagóig követtük Rory nyomát, ott elakadtunk, és Nestor sem találta. Nem hiszem, hogy Apollón segítene ebben.

– Én sem – sóhajtotta a homlokát ráncolva –, de nem baj. Talán lesz visszhangja, és valaki előkerül, akinek van infója a barátaidról.

– Lassan mindenki őket keresi. – Kivettem a tálból még pár szem pisztáciát. – Mindegy. Most úgy sem tudunk mit tenni. Van még kérdésed Nestorról? Ezért jöttél, ugye?

Felnevetett.

– Igen, mert aggódom!

– Hagyd abba!

– Nem tudom abbahagyni. Tizennyolc éve folyamatosan aggódom, Eirini!

– Pedig befejezheted. Meg tudom védeni magam, és ha ez megnyugtat, legalább ötször megfenyegettem Nestort. Például mondtam neki, hogy felkötözöm a csillárra a szárnyánál fogva.

– Tessék?

– Mi van?

Mindketten felkuncogtunk.

– Van szárnya?

– Nem említettem? Pedig elmeséltem, hogy elvitt repülni.

– Egek, kicsim! Nem jutott el az agyamig, hogy szárnya van! Milyen szárnya van? Mint a denevéreknek?

– Nem – húztam a lábam törökülésbe, és teljesen anya felé fordultam. – Tollas. Ezüst és fekete. Olyan, mint a szeme. Halálos angyal beütése van.

– Halálos angyal – visszahangozta szarkasztikusan. Nem bírtam ki kacagás nélkül. – Na, menj odébb, és mesélj még róla! Mindent tudni akarok!

Elmosolyodtam, odébb csúsztam, és mindent elmeséltem, ahogy kérte.

○•○•○

Sziasztok! :)

Köszönöm, hogy itt vagytok még! ♥

Nem éppen Valentin-napi rész, de megfelel, remélem. :D 

A következő fejezetről annyit árulnék el, hogy belepillantást nyerünk Nestor kis fejébe.