Nestor könnyedén befordított maga alá. Besüppedt kettőnk súlya alatt a puha matrac. A szája egyetlen másodpercre sem távolodott el az enyémtől. Úgy faltuk egymást, mintha ez lenne az első és utolsó alkalom, amikor engedhetünk a bűnös késztetésnek. Reméltem, nem igaz a kósza gondolat, ugyanis túl jól esett beletúrni a selymes, sötét hajába; a rám nehezedő forró test közelsége pedig az őrületbe kergetett. A fás, fűszeres illata ismét rózsáéval keveredett. Talán magával hordta a falat díszítő, fekete virágok csodálatos aromáját. Nem tudtam, de belevesztem összefonódó nyelvünk bájos játékába. A várakozás itt lebegett kettőnk között.

A keze erkölcstelen felfedezőútra indult: lassan tévedt be a pólóm alá. Végigsimított az oldalamon, kimérten haladt a hátam felé. Lehet, elszállt az agyam, de hagytam, hogy kikapcsolja a melltartóm. Sőt! Még segédkeztem is benne. Akkor sem állítottam meg, amikor lehúzta rólam a felsőm, majd megszabadított a mellemet takaró textiltől. Cserébe lehúztam a pólóját, és fejvesztve végigtapogattam a kemény izmait. Szent egek! Minden egyes érintéssel egyre jobban összeugrott az alhasam. Lobogott a gátlástalanság vad tüze bennem. Legszívesebben összeszorítottam volna a combom. Annyira benedvesedtem, hogy szinte már szégyelltem.

Teljes köd telepedett az elmémre. Minden csókja, ami a nyakamat érte, halk sóhajokat váltott ki belőlem. A hozzám préselődő merevedése egyértelműen jelezte, hozzám hasonlóan felizgult.

Különleges írisze egy pillanatra összetalálkozott az enyémmel: színtiszta vágy csillant az ezüstös csodában. Szenvtelenül elvigyorodott, mégis engedélykérően megvárta, hogy rábólintsak a terveire. Tudtam, mennyire tetszik neki a helyzet, habár hazugság lenne azt állítani, hogy nem ugyanígy éreztem.

– Csodálatos vagy – lehelte a bőrömre, miközben édes puszikkal terítette be a kulcscsontom környékét, egyenesen a mellem felé haladva.

Úgy cuppant rá az ágaskodó mellbimbómra, mint éhező az utolsó falat kenyérre. Nyöszörögve kapaszkodtam fél kézzel a lepedőbe, fél kézzel pedig a szemrevaló vállába. Remegés haladt végig a gerincem mentén, zihálva tűrtem, ahogy kezelésbe vette mindkét mellem. Szívta, nyalta, és csipkedte a bimbóim.

Éppen életem első random szexébe keveredtem egy olyan sráccal, akit húsz méteres körzetben el kellene kerülnöm, de a francba is! Igaza van. Izgalmas, ami kettőnk közt történik. Van itt valami, és ideje kideríteni, csak a könyvtárban teng-e túl a kémia, vagy esetleg máshol is működik. Ha igen, az nagy baj lesz. Meg fogom bánni, mert még sosem feküdtem le senkivel konkrét, igazi érzelmek nélkül, ám nem akartam elmenekülni. Magamban akartam őt érezni. Olyan döbbenetes sóvárgás lett úrrá rajtam, hogy automatikusan a nadrágjának gombjához vezettem a kezem. Megőrültem. A józan eszem cseppfolyóssá válhatott.

– De türelmetlen vagy – motyogta, azonban nem tiltakozott. Kiugrott a nadrágjából, így már csak az én farmerem és az ő alsógatyája szabott gátat közénk.

– Nem kéne ezt tennünk – rebegtem, és megsimítottam a gyönyörű hasát.

– Nem? – nyalta végig az alsó ajkam, míg a tenyerébe vette az egyik mellem. – Abbahagyhatjuk.

– Nem fogjuk. – A tarkójánál fogva húztam magamhoz egy csókra. Az ágyékunk összeért. A keménysége hozzám préselődött, és még nadrágon keresztül is éreztem. A fenébe! Nem visszakozhatok, különben azt fogom megbánni. Bármennyire kellemetlen bevallani, a halál fia mocskosul vonz engem.

Nestor felnyögött.

– Nem?

– Nem.

– Mit fogunk csinálni?

– Meg fogsz dugni – jelentettem ki ellentmondást nem tűrően. – Vagy talán nincs kedved hozzá?

– Baszki, Rini! – mordult fel az incselkedésemre, majd feltérdelt. Magabiztosan szabadított meg a további felesleges gönceimtől. A tekintetem állva, kihívóan méregetett, mialatt lehúzta rólam a francia bugyim.

A ruhák valahol az ágy mellett kötöttek ki. Nem bírtam foglalkozni velük, hiszen Nestor ujjai tisztességtelen helyre tévedtek: rátalált a leggyengédebb részemre. Körözni kezdett a lüktető pontocskámon, míg visszamászott felém, és folytatta a nyakam ívének tüzetes feltérképezését. Áramütésszerű bizsergés rohant át a testemen. A vágy kacagva lobogott a mellkasomban, a szívem vágtázott a gyötrelmes csodától. Alig győztem visszafogni a sóhajaim.

– Sokáig maszatolsz még? – kérdeztem elkínzottan néhány lassú perc elteltével. Nem mintha panaszkodhatnék. A combom már remegett a csiklómon leírt lassú köröktől.

– Te aztán... mindig meglepsz – csókolt homlokon.

Az édes kényeztetés abbamaradt, Nestor pedig levette az alsóját. Álló farka láttán összefutott a nyál a számban. Még az életben nem éreztem késztetést arra, hogy a számba vegyem valaki cerkáját, de ez a mai napon egy csapással megváltozott a helyzet. Az arcom minden bizonnyal vörösre mázolta a pír, hiszen a pajzán gondolatok teljesen ellepték az elmémet. Szép darab, nem tagadhattam.

Nem illendő dolog összehasonlítgatni, ám tény és való, Braylené nem volt ekkora. Ezáltal kicsit megilletődtem, amikor Nestor ismét felém került. Az imént még határozottan könyörögtem a dugásért, így nem hátrálhattam meg. Eddig is ekkora lotyó rejtőzött bennem? Őszintén szólva, a kíváncsiságom erősebbnek bizonyult, mint a félelmeim. Talán ez sodort ebben az igencsak meggondolatlan szituba. Egy olyan szituba, ami rohadtul izgató, érdekes és tüzes. Spontán, veszélyes...

– Biztos vagy benne? – Lágyan simította a fülem mögé a rakoncátlan tincseim.

A gyengédsége és kedves hangja megdobogtatta a szívem.

– Igen – vágtam rá várakozás nélkül.

– Van egy jó és egy rossz hírem – kezdte, miközben átnyúlt a fejem fölött, és kihúzta az éjjeliszekrény fiókját. Előhúzott egy óvszert, és feltépte a fogával. Nagyot nyeltem. Alig vártam, hogy magamban érezhessem. Basszus! Mikor vált belőlem szexéhes ribanc? Braynél mi volt más? Tényleg el kéne kezdenem hinni a sorban és a mesékben?

– Mi a jó?

– Van gumi – felelte, aztán felgörgette a farkára. Féloldalas mosolyt villantott rám. – A rossz meg talán meg fog lepni. Eddig mindössze egyszer voltam csajjal. Nem akartam csalódást okozni.

Meglepetten simítottam meg a karján hullámzó izmokat.

– Én is csak egy csávóval feküdtem le.

– Úgy értem, egyetlenegyszer szexeltem. Persze azért a jobb kezem jó barátom.

Felkuncogtam. Elképesztő! Egyszer? Inkább nem firtattam, ki lehetett a szerencsés.

– Tudod mit? – Felültem, és nemes egyszerűséggel felé kerekedtem. Átvetettem a lábam a combján, és megragadtam a farkát. – Majd én intézkedem!

– Bassza meg, drága! Kikészíte... – Elharapta a szó végét, ahogy ráereszkedtem a merevségére. Felhördült, a keze a fenekemre simult, mindaddig belőlem apró, sikkantásszerű hang tört fel. Mindent kitöltött alul ebben a pózban.

Mély levegőt vettem, először lassan ringattam a csípőm. Előre-hátra. Előre-hátra. Meg kellett szoknom ezt a monstrumot, ha már önként jelentkeztem érte.

Egy idő után az érzés kiteljesedett. Mindenhol éreztem őt. A tenyerét, mely a seggem markolta, a farkát, ami tökéletesen elmerült bennem. A mellkasunk összesimult, a szánk szédületes keringőt járt. Egyre csak gyorsult a mozgásom: szemérmetlenül meglovagoltam. Egyértelműen átadtam magam a pillanat hevének. Belevesztem. Elfelejtettem mindent; az agyamra teljes sötétség telepedett, amikor belenéztem a ragyogó, ezüstös szempárba.

Nestor hirtelen fordított meg bennünket. Immár a hátamon feküdtem, ő pedig szüntelenül kitöltött engem. Nyögve fogadtam először a kimért, majd egyre gyorsuló lökéseit. A hátam pár perc elteltével már ívbe feszült. Ha nem vallja be, sosem feltételezem, hogy egy nővel volt előttem.

– Gyönyörű vagy – mormolta a fülembe, és végignyalta az ívét. Csókot hintett a mögötte lévő érzékeny pontra, aztán megsimította a dereka köré font lábamat.

A gyönyör a tempóval együtt fokozódott. Az összes lökésére szinte fennakadt a szemem. Mámorban és izzadságban úszva suttogtam a nevét. A vállába vájtam a körmöm. Úgy érzem, még sosem tapasztaltam hasonló kábulatot és boldogságot egyszerre.

Forró lehelete az arcom csiklandozta. Tenyere rámarkolt a mellemre.

– Nestor – kiáltottam kifulladva, amikor az élvezet váratlanul átgázolt rajtam a pajzán érintésre. Reszketve, hullámokban söpört bennem végig. Elsodort, messzire vitt. Rászorítottam a lábam, hogy még mélyebben érezhessem őt.

– Jó ég! – nyögte, az ujjai a combom bőrébe mélyedtek, és jött velem. Egy igazi lihegő, felajzott embercsomóvá váltunk, ahogy átkísértük egymást a gyönyör tengerén. Összekapaszkodva pihegtünk néhány másodpercig. Alig akartam elhinni, mit tettem, de az extázis még itt lebegett közöttünk. Kellett néhány kósza pillanat, míg összekapartam magam az orgazmus utóhatásaiból.

– Hűha! Azt hiszem, igazad volt – ismertem el sűrűn pislogva, miután kihúzódott belőlem, és megszabadult az óvszertől. Még mindig a hátamon feküdtem. Igyekeztem feldolgozni az imént történteket.

– Mármint miben? – cirógatta meg az arcom. Mellettem feküdt. A karját hanyagul átvetette a hasamon.

Felé döntöttem a fejem.

– Ez jó volt. Jobb, mint valaha bármikor – motyogtam a szép, jellegzetes íriszét kémlelve. – Összhangban voltunk, és teljesen elvesztettem az eszem.

Olyan széles vigyort villantott rám, hogy kilátszott az összes fehér foga.

– A sors!

– A kémia!

Összeszűkült a szeme.

– Egyezzünk ki mindkettőben?

Megvontam a vállam.

– Nekem mindegy. Épp most mentem szembe önmagammal, úgyhogy felőlem lehet mindkettő. – A plafonra pillantottam. Nem lesz nyalakodás, mi, Eirini?

Vártam a bűntudatot, a szégyent, de nem érkezett. Úgy éreztem, helyesen cselekedtem, ami... furcsa. Letaglózó, de furcsa. Nem bántam meg, inkább azon morfondíroztam, mikor lehetne... megismételni.

Az istenekre! Ez nevetséges!

– Hadd vigyelek el egy randira!

Megdobbant az átkozott szívem.

– Nestor – kuncogtam. – Nem fordítva kellett volna?

– Mit számít? Azt olvastam, sokan azért dugnak az első randin, hogy tudják, működik-e a szex. A szexet sokan alulértékelik, pedig igenis számít egy kapcsolatban. Nem azt mondom, hogy az a fő mozgatórugója, de nyilván nehéz olyan emberrel lenni, akivel nem működik vagy nem izgat fel. Nos, mit mondasz?

– Fogalmam sincs, mi történik kettőnk között.

Tényleg nincs.

– Bejövünk egymásnak. – Laza vállvonás. – Szeretném jól csinálni. Mármint a körülményekhez képest. Benne vagy?

– Nem hiszem, hogy a szüleim elengednének – morrantam fel elégedetlenül. – Éppen attól tartanak, hogy elragadsz engem.

Nem indokolatlan a feltételezés. Tulajdonképpen már megtörtént, hiszen beleültem a farkába. Cserébe életem legjobb szexuális élményében volt részem. Nincs értelme tagadni. Nestort mintha tényleg mellém szánta volna a... sors? Jó egek! Elég ebből!

– Gyűlölni fognak engem, igaz? Amikor kiderül az igazság.

Elhúztam a szám.

– Mi lenne, ha a következő időszakban gyakrabban átjönnél hozzám? Akkor megismerhetnek, és mikor kiderül az igazság, akkor talán nem lesznek elutasítóak. Apa elég nyitott személyiség, anya sem egy vérengző hárpia, csak féltenek. Randizzunk nálunk!

– Oké – simogatta a hajam. – Mikor kell ma hazamenned?

– Még nincs késő.

Ahhoz képest, milyen hosszú napom volt, egyáltalán nem fáradtam el. Átgondoltam, miért lehet ez így, és ekkor beugrott...

– Jaj! Az Istenekre! Mi van pontosan Roryval? – Hirtelen ültem fel, mire Nestor szeme a mellemre siklott, kellően elidőzött rajta. Az ajkamba haraptam. Baszki! Mindjárt rám veti magát.

– Öhm... tessék?Felkuncogtam.

– Rory! – Megemeltem az állát, hátha a szemembe nézve jobban tud koncentrálni. – Mire jutottál vele?

– Nincs Chicagóban. Ezért szóltam apámnak, ő pedig ráállított két őrt.

– Őrt? – ráncoltam a homlokom.

– Többkarú óriások, akik az apám mellé szegődtek. Képesek emberi alakot ölteni, így utánajárnak a barátnődnek. Majd megmutatom őket egyszer. Ritkán bújnak elő. Lesből tartják szemmel a környezetüket.

– Aha – mormoltam. A tekintetem az éledező farkára tévedt.

Ajjaj.

– Rini?

– Igen?

– Mit szólnál hozzá, ha megismételnénk az előbbit? – kérdezte, miközben az ujjai végigszántották a karom. Libabőrös lettem, hirtelen ugrott meg a pulzusom. Bárcsak érteném, mi történik velem.

– Egyszer.

– Kétszer?

– Ne alkudozz, különben megtépem a szárnyad!

Felnevetett, és közelebb húzódott hozzám. A szája eszelősen közel került az enyémhez, ahogy felém hajolt.

– Szex közben?

– Mocskos perverz!

Összerándult az alhasam.

Mi a fene folyik itt? Mit művelt velem? Megbabonázott?

– Tudom, hogy tetszene, drága. – Incselkedve körözött az ajkával az enyém felett. – De talán tartogassuk ezeket az izgalmakat későbbre. Egyelőre benned szeretnék lenni.

Jóságos istenek! Nekem tényleg annyi.

– Akkor csókolj meg!

○•○•○

Jaj, sziasztok!

Drámai fejezet volt, nem igaz?

Kicsit elszaladt a ló velünk :D

Sebaj, a köviben várható:

– Rémült ébredés

– Egy kis lágy dráma

– Még több dráma

– Nestor

– Maddox és Vespera