Tae fájó végtagokkal ébredt a földön, mert legjobb barátja folyton kitúrta az ágyból. Többször visszamászott, mégis a padlón végezte. Jungkook határozottan azt érezhette, kicsi az ágy hármuknak. Nyögve tápászkodott fel, miközben kísértették az emlékek. Jimin forró, pulzáló lyuka, ami szorosan körülöleli, amíg Jungkook kemény, lüktető farka az övéhez dörgölőzik. Határozottan, úgy érezte élete legmocskosabb és legperverzebb élményén van túl. Gondolataiból óvatos kopogás zavarta meg. Bizonytalan léptekkel közelítette meg az ajtót, majd lassan kinyitotta.

- Ó, szia Tae! - hallott egy meglepett bársonyos hangot. Egyből felébredt, és próbálta takargatni magát. Ugyanis a korán reggel, és a másnaposság hatására, teljesen megfeledkezett arról, hogy meztelen.

- JIN! - mondta hangosabban, mint szándékozta. - Micsoda kellemes meglepetés. Mindjárt szólok Jungkooknak... - fordult vissza, de már meg is bánta, mert hátul sem takarta semmi.

- Hmm... - bámészkodott Jin. - Úgy értem, nem őt keresem. - kapott észbe. - Aggódtam Jiminért. Tegnap eltűnt, és most is hiába kerestem, nem volt a szobába. Hosoek azt mondta, nem is ment haza. Gondoltam hátha itt van, de ha te itt vagy... - nézett végig az ádámkosztümös férfin. - Akkor ő nyilván máshol van.

- Igazából... - vakargatta zavartan kobakját Tae, de meg is bánta, mert így ismét láttatni hagyott, pár intimebb területet. Amúgy is zavarban volt, de ami most következett, azt egyenesen kínosnak nevezte volna. - ... ő is itt van. Pillanat és szólok neki. - fordult meg ismét. Már nem is törte magát, hogy eltakarja a hátsóját. Ennél szégyenletesebb dolgot, amúgy se tudott volna mutatni Jinnek. Óvatosan az ágyhoz lépett, és a Jungkook ölelő karjai között fekvő Jimin angyali arcához ért. - Jiminie! Jin keres. - suttogta az aranyos fülcimpának, majd apró puszit lehet rá. 

Az idilli pillanatból egy hegyes könyök rántotta ki, ami véletlenül a gyomrában végezte. - Hé, kezdem azt hinni direkt csinálod! - morrant idegesen Jungkookra, aki ugyan olyan mozdulatlanul feküdt. - JIMIN! - szólt mérgesen Tae. A fekete hajú macskát megszégyenítő módon nyújtózkodott egyet, és lazán kibújt az izmos mellkas mellől. Látszott, hogy van gyakorlata a csendes távozásban.

- Tae! Jó reggelt. - mosolyodott el kómásan, amit a festő irtó aranyosnak talált. - Azt mondtad Jin, ugye? - kérdezte magára kapva pár ruhát. Ebben is rutinos volt, nem úgy, mint Tae. Másnaposan, és korán reggel is tudta, hogy meztelen, és a szégyen nyoma sem látszott rajta, pedig tegnap két férfi is járt benne.

- Igen az ajtóban vár. - húzott magára Tae is egy nadrágot. Az ágy szélére ült, és onnan figyelte a két gyönyörű férfi eszmecseréjét. - Hogy lehet, hogy ezek ketten csak barátok? - kérdezte félig hangosan.

- Úgy, hogy mind a ketten ukék. - mondta rekedtes hangon a kócos fejű szépfiú.

- Tudtam, hogy ébren vagy. - sziszegte Tae, tekintetét a másik boci szemeibe mélyesztve. Jungkook zavartan elmosolyodott, azzal az ennivalón édes, nyuszi mosolyával, ami mindig megolvasztotta a festő szívét. 

- Most mi lesz? - állt fel cigarettás dobozát elő kapva a festő. Épp egy szálat tett a szájába, amikor Jungkook laza mozdulattal kiverte a kezéből.

- Jiminie nem szereti, ha cigizel. - morogta komoly tekintettel. Az épp kibontakozó vitát egy ajtócsapódás szakította meg.

- Mennem kell, és neked is Kookie. - mutatott a még mindig teljesen meztelen zenészre. - Nem sokára kezdődnek a választások. Ott kell lennünk a nyitó ünnepségen. - dugott maga mögé egy színes papírköteget, és ahogy a kukához ért egy elegáns mozdulattal bele dobta. Ám bármennyire is lazának tűnt, a két jó barát figyelmét nem kerülte el viselkedése. Amint öltözködni kezdett Tae kihalászta a papírt, és ajkait egy döbbent nyögés hagyta el.

- Jungkook...

- Basszus! Előre vetíteném, hogy semmi közöm nincs hozzá! - kapta el ijedten az izmos kart. A zenész az ijedt, ébenfekete tekintetbe nézett, és tudta, hogy valami megváltozott Jiminben. Az a férfi, aki pár napja megjelent az ajtajában, hogy meggyónja bűneit, csak magával törődött, ám az a férfi, aki most előtte állt érzett valamit, méghozzá ő iránta. Jungkook gyomra liftezni kezdett, és ajkait olyan szavak hagyták el, ami nem csak őt, de Taehyungot is megdöbbentette.

- Ne aggódj! Semmi olyan nem lehet abban a szennylapban, ami eltántorítana tőled. - simogatta meg a csodaszép babaarcot. Majd szavait megerősítve elkezdte olvasni a cikket. Jiminnek igazából fogalma sem volt mi állt a cikkben, de a címlap épp eléggé egyértelművé tette, hogy semmi jó. - Hmm, hát gondolom nem sokáig rejtegethettük volna, hogy jól elvertelek. - vigyorgott a festőre Jungkook.

- Miről beszélsz, te fasz? Én vertelek el! Nézd, még most is van pár halvány folt az ocsmány fejeden. - bökött meg egy halványodó véraláfutást Tae.

- Áú! - szisszent fel a zenész, mire Jimin már előtte is termett, hogy alaposan szemügyre vegye a sérülést. Apró ujjait óvatosan végig simította a kényes területen.

- Sajnálom. - sóhajtott. - Miattam sérültetek meg... - nézett az őket komoran figyelő festőre. 

- Hát igen... de kellően kiengeszteltél minket, ugye Kook? - döntötte kíváncsian oldalra a fejét, mint egy kiskutya.

- Igen. - adott egy óvatos puszit Jimin vastag, formás ajkaira, amik ellenállhatatlanul közel voltak. Sajnos Jungkooknak ennyi, még csak előételnek is kevés volt. Már is szenvedélyesen falta a fekete hajút. Tae féltékenyen lépett Jimin mögé, és finoman harapdálni kezdte a nyakát, amitől a diákelnök teste vágyakozva megremegett.

- Elég! - álljatok le! - lépett hátrébb, a két nagyon vonzó férfit szemügyre véve. - Tegnap sokat ittam, de nem vagyok híve a bigámiának, oké? 

- Persze tudjuk vár rád ez a kis csaj... - mutatta fel idegesen az újságban levő fotót. - Mikor is akartad elmondani, hogy barátnőd van?

- Hogy micsodám? - lepődött meg Jimin.

- Itt azt írja, hogy komolyan alakul valami köztetek, és hogy igazán megbízható lettél... Tegnap is nagyon megbízhatóan élveztél alattunk. - kapta ki Kook kezéből az újságot a festő.

- Taetae, Kookie... ez... - kezdett bele a magyarázkodásba, de hirtelen elhallgatott, majd haragos szemekkel a két férfire nézett. - Nos, nagyon jól éreztem magam veletek tegnap. De többet ilyen nem lesz. Ha osztozni tudtok rajtam, egyikőtöknek sem vagyok annyira fontos, hogy komolyan tudjam venni. A cikk egy dologban nem tévedett. Elegem van a kalandokból. Szeretnék megváltozni. - szedte össze a maradék holmiját. - Szóval köszönöm a tegnap estét, de ezentúl oldjátok meg nélkülem, ahogy eddig is. - nyitotta ki a 312-es szoba ajtaját, majd gyors léptekkel ment a saját szobájába. A kulcsot háromszor is átfordította a zárban, így próbálta minden kétségét kizárni.  Úgy érezte itt az ideje egy tisztító zuhanynak, és az illatos ruháknak mielőtt megjelenik a tömeg előtt az új Park Jimin.

***

Park Jimin csodásan festett, mint mindig. Semmilyen jele nem volt a tegnap esti kis afférjának. Namjoon elégedetten nézte, ahogy barátja tökéletesen válaszol, minden kérdésre, legyen az a posztjával, vagy a magánéletével kapcsolatos. Jungkook ellenben ideges és szétszórt volt. Nem viselte jól a magánéletét zaklatókat, és többször is szomorú pillantásokat vetett Jiminre. Ahogy otthagyta őket, sokat beszélgettek Taehyunggal. Kiderült, hogy a festő nagyon vonzódik Jiminhez, de képtelen túllépni a benne okozott sérelmeken. Így egy pillanatig se gondolta komolyan a fekete hajúval. Ellenben Jungkook... ő nem tudta, hogy mit gondoljon. Magának akarta a férfit, de nem hitte, hogy komoly érzéseket táplálna valaki iránt, ilyen hamar.

- Ezennel a sport tagozat diákelnöki választását elindítom. - dobta a nagy fémládába szavazócéduláját Namjoon, majd Jiminre kacsintott, aki ezt egy szemtelen mosollyal viszonozta. Ekkor Kookban elpattant valami. Megragadta az alacsonyabb csuklóját, és maga után rángatta. Jimin nem ellenkezett, de meglepődöttségét nem tudta leplezni.

- Jimin... én... - ekkor legjobb barátja kezét érezte a vállán. Tae biztató mosolyt küldött neki.

- Jimin... Mi mind a ketten nagyon odavagyunk érted. - kezdte sokkal higgadtabban Tae. - Nem akarunk elveszíteni. Mi nem tudunk elengedni téged, és igazából osztozni se rajtad. Ezért arra gondoltunk, válassz te! - tette az alacsony, de izmos férfi derekára kezét. - Melyikünket szereted jobban? - kérdezte borostyán szemét, az ébenfekete tekintetbe mélyesztve. Jungkook képtelen volt megszólalni, csak a földet bámulta, miközben ujjait tördelte. Soha nem érezte magát ennyire tehetetlennek.