Jimin döbbenten nézett a két férfire, sok féle vallomást kapott már, de egyszerre kettőt még soha. Talán pont ez volt zavarának oka. Eddig mindig tudta, hogy a vele szemben álló felet akarja vagy sem. Soha egy pillanatra sem volt kérdés benne, de most csak állt, és csendben figyelte a párost, akik számára teljesen összetartozóvá váltak. Kipirult arccal hajtotta le a fejét, majd cipője orrát bámulva, a szokásosnál vékonyabb hangon szólalt meg.

- Ez nehéz kérdés. Őszintén szólva, Tae, veled jobban megtudtam ismerkedni, és szeretem a bolondos természeted, de Jungkookot, szinte semennyire nem ismerem. Azt viszont tudom, hogy hozzá jobban vonzódom szexuálisan. Esetleg, ha kicsit kettesbe lehetnék mind a kettőtökkel, akkor könnyebb lenne, de most így, eléggé össze vagyok zavarodva... - sóhajtott. Jungkook kezét érezte álla alatt, ami finoman felemelte a fejét.

- Azt hiszem nem voltunk egyértelműek. - kezdte finoman akár egy ragadozó. - Vagy most rögtön válassz, vagy hogy is mondtad? - gondolkodott el egy pillanatra. - Akkor egyikünk sem annyira fontos, hogy komolyan tudjunk venni. - Jimin szíve hevesebben kezdett verni, és szeme előtt rögtön ott lebegett a válasz. A válasz, ami megijesztette, ami olyan bizonytalanságot keltett benne, hogy képtelen volt tovább maradni. Egy tétova lépést tett hátra, majd rögtön futásnak eredt. Apró teste olyan gyors volt, hogy a két fiú hiába próbálta utolérni, elvesztették a tömegben. - Ez most mit jelent? - kérdezte lihegő barátját Kook.

- Ez azt barátom, hogy a kis szerelmed lehet, hogy engem akar. - vigyorodott el Tae, amiért kapott is egy hatalmas maflást. - Áú, most mi van?

- Beavathattál volna, hogy mire készülsz. Teljesen lesokkoltál ezzel a vallomással.

- Bocs, olyan szerencsétlennek tűntél, ahogy próbáltad kinyögni, mit akarsz. - kacagott Tae, ahogy kiléptek az utcára. Pár pillanat múlva már füstölt is szájában a cigaretta, ami lemondó fejcsóválásra késztette Jungkookot.

- De mi értelme volt, hogy te is azt mondtad akarod őt? - kérdezte leülve egy padra. A festő mélyet szívott a nikotinrúdból, majd kifújta a füstöt, egyenesen a másik arcába.

- Azt hittem ennél okosabb vagy. Ha egyedül odaállítasz, hogy én akarlak, légy az enyém. Gondolkodás nélkül a karjaidba vetette volna magát. Anélkül, hogy talán valós érzelmei lennének. Egy idő után pedig összetörte volna a szíved, mert Park ilyen. Ha azt hiszi én is akarom, és így is téged választ, akkor tényleg akar téged, és  vigyázni fog rád. - magyarázta, míg a másik épp kiköpni készült a tüdejét az őt ért füst felhőtől.

- Te meg a fényes logikád. - szólalt meg torkát köszörülve. - Látod mi lett a vége?

- Hát azt már tudjuk, hogy a tested akarja, kérdés az, hogy csak a testedet? - nyomta el a cigit elgondolkodva.

- És mi lesz, ha téged választ? - kérdezte elkomolyodva Jungkook. A festő percekig csak fürkészte a másikat mielőtt válaszolt.

- Akkor dugunk egy jót, mint régen, és elfelejtjük őt. - húzta magához egy ölelésre az ő aranyos nyusziját. Sokat jelentett neki Kook, és a legjobbat akarta a barátjának. Nagyon remélte, hogy Jimin az.

- Téged nem zavarna, ha összejönnénk? - kérdezte kicsit eltávolodva a zenész.

- Nem. Nekem van egy kiszemeltem, akiről eddig Jimin elvonta a figyelmem, sajnos. - vigyorodott el jellegzetes mosolyával.

***

Eközben Jimin, az általa ismert leggorombább emberhez tartott, aki talán észhez tudnád téríteni. Mert az amit most érzett, az csak egy elvetemült agymenés lehetett. Yoongi szokás szerint, a kanapén fekve firkálgatta a különböző dalszövegeket, amik kipattantak a fejéből. Ahogy hallotta a kollégium folyosóján kopogó, gyors cipőtalpakat, érezte, hogy valami készül. Óvatosan az ajtó felé fordult, és csendben hallgatta, ahogy a lépések egyre hangosabbak lesznek, majd közvetlenül az ajtajánál elhalnak. Namjoon, még a választásokkal foglalkozott, és ő amúgy sem rohangálna a folyosón, de akkor ki zavarhatja meg nyugalmát? Ekkor hangos dörömbölés rázta meg a vékony kollégiumi ajtót. Yoongi lassan letette a kottát, és komótosan az ajtóhoz sétált.

- Hallgatlak... - mondta az ajtónak.

- Jimin vagyok. Engedj be. Gyorsan! - érkezett a túloldalról. Yoongi szem forgatva sóhajtott.

- Tudod, te vagy a legproblémásabb barátom. - morogta, ahogy a fiú szinte beesett a szobába.

- Beszélnünk kell. - ült le a kanapéra a fekete hajú, és idegesen a tincsek közé túrt.

- Persze foglalj helyet... miben állhatok szolgálatodra? - támaszkodott az ajtónak.

- Azt hiszem beleszerettem egy olyan emberbe, akibe nem kellett volna... - sóhajtotta Jimin.

- Nem, ez nem az én szakterületem. Menj Jinhez! - nyitotta ki az ajtót határozottan.

- Nem. Nekem most te kellessz! Figyelj. Én nem is ismerem. Vagyis nem túl mélyrehatóan, de ha hozzámér, libabőrös leszek. Ha hallom a hangját, megremegek. A szívem gyorsabban ver az illatától, és istenem a teste, egyszerűen tökéletes. - hadarta Jimin. - DE alig ismerem... - túrt a hajába ismét. - Lehetetlen, hogy így érezzek valaki iránt.

- Az.

- Na látod, ezért jöttem hozzád. Kérlek, téríts észhez.

- Hagyd, hogy befejezzem. Az, de néha van, hogy a szívünk, a lelkünk előbb tudja mit akarunk, mint az eszünk. Őszintén, szerinted, Hosoek miért aggódott annyira Miáért? Jin miért próbált meg lebeszélni, hogy Taeval randizz? Namjoon és én, miért féltettünk Jungkooktól? - Jimin értetlenül nézte a már előtte álló Yoongit. - Hosoek szerelmes Miába. Jin oda van Taeért. És még a vak is látta, hogy te és Jungkook egymásnak vagytok teremtve... - sóhajtott fel fáradtan.

- Én nem mondtam, hogy Kookieról beszélek.

- Nem kellett. Jungkook szexi, és imádni való egyben. Jó lelkű, de még is fagyos a természete. Vicces, és sokszor olyan, mint egy gyerek. Tudod ezeket a jelzőket, és még többet is, eltudnám mondani még egy emberre, és ő itt ül velem szemben. - nézett a hatalmasra tágult tekintetbe. - Te, és ő pont ugyanolyanok vagytok. Nem kellett jobban megismerned, ezt az első perctől kezdve tudod, ezért menekültél előle. Menekültél a végzeted elől. - fejezte be, majd hirtelen az ajtóra mutatott. - Most pedig húzz el, mert nagyon költői, és érzelmekkel teli pillanatban vagyok, és szeretnék írni.

- Yoongi, nem követek el hibát, ha hagyom, hogy  ide férkőzzön? - mutatott  a mellkasára már az ajtóban.

- De, valószínűleg életed legnagyobb hibáját követed el, Park. - kezdte el behajtani az ajtót. - Csakhogy nincs választásod. - csapta be hangosan a fekete hajú orra előtt.

- Jimin? Mit keresel a másodikon? - kérdezte meglepetten Jin.

- Én... - nézte továbbra is az ajtót Jimin. Majd eszébe jutott valami. - Jin, neked tetszik Tae? - fordult felé. A magasabb fülig vörösödött, és zavartan nevetgélni kezdett.

- Ezt honnan veszed? - kerülte a tekintetét.

- Mert Tae most nagyon szomorú, és magányos lesz. Kelleni fog neki egy barát. - folytatta huncut mosollyal az arcán. - Kérlek vigasztald meg, úgy ahogy én tenném. - kacsintott, majd kikerülte a zavartan nevetgélő barátját. Most nem rohant, meg kellett fontolja, mit mond Kooknak, és főleg, mit mond Taehyungnak.

***

Jungkook az ablakon bámult kifelé, miközben barátja a párkányon ülve cigarettázott. Tudta, hogy Tae ideges, mert szünet nélkül pöfékelt, ha elfogyott rágyújtott egy újabb szálra. A barátja aggódott, mi lesz, ha Jimin nem jön el, mi lesz, ha nem a zenészt választja? 

- Tudod, szinte az egész szoba füstszagú. - szólalt meg halkan. Kezdte zavarni ez a várakozással teli csend. - Mi van, ha nem is jön?

- Végleg nem szaladhatott el. Tudja, hogy várjuk a válaszát. Biztos csak átakarja gondolni. - mondta a füsttől rekedten Tae. Az ajtón kopogás szűrődött be. Jungkook sietve indult az ajtó felé, de Tae utána kapott. - Várj! Remélem ez lesz az utolsó.

- Mi? - kérdezte értetlenül, és türelmetlenül a zenész. Ám ekkor barátja ajkait az övére helyezte, és egy finom, óvatos csókot adott neki. Szinte játszott az ajkaival, nem mélyítette el, nem gyorsított a tempón. Csak becézgette a formás ajkakat. Lassan elvált, és borostyán tekintetét, a másik csokoládé barna szemeibe mélyesztette.

- Csók. - válaszolt elengedve az eddig tartott kezet. - Most menj, ne várasd meg. - mosolyodott el. Kook nem tétovázott, szinte felrántotta az ajtót. A folyosón pedig ott állt ő. Vágyainak tárgya, akitől eddig kemény szíve megolvadt, akinek mosolyától mosolyognia kellett. A fekete hajú idegesen csapzott hajába túrt. Arca vörös volt a zavartól, míg ajkai között gyorsan mozgott a levegő a lépcsőzéstől. 

- Hát szia! - mosolyodott el Kook, ahogy a fényes fekete szemekbe nézett.

- Szia! - viszonozta a mosolyt Jimin, amitől a zenész legszívesebben felnyögött volna. - Bocs, hogy elrohantam, csak volt egy kis tisztázni valóm Yoongival.

- Csak nem engedélyt kértél Apuctól! - szólalt meg az ismét ablakban ülő Tae. Viselkedése sokkal távolságtartóbb volt, mint korábban. Jimin nyelt egy nagyot, ahogy a férfi ajkához emelte a cigarettát.

- Valami olyasmi... - lépett be bizonytalanul. Eddig kétszer volt a 312-es szobába, és most egyik emlékkép sem tette boldoggá. - Szóval el kell mondanom valamit. Ezalatt a pár hét alatt mindkettőtöket nagyon megszerettelek, és szeretném, ha bárhogy is alakul ez a beszélgetés, mindenképpen barátok maradnánk. - lépett még beljebb.

- Persze... - tette vállára Jungkook a kezét, miközben finoman belecsókolt a fekete hajú nyakába. Jimin elvörösödve lépett távolabb.

- Én ezt nem tudom megígérni. - nyomta el a cigarettát. - De azt igen, hogy csendben végig hallgatunk. - ült át a vörös kanapéra.

- Rendben. Azt hiszem, érthető. - állt zavartan egyik lábáról a másikra, miközben Kook is helyet foglalt. Végig nézett a két férfin, majd mély levegőt vett. - Szóval, kettőtök közül volt valaki, aki már sokkal korábban az őrületbe kergetett, aki mindig is sokkal többet jelentett, mint egy idegen. Aki miatt teljesen kifordultam magamból, habár nagyon jól éreztem magam mindkettőtökkel. Mindig is te voltál, aki minden értelemben kellett nekem. Miattad ismertem meg Taet, és habár nagyon értékes emberre találtam benne, inkább volt a mi kapcsolatunk barátság extrákkal. Sajnálom Taehyung, de én Jungkookot választom. - zárta le, de mielőtt feltudott volna nézni, mellkasának csapódott egy izmos test, és már is ajkaira nyomódott egy forró, és finom száj. Jungkook végeláthatatlanul falta az imádott vastag ajkakat. Repülni tudott volna a boldogságtól. Végül egy hangos torok köszörülés szakította ki őket az idilli pillanatból. Jungkook mosolyogva vált el az ő imádott rossz fiújától.

- Édes vagy Jimin, de én nem gondoltam veled ilyen komolyan. - kezdte bujkáló mosollyal, miközben elengedte a fekete hajút. - Legyünk csak barátok, jó? - kérdezte már leplezetlen vigyorral.

- Rendben, de akkor nincs több szex! - válaszolta játékosan Jimin. 

- Ki van csukva! Ezesetben soha nem szabadulsz tőlem! - markolta meg a tökéletes feneket Kook.

 Az alacsonyabb nevetve hátra vetette a fejét, majd hirtelen elkomolyodott. 

- Tae... én....

- Ne mondj semmit! - emelte fel a kezét a festő. - Majd ez a lökött elmagyaráz mindent. De megtehetnél nekem egy szívességet, mielőtt magatokra hagylak. Add meg Jin számát! - adta át a viseltes telefonját. Jimin csak nézte a borostyán szemeket, majd mosolyogva kezdte el bepötyögni a telefonszámot.

Sziasztok! Készüljetek, lassan a végéhez érünk. Köszönöm az eddigi sok csillagot, és kommentet! *-*