Felkeltettük a táborunkat és elindultunk a sárkányokon, madarakon, pegazusokkal.

Már egy ideje repültünk, amikor a mutánsok égő táborához közel egy alacsonyan repülő dolgot pillantottam meg.
-Lemegyek, megnézem mi az-mondtam Coopernek.
Lement és akkor már világos volt mi az. Brad volt. Repült, de szenvedett.
-Had segítsek! Brad? Brad?!
-Bell...segíts...-suttogta elhaló hangon. Felhúztam a sárkányomra és visszarepültem a csapathoz.

Felállítottunk egy úszó tábort, amit sárkányokkal vontattunk. Bradet leültettük egy nyugágyra és végre megvizsgálhattuk.

A szárnya sérült volt, a karja véres és a vállából egy tőr állt ki. És a szemei, azok a bociszemei véreresek voltak. Fáradt volt és sok vért is vesztett.
-Sújos az állapota. Azonnal szólnunk kell Teklának-mondtam.
-Brad! Valaki túlélte még? Koncentrálj! Vissza kell kennünk értük, vannak még!-mondta Cooper, miközben elkezdtük bekötözni a sebeit Brad-nek.
-Alig valaki. Hirtelen támadtak. Csak az őrszem jelzése miatt maradtunk néhányan életben. De őket is üldözik. Utol fogják érni őket a motorokkal...és...meg fogják ölni őket...nem tudunk mit tenni...de...tudom...mit...akarn...-mondta de elájult.
-Brad!Brad! Mit akarnak?!-ordibálta Cooper. Hátranéztem, a varázslók tábora felől lilás pirosas fények villantak fel, ahogy az átkokat szórták, majd egy kék fény repült a levegőbe...az az nyertek...ők nem vesztettek annyitt, mint a mutánsok.
A mi táborunkhoz is közeledtek a fények.

~15 perc múlva~

A táborunk felől kiáltások jöttek, aztán abbamaradtak. Tehát rájöttek, hogy nincs ott senki.

Nem éreztem helyesnek hogy mentettük magunkat. Hogy nem szóltunk senkinek. Hogy hagytuk őket meghalni. Hogy annak ellenére, hogy a Felkelők ellen képeztek ki minket, nem harcoltunk. Nem voltam büszke magamra. Haragudtam Cooperre, amiért nem akarja kockáztatni a csapat épségét. De igaza is volt. Szólni kell Teklának. Vagy mind meghalunk.

Hatalmas lángok borítottak mindent a mutánsok táboránál. És ekkor csoda történt...remény ébredt mindannyiunkban...amikor meghallottuk Eliza ordítását és pajzsára csapását, ahogy hallottuk a velőtrázó sikolyokat, ahogy hallottuk néhány mutáns eltökélt ordítását, ahogy hallottuk a Felkelők motorainak robbanását... Minden megváltozott.

Talán nem fog meghalni mindenki, talán ennek hamar vége lesz-gondoltam magamban.

Sajnálom, hogy csak ilyen későn hozom, de mostmár bele fogok húzni az írásba. Kérlek kommenteljetek vagy vote-oljatok, ha tetszik!
Tényleg sajnálom! Jó olvasást!