- Sajnàlom. - suttogta ajkaimra mikor véget vet csòkunknak - Nem tehettem meg, hogy elmondjam az... - belè folytom a szót azzal, hogy megpuszilom a szàjàt.
- Nem kell magyaràzkodnod semmi miatt. - èn vagyok aki eltolva őt, nem hagyom hogy ő tegye meg velem - Nem tettél semmi rosszat. - csak az én ostoba szívem tört össze - Nem kell aggódnod, nem fogom vilàggà kürtölni, hogy a mi sulinkba jàrtok. Nem fogok kellemetlensèget okozni nektek. Ebben teljesen biztos lehetsz. - rá mosolygok hisz azért boldog is vagyok, hogy újra láthatom - Most jobb lesz ha megyek. Tudod korán kelés meg.. mèg tanulnom is kellene. - nem hagytam szóhoz jutni, de aztán a kinyìlò ajtó sem. A többiek jöttek. Ők be én meg ki.
A legjobb szò arra amit tettem az az, hogy elmenekülès. Mert igen, elmenekültem. Futottam végig, ki az épületből aztán pedig ameddig làbaim bírták. Valahogy így értem haza.
Youngjae rám írt ismét és ezúttal válaszoltam neki.

@youngbaby:
"Jól vagy Mark? Aggodunk érted. Úgy elrohantàl, hogy hiàba akartunk utol érni nem ment. Pedig igyekeztünk."

@youngbaby:
"Kérlek csak küldj egy jelet, hogy nincs semmi baj."

@tuan:
"Jól vagyok Youngjae. Nem kell aggódnia senkinek sem. Most csak.. szeretnèk egyedül lenni. Nem akartam, hogy aggódnod kelljen. Sajnálom."

@youngbaby:
"Végre! Hol a jó istenbe voltál eddig?!"

@youngbaby:
"Bocsi. Ez nem én voltam. Jinyoung kicsit tùlpörgött. Le is toltam."

@youngbaby:
"Csak egyet kérdezek utána ígérem hagylak. Szóval.. holnap.. esetleg nem jönnél át hozzánk? Szeretnék egy fontos hírt megosztani veled. Egy olyat amit itt nem lehet elmondani."

@tuan:
"Nem haragudj Youngjae, nem miattad és nem a pasid miatt, de nem. Holnap dolgozom. Meséltem róla egyszer. Ezért most nem haragudj, de kikapcsolok. Szia."

Írt még, de már nem néztem meg. Nem làttam èrtelmèt. Valóban van egy munkám. Már ha lehet munkának nevezni azt, hogy egy kàvèzòban felszolgàlok. Nekem tetszik. Belefogtam mert függetlennè akartam válni s mert nem akartam örökké a szüleim hagyta pénzből élni, s végül jó volt figyelemelterelèsnek is.
Persze se aludni se pihenni nem tudtam egy percet sem. Így aztán másnap elég morcosan mentem a kàvèzòba. Meg is jegyezte az egyik munkatársam, hogy milyen pocsékul festek.
Esemènytelenül kezdődött a nap, eltekintve a szokásos vendégektől meg egy csapat vihogò lànytòl. Folyton is jönnek. Hol azért, hogy kitàrgyaljàk a pasijaikat, hol meg valami szerintük fontos dolgot megbeszèljenek. De csak ostobaságokról fecsegnek mindig. Bosszantòak. Legalábbis szàmomra azok. De, még, néha, ők is képesek elterelni a figyelmem.
Most viszont az ùjonnan èrkezők, Youngjae és a pasija, vonták magukra figyelmem.
Mentem is, hogy én vehessem fel a rendelèsük.
- Sziasztok. - köszöntöttem őket mosolyt varàzsolva arcomra - Mit hozhatok nektek?
- Szia. - köszöntek majdnem egyszerre, de aztán mégis Jinyoung folytatta - Egyenlőre csak két menta teàt kérünk. A többit még nem döntöttük el.
- Rendben. - fel is írtam - Egy perc és hozom. - mondtam és hagytam is ott őket.
A rendelèst leadtam, aztán mentem egy másikat felvenni, aztán pedig a lànyokhoz akik fizetni szerettek volna.
Tettem a dolgom ahogy minden más nap.
Youngjae-èk rendelèsèt azonban már nem én vittem ki s csak azért mert, miután a lányok távoztak, Youngjae-hoz és a pasijàhoz csatlakoztak mèg páran. Olyanok voltak mint néhány teljesen àtlagos egyetemista. De én tudtam, hogy nem azok. Nem akartam, de eljött a pillanat mikor nekem kellett odamenni és felvenni az újabb rendelèseket. Megtettem, s közben nem értettem hogy hogyan lehet nekik erre idejük. Elvégre nem éppen átlagosak meg aztán éppen csak tegnap adtak egy telthàzas koncertet. Eszembe jutott, hogy talán Youngjae és a pasija keze van a dologban. Merészebb gondolataimban az is megfordult, hogy mi van ha I.M miatt van minden, ha már nem bírtàk nézni a fancsali képét. De ez igazán valòszìnűtlen. Ő nem keresett engem, nem hiányozhatok neki. Miattam nem lehetett semmi baja.
A rendelèsüket felvettem s aztán én is vittem ki. A köztes időben nem tudom mit csinàltak, de valahogy feszültebbnek tűntek  mikor visszatèrtem. Furcsàk voltak, de nem tettem szóvá. Semmi okom, semmi jogom nem lett volna hozzá.
- Fogyasszàtok egèszsèggel s ha valamit még szeretnètek csak szóljatok. - ahogy kell s ahogy minden más vendégnél is, kis meghajlàst követően otthagytam őket.
Nem is mentem oda hozzájuk csak mikor már úgy tűnt fizetnènek. Fizetès helyett azonban leadtak egy újabb rendelèst. Fel is írtam mindent, ismét, aztán mentem tovább.
Közben persze újabb vendégek is jöttek. Azokhoz munkatársam ment oda. Én meg leszedtem egy asztalt melytől távoztak. Eközben ütötte meg fülem egy kisebb szòvàltàs, persze úgy tettem mint aki nem hall semmit sem valamilyen szinten így is volt mert nem értettem miről volt szó, Youngjae-èk felől. Mindent tàlcàra pakoltam, de a tàlcàt már nem tudtam felemelni, mert hirtelen fordult egyet velem a világ.
I.M fogta meg karom s fordított nagy hévvel maga felé, nèzett szemeimbe, majd csòkolt meg. Nem egyszerű csók volt ez. Oh dehogy. Olyan csókban részesültem melyben olyan sok érzés volt, hogy majd meg fulladtam tőle. Viszonoztam, a csòkot s az èrzelmeket is. Mikor aztán elengedett sem tàvolodott el teljesen tőlem. Fülemhez hajolt és suttogva szólt hozzám. Csak egy szót mondott, de abba beleremegtem.
"Szeretlek"
Nem tudtam vàlaszolni neki, nem tudtam kimondani, hogy nem hiszek neki. Egyszerűen nem ment. Csak megöleltem őt szorosan, majd el is toltam mielőtt még elsìrtam volna magam. Felvettem a tàlcàt és igyekeztem minél előbb eltűnni a szeme elől, mindenki szeme elől.
A konyhában letettem a tálcát, de a kötvényem is. Az öltözőbe siettem s közben közöltem, hogy most mennem kell, hogy nem vagyok jól. Mondtam én mindent csak hogy szabadulhassak onnan. Nem is állítottak meg, senki.
Ismételten csak menekültem.
De most volt aki várt engem mikor hazaèrtem. I.M ott volt. Várt ram. Egy szó nélkül hagyta hogy elmenjek mellette s egy szó nélkül követett a házba. Nem szóltunk egy szót sem, mintha csak egy fárasztó nap után értünk volt a haza, mintha csak évek óta ezt csinálnànk s mintha már beleuntunk volna. A nappaliban azonban ez megvàltozott. Ott állított meg, ölelt át, először hátulról elkapva, majd pár perccel később megfordìtott s úgy ölelgetett tovább.
- Meg kell èrtened engem. Sosem érezzem még így. Ennyire őszintén és erősen senkit nem akartam még magam mellett tudni. - szavai teljesen ledöbbentettek - Tudom, hogy nem hiszel nekem és tudom azt is hogy azt hiszed ez egy jó szòrakozàs nekem. De csak hogy tudd rosszul hiszed. - arcom simìtotta - Nem tudom, hogy igazàbòl hogy amit érzek az szerelem e, de az biztos hogy mióta nem láttalak a nem lehettem a közeledben úgy éreztem megőrülök. - homlokon puszilt mire nekem könnyek gyűltek szemeimben. Életemben nem vallottak még nekem ilyen filmekbe illően szerelmet. - Azt viszont tudom biztosan, hogy mikor eszembe jutottàl akkor a szívem hevesebben vert. Hiányzott a mosolyod, a pirulàt oda, az ölelèsed, az illatod. - kis mosoly kúszott szája szegletébe - Hiányzott mindened Mark.
- Te is.. - gyerünk Mark, most legyen erőd - Te is hiànyoztàl nekem. - a következő pillanatban újabb megcsòkolt engem.