Két óra múlva már a suli előtt álltunk, mert végre szabadok lettünk.

- Nem megyünk délután motorozni valamerre? – kérdezte Ádám, mivel az osztály nagy részében a fiúk motoroznak. De van aki focizik, vagy kosarazik, vagy gördeszkázik, vagy valami más sportot űz és van aki többet egyszerre.

- De mehetünk. – bólintott Norbi és Dávid. 

- Csajok? – fordult felénk Ádám, mert mi is szoktunk menni a mocik hátán.

- Öö még nem tudom, de megkérdem. – válaszoltam.

- Megyek persze. – örvendezett Timi.

- Nem, hiszem. – mondta Csengi, amire mind győzködni kezdtük, és végül rábólintott ő is. 

- Oké, akkor majd szólok a többieknek. – mondta Ádám. A többiek szó alatt más motoros barátainkat értette. Szerintem ez így nem is rossz ötlet egy ilyen fárasztó délelőtt után, jól fog jönni ez a kikapcsolódás. 

Pár perc múlva elindultunk valamennyien a Mekibe. Vagyis én, Norbi, Ádám és Csengi. A meki előtt Bea és Nóra várakoztak ránk. Mi lányok, míg megvettük a kaját, addig a fiúk helyet kerestek. Gyorsan megkajáltunk, és végül úgy döntöttünk, hogy kicsit szétnézünk, aminek az lett az eredménye, hogy majdnem lekéstük a buszt, amire még várhattunk volna egy órát. Otthon csak apát találtam, így olyan alapon, hogy ő is megteszi elkéreztem tőle motorozni, és hát néhány megjegyzéssel, meg kifogással, meg olyan dolgokkal, hogy ha bajom lesz, akkor Norbit lefejezi, meg ilyen beszédekkel, amit mindig elmond ő is és anyu is, ha motorozni megyünk, de végül elengedett. Egy órát tanultam és írtam a házi feladatokat, és mivel ilyen hamar készen lettem úgy döntöttem, hogy lemegyek a filagóriába, ahol nem csak egyedül voltam. Bea és Nóra az internetet nyomták Bea laptopjáról, én meg úgy döntöttem, hogy hát akkor megnézem én is a facebookom és az instám, meg hasonlókat, így telefonról csekkoltam őket. Mivel unatkoztam valami kommunikációformát kerestem a lányokkal.

- Mi volt ma a suliban?

- Á semmi érdekes. – legyintett Bea.

- És most mit csináltok? – folytattam a kommunikálást, de nem mentem vele valami sokra.

- Közösségi. – válaszolt Nóra. Remek, nincs mit tennem és még unatkozom is, hurrá. Kész katasztrófa itt ülni és várni, de hát nincs mit csináljak, szívom a friss levegőt és bámulom a természetet. És még csak 4 óra múlt, várhatok hatig, amikor megyünk. Ezt tettem kb. tíz percet, mert Bea és Nóra felmentek a szobába, én meg elkezdtem üzizni Virággal. Rég beszéltünk.

Virág: Ú szia Regi, hogy vagy? minden oké veled?

Én: Szia Virág! Velem nagyjából minden rendben. És te?

Virág: Itt minden rendben. Ahw alig várom, hogy mehessek hozzátok!

Én: Azt én is. De még több mint egy hét van addig

Virág: Ja, de ne aggódj, az már hamar eltelik, amúgy mesélj, mi van arra fele?

Én: Hát az hosszú, de ha idejössz, akkor mindent megtudsz szóról szóra.

Virág: Valami gond van?

Én: Nem éppen.

Virág: Ugye nem szakítottatok Norbival??????

Én: Nyugi nem, azért annyira nem durva a dolog, majd egyszer telón, vagy ha idejössz.

Virág: Oké. O és mondtam már, hogy van barátom? Olyan cuki srác és Huninak hívják, annyira ari. :)

Én: Aszta alig várom, hogy megismerjem, mert neked mindigis jó volt az ízlésed. ;)

Virág: Mintha a tiéd nem lenne jó. És van közös képünk fb. –n. Csekkold!

Motorhangot hallottam, jobb, ha elmegyek készülődni.

Én: Ok. Most megyünk motorozni, úgyhogy hagylak. Még írj. Pusz.

Virág: Jó szórakozást! Puszii. :**

Ahogy letettem a telefonom az asztalra megérkezett Norbi, az én barna hercegem cross motron. Ahw. Oda mentem Norbihoz, és szóltam neki, hogy felkapok magamra valami más ruhát és mehetünk. Ameddig öltözködtem, ő addig elnézett a többiekhez is. Gyorsan kész lettem, így a megfelelő öltözékben lementem a filagóriába, ahol az asztalon hagytam a telefonom, és négy hívásom volt Cengitől. Újra hívott, így gyorsan felvettem.

- Szia Csengi mi a baj?

- Regi muszáj menjek? – kérdezte aggódó hangon.

- Hát azt te döntöd el, de ebben mi a baj? Nem engednek el?

- De elengednek, csak nem tudom... .

- Jaj Csengi ne csináld már, annyiszor voltunk motorozni és nem lett semmi baj.

- Jó, de most valami más, ajj, na összeszedem magam és megyek.

- Bizti, hogy jól vagy?

- Aha, most már igen. – mondta és kinyomott. Furcsának tűnt, és nem tudom mi baja lehetett. Na mindegy, remélem jól van.

- Regina! – szólt apa ki az ajtón.

- Igen apa. – mondtam unottan, mert tudtam a hanglejtésből, hogy mi következik.

- Vigyázz magadra, és ha valami bajod lesz...

- Akkor megölöd Norbit. – vágtam közbe, mivel ma és már többször is hallottam ezt a mondatát. – Tudom apa, vigyázok magamra. – öleltem meg apát, hogy megnyugtassam, hogy biztos kezekben vagyok, nem lesz semmi baj.

- Jó Regina, de én mindjárt megyek el, és anyád csak éjfélkor ér haza, vigyázz Beára. – adta ki a parancsot.

- Rendben - ígértem meg - megyek. Szia!

- Szia! – intett utánam. Kimentem a kapu elé és láttam ahogy érkeznek a többiek kinyújtottam a kezem és egy stop jelet mutattam.

- Hova? – kérdezte Norbi megállva mellettem.

- Mindegy, csak egy körre valamerre.

- Neked kettőre is. – mosolygott. Felvettem a bukósisakom és felültem mögéje, majd elindultunk a többiek után. Két órát járkáltunk mindenfele és viszonylag mind jól éreztük magunkat. Majd két óra múlva bementünk a törzshelyünkre. Egy bárba a város közepén. Nagyon kellemes helyet biztosítanak és már a személyzetet is mind ismerjük, meg nagyon gyakran járunk ebbe a bárba. Elvégre szeretem ezt a helyet, amivel nem csak én vagyok így, mivel mindig fullba van.

- Sziasztok! – köszöngettünk egymásnak bemenve a bárba. Hamar helyet foglaltunk és rendeltünk. A csajokkal pár perc múlva a mosdóban kötöttünk ki és én vettem az alkalmat és rákérdeztem Brigire, hogy mi a baja, amiért ezelőtt néhány órával olyan sürgősen hívott.

- Már semmi, letisztáztam. – válaszolta, amire kíváncsian karba tett kézzel néztem rá. – Jól van, elmondom, de kuss.

- Oké. – bólintottunk Timivel, akit idő közben felvilágosítottam a lényegről.

- Üzenetezni kezdtem Ricsivel és akkor hallottam, hogy anya és apa veszekednek, így kikukucskáltam az ajtómon és láttam, hogy egymáshoz vágnak mindenféle sértő szót. Pár perc múlva apám fogta magát és kiviharzott a házból egy táska ruhájával. – Csenginek elkezdett könnyezni a szeme. – És ezért nem akartam eljönni, de végül hogy meghallottam a hangod Regi, erőt vettem és végül eljöttem, hogy szellőztessem ki a fejem. És most nem tudom mi van a szüleimmel éss... nem is mertem rákérdezni. – szipogott, én meg csak néztem és nem tudtam mit mondjak, de Timi sem volt másképp, majd végül megöleltük. – Szeretlek titeket. – mondta a könnyeit törölve. Remélem, kibékülnek a szülei, mert hanem Csengi nagyon le fog süllyedni, ahogy ismerem. Összeszedtük magunkat, majd kb tíz óráig a bárban voltunk. De nem tűnt fel nagyon, hogy mennyi ideig voltunk ott, mert jó társaságban jó a hangulat és gyorsan telik az idő. 

Tíz órakor a legtöbben hazaindultunk. Otthon a házba beérve túl nagy volt a csend, ami gyanús volt, mert Bea és Nórának kiabálniuk kellene, meg hangosan zenét hallgatniuk, meg ilyenek, a szüleik hiányában, de lehet hogy már alszanak, így csendbe bementem a házba, és felkapcsoltam a villanyt, levettem a cipőm és felmentem az emeletre. Bekopogtam Beáékhoz, amikor beengedtek megnyugodtam, mert filmet néztek. Ezért hamar távoztam a szobából. Amire lezuhanyoztam és pizsibe bújtam anya és apa hazaértek. Lefeküdtem és az ágyban Tv-ben néztem a Másnaposok filmet (más érdekest nem találtam.) és közbe üzeneteztem Norbival, majd éjfél körül elaludtam.