-Mesélj te, hogy mit csináltál nélkülem öt napig. – mondta hősiesen Norbi.

- Nem sokat. Pénteken itthon ültem. Hétvégén vásárolgattam Csengivel és Timivel. 

- Hát ez nem valami érdekes. – mondta megjátszva az unottságot. – Na és a suliban? – tudtam, hogy valamikor úgy is rákérdez a Cintis storyra.

- Ööö... 

- Ha nem akarod, akkor nem mondod el. – simította meg a hajam.

- De még azért is! – gúnyolódtam. – Egyszerű odajött Cinti és majdnem széttépte az egész füzetem. És amikor elkezdett a suli fele fordulva cikizni, akkor meghúztam a haját, mert háttal állt nekem. – tömörítettem le a történetet, viszont Norbi eléggé furán nézett. – Mi van? Ez az egyetlen izgalmas dolog, ami velem történt, ameddig nem voltál itt. – vártam a reakcióra.

- Én nem így hallottam...

- Én így éltem át. – vágtam rá. – Most komolyan szóról szóra kéred?

- Nem. Viszont a hősies füzeted megnézném. 

Azt nem adhatom oda neki, benne van a buliról néhány dolog, meg jó néhány rajz róla. Senkinek nem adtam oda azt a füzetet még soha, főleg a róla készült képeket nem mutattam meg senkinek. Nem mintha Norbi soha egy rajzomat sem látta volna, csak az a füzet fontos számomra, tele van képekkel, rajzokkal, meg a jegyzeteimmel.

- Oké. – felálltam és kiszedtem a táskámból a füzetet. Felmutattam Norbinak, viszont ő azt várta, hogy odaadjam, így hát oda dobtam egy essünk túl rajta alapon. 

– Remélem többet nem száll rád Cinti, mert ha mégis, akkor...

- Ne öld meg, hagyd, hogy szenvedjen, megérdemli. – vágtam félbe. 

- Igazad van, de téged ne bántson attól, mert én nem voltam ott. – mondta kicsit idegesen, a hajába túrva Norbi. 

- Most már itt vagy és remélem többet nem jön a közelembe! – fejeztem be a témát.

Ez után fellapozta a füzetet. Rosszul éreztem magam és nagyon erősen beleharaptam az ajkamba. Majd egyszer felemelte. 

- Ez mi? – a buli szervezős lap, tudtam, hogy ki kell azt a lapot tépni.

- Semmi. – kérdőn nézett rám. És akkor elmondtam, hogy egy bulit akarok csinálni nálunk csak osztálytársakkal a hétvégén, ameddig a szüleim nem lesznek itthon. Viszont azt nem mondtam el, hogy meglepetés buli neki.

- Érdekes... - elgondolkodott. – Jól végiggondoltad? – már ő is ezzel jön? 

- Igen! De a szüleimnek nem mondtam el.

- Viszont tudniuk kell róla. 

- Jó, majd megoldom! – valaki megint kopogott. Bea volt az, hívott kajálni, ezért le is mentünk. Hú, ezt megúsztam, viszont már azt sem tudom, hogy kinek mit és hogy hazudjak. 

Persze, hogy a szüleim megkérdezték Norbitól, hogy hol volt pontosan, ott mit csinált, miért mentek oda, és ilyen kérdéseket vágtak Norbi fejéhez, viszont nem csak ő fáradt el ezektől, hanem már én is. Éljen!

- Regina mi lett a kezeddel? – kérdezte meg már apám is.

- Megütöttem!

- Regina kíváncsi vagyok az igazi történetre! – mondta anyu, aki tudtam, hogy nem tágít ettől. És ha Reginának nevez, akkor mérges rám, erre abból jöttem rá, hogy legtöbbször akkor neveznek így a szüleim. De szerintem ez nem csak nálunk van így...

Végül csak betálaltam nekik úgy dióhéjban az egészről ami egy hatalmas veszekedésbe torkollott. Egy ideig bírtam a kiabálást, majd otthagyva őket felmentem a szobámba. Nyugalomra vágytam most nem veszekedésre.

Tíz percet voltam a szobámban egyedül, és persze sírtam, amivel kijött belőlem a reggeli story, kijött belőlem a hiányérzet, (amikor még nem volt itt Norbi, az a hiány), kijött belőlem a vacsora, a kiabálás, a sok hazudás, Bea problémája, kijött belőlem az, hogy most mindenkivel összevesztem... És még sorolhatnám, mert ez az egész napban sok minden benne van. Nah ez az idő bőven elég volt arra, hogy sírással minden kijöjjön belőlem, mivel ez hiányzott nekem, a nyugalom és az egyedüllét pár percre. Néha felgyűl a sok minden és ez most ütött ki rajtam.

Tíz perc múlva Norbi jött be a szobámba, és megölelt.  

- Miért nem mondtad ezt el? – kérdezte nyugodtan, ami furcsának tűnt, apa és anya tuti kioktatták, hogy mit mondjon.

- Mert féltem. – mondtam.

- Ha hamarabb elmondod, megölöm Ricsit. Még van olyan dolog, amiről nem tudok? – kérdezte Norbi a szemembe nézve kék szemeivel.

- Nincs. – válaszoltam, amire lágyan megcsókolt.

Ez után felálltam és kinyitottam az ajtót és persze anya és apa ott álltak, ahogy gondoltam. Megöleltem őket, amivel minden tisztázódott is. Ritka pillanatok egyike.

- Ne maradjatok fent sokáig, mert holnap suli! – köszönt el anya, fogva az ajtó kilincsét.

- Jó. – válaszoltuk egyszerre Norbival és anya becsukta az ajtót... Mi suli!!!!! Elfelejtettem lemásoltatni Norbival a leckét!!! Kinyírnak a tanárok, ha nem lesz bepótolva! Gyorsan oda mentem az asztalomhoz és kipakoltam a táskámból.

- Mi van? – kérdezte Norbi érdeklődve, mert szerintem neki nem esett le, hogy leckét kéne másoljon.

- Gyere ülj ide és fogj neki a másolásnak! – nyomtam a kezébe egy tollat bepörögve.

- Komolyan? Utolsó hét, már ilyenkor nincs lecke! – sopánkodott.

- Utolsó előtti hetet írunk, ne siess úgy előre, mert még van egy néhány oldal irodalom! – csak nekem számít, hogy rossz jegyet kap, ha nem másolja le, vagy neki is? Nem a legjobb tanulók között állunk, de ő ha most kap egy rossz jegyet akkor bukásra fog állni és inkább most pár sor másolás, mint később pár óra szenvedés az egyik "kedvenc" tanárával.

- Jó na egy oldalt! – túrt bele a hajába, rászánva magát, hogy másol egy kicsit. Leült az asztalomhoz és neki is fogott.

-Jó másolást mindjárt jövök!

- Kösz.

Úgy döntöttem, hogy még mielőtt elaludnánk, benézek Beához. Amikor bementem hozzá, Bea az ágyon ülve fagyit és gumicukrot evett és már pizsiben volt, ami nála meglepő, mindig 10 óra után bújik pizsibe. És ez az egész szituja furcsa volt.

Igazából kis léleköntés kellett neki és minden oké is lett.

-Na én lassan megyek vissza, mert hanem ma nem lesz lemásolva a lecke. – Bea felnevetett és megölelt.

- Köszönöm. Jó éjt!

- Neked is! Ezt meg elviszem, remélem már nincs rá szükséged. – fogtam meg a fagyi tálat és egy fél csomag gumicukrot, mivel Bea már 2 perce nem evett belőlük.

- Viheted!

Gyorsan lementem kanálért a konyhába és utána felsiettem a szobámba. Norbi írt, ami meglepő volt azt hittem fél perc után abbahagyja.

- Kérsz fagyit?

- Most nem. – mondta, meg sem fordulva.

- És gumicukrot?

- Regi, írok!
- Oké akkor hagylak is mert akkor soha nem lesz lemásolva a lecke! – leültem az ágyra és nekifogtam fagyit enni. 4 perc múlva megszólalt a telefonom.

- Ki hív este fél tízkor? – álltam fel unottan, amire Norbi felvont szemöldökkel felém nézett, mert ő is ugyanúgy meglepődött a híváson, ahogyan én. Csengi keresett a matekháziért.

- Volt matekból házi? – mondtam meglepetten és azonnal az írószekrényemhez mentem, ahol kinyitva a füzetem, ott volt a lecke végén a munkafüzetből a házi feladat. – A fenébe nem csináltam meg. – Ezen Brigi is és Norbi is kacagott. Mert én mindig csinálok házit, kivéve, ha nem tudom, akkor reggel lemásolom valakitől, de még soha nem felejtettem el házit írni, és biztos ezért nevettek. – Ne kacagjatok, mert ha nem írom le, akkor nem lesz mit lemásoljatok!

- De akkor neked sem lesz házid, ha nem írod le! – kacagott Norbi.

- Ki van ott? – kérdezte a vonal másik végéről Csengi.

- Én. – mondta mély hangon Norbi.

- Az meg ki?

- Szerinted? – segítettem egy nagyon picit Csenginek, de ez elég volt egyből rá jött.

- Ja, szia Norbi!

- Szia! – köszönt Norbi.

- Na leteszem, hanem nem lesz háziTOK, – hangsúlyoztam meg a szó végét. – úgyhogy szia! – köszöntem el.

- Hogy felejtettél el házi feladatot írni?

- Nem tudom, de amúgy tanultam, csak aztán beszélgettünk Beával, és na, elfelejtettem a matekfüzetembe belenézni.

- Hah, nem lehet, hogy inkább valaki miatt felejtettél el a matekfüzetedbe belenézni? – kérdezte Norbi magára célozva, mert már jól ismer.

- De lehet, a kettő egyben. – mosolyogtam, amire gyors csókot nyomott ajkaimra.

Persze, hogy legyen házi feladatunk, azonnal nekifogta, de untam így végül elkértem valakitől, elküldtem Csnginek mi is lemásoltuk és tizenegy óra körül már az ágyamban feküdve beszélgettünk Norbival.

- Hiányoztál! – mondta.

- Te is nekem! De többet nem hagyom, hogy elmenj! – elmosolyodott és megfogta a kezem.

- Hülye fény áá! – mérgelődtem pár perc múlva, mert elfelejtettem behúzni a sötétítőmet, így felkeltem az ágyból és odamentem az ablakhoz, majd behúztam a sötétítőt. Megfordultam és mentem vissza az ágyamhoz, amit nem láttam, annyira sötét lett.

- Norbi maradj ott! – figyelmeztettem, mert nem akartam felvisítani az egész házat, amikor megijeszt. Nem válaszolt, vagy bealudt, vagy titkos tervet sző, és nem akarja leleplezni magát, hogy hol van. Óvatosan tapogatózva és nagyokat lépve mentem az ágyam fele. Már majdnem az ágyamban voltam és megnyugodtam, mert Norbi ott volt, szóval aludt, de valamiben megbotlottam, és egyenesen rázuhantam Norbira.

- Áuu! – kiáltottunk fel mind a ketten.

- Ezt nem így terveztem! – mondta.

- Haha nagyon vicces. – másztam rajta keresztül befeküdve az ágyba. – azt hiszem eltörtek a lábujjaim, meg a fejem is bevertem. – vizsgáltam magam a telefonom fényével.

- Jól vagy?

- Nem tudom. De mi volt az amibe belebotlottam? – hajoltam át Norbin és a telefonom fényével az ágyam mellé világítottam, ahol nem volt semmi. – az ágyamban botlottam meg.

- Regi mássz már vissza, mert szétnyomod a hasam.

- Ja jó, bocsi. – visszamásztam a helyemre és Norbi felé fordultam, meg ő is felém. Nekifogtunk beszélgetni, majd valamikor elaludtunk.