Két óra múlva boldogan mentem haza a társaságunkkal. Ma már Ádám is velünk tartott, így ma is kaptunk néhány szúrós tekintetű embert, aki megint a még zajosabb társaságunkat leste.

Ebéd előtt felvettem a farmerdzsekim, hogy elrejtsem a kezemen lévő foltot. Ö ez így tervben jó volt, addig ameddig nem jött megint a haláli kérdés.

- Lányok milyen volt ma a suliban? – kérdezte apa, na és én itt leblokkoltam.

- Jó volt. Már nem nagyon veszünk fel leckét, csak irodalomból. Minden órán még mindig diktál a tanár. De szerencsére már nincs sok tanulnivaló. – mentés ként ezt mondtam, az igazat. Csak a nap minden pontját nem vázoltam fel.

- Az jó. És Regi ma jön haza Norbi?

- Ühüm. – bólintottam egy kanál forró levest szürcsölve.

- Ha gondolod itt aludhat, nincs akadálya. – mondta apa, amire kissé leálltam az evéssel. Apa csak így felajánlja, hogy Norbi itt aludhat...végül is nem volt annyira meglepő, mert már aludt nálam Norbi, meg én is aludtam nála, csak soha nem kérdezte meg ezt apa ilyen konkrétan.

- Komolyan?

- Komolyan. Gondolom, sok mindent kell mondjatok egymásnak.

- Köszi apa. – ujjongtam.

- Rendben. Beáta neked milyen volt a suli? – kérdezte apa Beát, de én nem foglalkoztam vele, csak anyára néztem, aki mosolygott és kacsintott egyet. Gondoltam, hogy az ő keze van benne ebben, ő mondta ezt apának. Szeretem a szüleimet, ha ilyen kedvesek és megértőek. Mind a ketten tisztában vannak azzal, hogy Norbi fontos számomra és hogy én is fontos vagyok neki. Biztosak benne, hogy nem bántana meg engem Norbi, így mindig boldogok, ha együtt vagyunk és megbíznak bennünk a szüleink.

Ebéd után végig azt vártam, hogy mikor jön Norbi, mert ma nem beszéltünk telefonon, és mivel nem hívott nem zavartam. 4 órakor kopogtattak az ajtónál én meg ahogy csak tudtam gyorsan lerohantam. A lépcsőn lefele megbotlottam egy lépcsőfokban, szinte orra estem és még a lábujjkáim 40%- a is megsérült. A leérkezésemet végignézte anya, mert ő kicsit hamarabb ért az ajtóhoz, de mivel tudta, hogy kit várok hagyta, hogy én nyissak ajtót. Boldogan kinyitottam az ajtót, de sajna nem Norbi állt előttem, hanem a szomszéd néni. A vigyor azonnal lehervadt az arcomról.

- Csókolom! – köszöntöttem komor hangon.

- Szia, anyukád? – kérdezte Ilona néni.

- Itt van mellettem. – tessékeltem be. Anya előre engedte Ilonát.

- Regi mi ez? – kérdezte halkan anya miközben megfogta a karom. A fenébe észrevette a szorítást.

- Bevertem a kezem, amikor érkeztem le a lépcsőn. 

Mostmár örülök a megbotlásomnak, mert legalább volt kifogásom.

- Aha. –mondta anya, de láttam rajta, hogy ezt nem hiszi el. Így gyorsan megfordultam és felmentem az emeletre.

Nem volt amit tennem, így gondoltam átnézek Beához, hogy lefoglaljam a gondolataimat. 

- Szia! – léptem be az ajtón Bea szobájába. Bea felállt az asztalától és azonnal a nyakamba szökött. Ez nagyon meglepett.

- Köszönöm, köszönöm! – hajtogatta, engem szorítva.

- Mit? – kérdeztem Beától, hogy mondja el már miért ilyen boldog, mert ezt a szituációt abszolút nem értettem.

- Hát azt, hogy lekoptattad rólam Márkot.

- Ó, értem, az semmiség. – mondtam, most már én is szívesen viszonozva az ölelést.

Ez után, mivel Bea meglátta a karomon a szorítást elmondtam neki a mai történetet, persze kikötve azt, hogy ha elmondja anyuéknak, akkor neki annyi. Nem ijedt be ettől annyira, viszont a történetet kommentálás nélkül fürkésző tekintettel hallgatta végig. Nem szólt semmit a mesélésem végén, hanem ő is mesélt egy két dolgot magáról, ami vele történt a suliban. Furcsa volt nekem, hogy ilyeneket elmondott, mert soha nem beszéltünk együtt ilyenekről. Már 14 éve ismerem, de erről az oldaláról még nem hallottam, de örülök, hogy elmondott nekem ilyeneket, mert mégis a testvérem és ha másban nem is de bennem teljes mértékben megbízhat. Összefoglalva elég érdekességekről beszélt: szívatásairól, veszekedéseiről, első csókról (!!), meg ilyen tinis dolgokról. Segítettem neki a leckében, kiválasztottuk neki a holnapi sulis outfitt-jét és annyira el telt az idő, hogy 6 órakor valaki csengetett az ajtón. Természetesen azonnal lerohantam. 

Ahogy kinyitottam az ajtót, ott állt előttem egy csokor virággal a kezében Norbi. Azt hittem ott esek össze. Azonnal a nyakába borultam, és hosszú ideig csak öleltem, belefúrtam az orrom a vállába és beszívtam az illatát, ami annyira hiányzott már, majd megcsókoltam.

- Úr isten el nem hiszem, hogy itt vagy! – örvendeztem.

- Hát én sem! – mondta Norbi, miközben én behívtam a házba és becsuktam mögötte az ajtót. A kis szerelmes jelenetünkre anya kinézett a konyhából, Bea kijött a lépcső tetejéig és apa is kijött a nappaliból (!!!).

- Az meg? – kérdeztem Norbitól a táskája felé intve.

- Hát... - a hátam mögé nézett, ahol apa és anya mosolyogtak. Ezek megbeszélték az itt alvást!

- Na ne már...Ú, köszi. – mondtam a szüleimnek.

Végül bennebb engedtem Norbit, aki kezet fogott apával, majd váltottak pár szót. Én addig a konyhában a virágomat vízbe tettem.

- Kisasszony nehogy azt higgye, hogy ezzel minden le van rendezve, mert a kezéről még kíváncsi vagyok egy beszámolóra. – mondta anya kissé gúnyolódva.

- Oké meglesz. – tudtam, hogy anya nem felejti el ezt a témát, de addigra kitalálok valamit... remélem... De most vissza a jelenbe, és törődjek Norbival, akinek annyira örültem.

- Mehetünk. – mondtam beérve a vázába tett virággal a kezemben.

- Oké. – mondta Norbi és felmentünk a szobámba.

Egy- két csók után hagytam Norbit mesélni, aki lerendezte annyival, hogy a nagyszüleinél voltak.

- Csak ennyi? Nem csináltatok semmi mást?

- Azon kívül, hogy ameddig nem találtunk valakit, aki az állatokat rendezze egy nap én kellett segítsek apának? Azt hittem az állatokkal pusztulok el. – mondta, miközben és folyamatosan nevettem. – Inkább mond el, hogy mi lett a kezeddel. – Mindenki a kezemmel foglalkozik ne már. Őszintén már nem tudom mit találjak ki.

- Hát, ami közben ma futottam le a lépcsőn, abban reménykedve, hogy te kopogtatsz eltörtem négy lábujjkám és bevertem a kezem, ez még semmi, mert nem te jöttél, hanem a szomszéd néni. – mondtam a „történetet" mire Norbi felállt az ágyamról.

- Nem hiszem el!... Cintia csinálta? – kérdezte kissé mérgesen.

- Mi? Dehogy is! Mondom, hogy beütöttem. – ekkor kopogtak az ajtón, szerencsére.

- Szia Norbi! – nyitott be Bea a szobámba

- Szia!

- Regi jössz egy kicsit? 

- Aham. Mi a baj? – aggódtam, mert Beának nagyon rossz színe volt. Kimentem a szobámból és becsuktam magam mögött az ajtót.

- Ide jön Márk!

- Megölöm azt a gyereket! – berohantam Bea szobájában és az én nevemben írtam egy kisebb üzenetet Márknak: „ Most fordulj vissza ott ahol vagy, hanem neked véged!, de ezt már említettem. Regina." 

Fél percre rá jött a válasz: Jó békén hagyom a tesód!

- Azt hiszem, lerendeztem, de ha nem, szólj nyugodtan! – nyugtattam meg Beát, akinek már is visszajött a színe. Megöleltem, megbátorítottam, és visszamentem a szobámba, ahol Norbi a falamra kiragasztott új képeket nézte. A legtöbb képem vele van ott, de a legjobb barátnőimet sem hagytam ki a sorból.

- Mi lett? – kérdezte Norbi.

- Á semmi, fiú ügy. – legyintettem, amire Norbi elmosolyodott. Oda jött mellém, és lágyan megcsókolt. Éreztem, hogy velem együtt forog a világ, még néha nagyon szenvedélyesen érzek Norbi iránt. És elgondolkodtam azon, hogy egy ilyen menő srác, mert tényleg az a suliban, nem a legelső, de valahol az élen járó menő srác, (mivel a szülei eléggé gazdagok, viszont én nem ezért szeretem, mert nem mondom dicsekvésnek, de azért apa munkája miatt mi sem vagyunk szegények), hogy járhat olyannal, aki csak közepes szinten menő és már két éve járunk, de még nem dobott. Ez egy megoldatlan kérdés számomra, viszont nincs értelme megkérdezni Norbit, mert úgy sem kapok rá valós választ. Így inkább visszatértem a jelenbe. Nagyon hiányzott ez a pár nap alatt is ő, az illata, a csókja és minden vele járó szerethető tényezője.