Norbi és Cinti...csókolóztak. Hm ez enyhe kifejezés... inkább egymás szájában turkáltak

 Egyből lefagytam. Azt hittem nem látok jól, de sajnos a szemem megtörlése után rájöttem, hogy nem tévedek. Elindultam feléjük. Közben elöntött egy óriási fájdalom. Mire kikerültem az összes embert, már nem tartott a csókjuk, biztos azért, mert odamentem. Nem érdekelt, hogy abba hagyták. Láttam, amit láttam és így is nagy balhét csinálok. Nem elég, hogy ez a senki idepofátlankodott még az exét is próbálja visszaszerezni. 

- Te ribanc! – pofoztam fel Cintiát, amit megérdemelt, főleg a heti szívatásai miatt legalább ezt megérdemelte. Majd egyszerűen nem bírtam Norbi szemébe nézni, csak felé fordultam, és sírva ennyit mondtam.

- Hogy tehetted ezt velem? Vége. – mondtam tömören, de semmi reakciójára nem voltam kíváncsi.

- Remélem most boldog vagy, de nélkülem. – mondta Norbi szerintem Cintinek, mert én sarkon fordultam és a ház felé rohantam. - Regi félre érted, letámadt. Tudod milyen Cinti, könyörgöm ne csináld ezt! – jött utánam.

- Őszintén nem tudom mit higgyek és mit ne. – néztem a szemébe Norbinak, és láttam, ahogyan egy könnycsepp gördül le az arcán.

Norbi szemszöge

Hogy tehettem ezt Regivel? Nem is tudtam mi történt, olyan hirtelen volt. Röhögtünk Ádámmal és egyszer csak odajött Cinti, majd a kezeimet lefogva lesmárolt, amit meglátott Regi, ezért szakított velem, mert nem tudom elhitetni vele, hogy Cintia letámadott. Utálom Cintiát. Szétszedett minket Regivel, amivel elérte a célját. De nem hagyhatom, szeretem Regit, amiben az az ócska lány nem gátolhat meg, ígyis már eléggé tönkrebaszta az életem egy részét, megint nem hagyhatom, hogy ezt tegye. De nem tudom mit, tegyek, egyszerűen elvesztem. Szeretem Reginát és soha nem hagynám el.

- Regi! – néztem rá a könnyem törölve, mert egyszerűen megtörtem, és nem bírtam elviselni az egész helyzetet.

- Ennek már annyi. – mondta, és megfordult, én meg ott álltam körülöttem a barátaimmal, akik a születésnapomat ünnepelték, ami engem már rohadtul nem érdekelt. Csak Regi érdekelt...

Regi szemszöge

- Regi, Norbi nem csinált semmit. – mondta Virág, aki kívülállóként nem teljesen értette ezt a kialakult helyzetet az elmúlt hét eseményei és Cinti közt, mert még nem volt rá alkalmam, hogy elmeséljem neki.

- Te ezt nem érted, és szinte senki nem érti. – vágtam a fejéhez. – Az egész hetem egy romhalmaz volt. Fájdalmak, a fájdalmakra. Sérelmek a sérelmekre. A hetem azzal kezdődött, hogy Cintia kihasználta az alkalmat, hogy nem volt senki olyan Timi, Csemge és az én közelemben, aki megvédhetett volna, ezért a suli előtt megalázott és kitépett néhány akkor fontosnak tűnő lapot (Norbiról manga) a kedvenc jegyzetfüzetemből. Aztán kellett ápolgassam a húgom lelkét, és lekoptassak róla egy srácot. – kezdtem bele a hetem tartalmába ott sírva állva szinte mindenkivel szemben. - Majd másnap reggel letámadott Ricsi belőve, a két barátjával. Tiszta para volt az egész, megszorították a kezem, ami által egy folt volt látható a karomon, így minden barátomnak el kellet mondjam, ha meglátták, mert nem hagytak egy lila foltot a kezemen csak úgy szó nélkül. Ráadásul a folt történetét szembesíteni kellett a szüleimmel és Norbival, akit végre újra láthattam majdnem egy hét után, amire pár perccel ezelőtt örömmel emlékeztem vissza. A vallomást megtettem egy vacsora alatt, ami végül szerencsémre jól sült el, legalább ez jó volt ebben a rohadt hétben. Szerdán szintén el kellett viselnem Cintiát, mert Norbi a tanárral szembeni egy lekezelő mondatával, minden lány odajött hozzánk, köztük ez is, – böktem Cinti felé. – hogy gratulálgasson neki. Ő persze kissé messzire is ment és első alkalommal nevezett Norbi lábtörlőjének, és most jöttem rá, hogy miért. Elviseltem ezt is, mert el kellett. Viszont amit csütörtökön tett, azt enyhén bírtam már el. Szétszedte a társaságunkat, amin nehezen lehet javítani és megint lábtörlőnek nevezett. Ezen a napon este nagyon jót tett az, hogy a Duna partján sétálva csak merengtem mindenen. Majd amikor rájöttem, hogy nagyon késő van, és haza kellene indulni, főleg hogy a telefonom annyira lemerült, hogy kikapcsoltam, nagyon féltem, viszont örültem, hogy Norbi megkeresett és értem jött, mert úgy teljes biztonságban éreztem magam. Péntek délelőtt egyedül a legjobb napom volt a héten, mivel Cinti nem kavart be, viszont azt nem gondolhattam, hogy semmit nem csinál az nap. Délután megint bekavart, amikor Norbi voltam és harmadjára lábtörlőzött le. Kezdtem utálni ezt a napot, majd a barátaim furcsa titkai és gondjai felvidítottak, de nem annyira, mint amennyire jól éreztem magam Norbiéknál. Felszabadult voltam, és nagyon jól éreztem magam. – töröltem a könnyeimet. – Majd jött a szombat délelőtt és délután, amikor a buli kellékeket vásárolva Norbi elől a barátaimmal remekül éreztem magam. Majd lassan eljött ez az este, amit egy hétig szerveztem. Mind örültetek mindennek, és még mindig azt teszitek, amihez jó szórakozást kívánok nélkülem. És ha azt hittem eddig, hogy a társaságunk szétesett, akkor tévedtem, most hullott darabjaira teljesen, amin nem hiszem már hogy javítani lehet. És ezt az egészet egyedül Cintia tette. Gratulálok hozzá. – mondtam, és bementem a házba. Mindenki a hetemet emésztgette, és volt is min törniük a fejüket, viszont jól esett kifakadni és elmondani azt ami bánt, talán kicsit meg is könnyebbültem. Felmentem a szobámba és levágódtam az ágyamra a szobámat vizsgálva, de megakadt a szemem, a virágcsokron, amit Norbitól kaptam, és mintha attól még könnyebb lett volna valami, megfogtam a virágot és a falnak vágtam. De nem lett könnyebb semmi, sőt egyre nehezebb, fájdalmasabb, szomorúbb lett...

Pár perc múlva Timi, Csengi és Virág jöttek be a szobámba.

- Rosszabb a helyzet mint gondoltam. – suttogta Csengi.

- Regi, most komolyan miért csinálod ezt? Tudod jól, hogy Norbi nem hagyta magát.– ült le mellém Timi az ágyra, miközben én mellette tépkedtem egy papír zsebkendőt.

- De nem tudott ellenállni neki, és én ezt láttam. – mondtam a könnyeimmel küszködve.

- Miért csináljátok ezt egymással? – ült le Csengi is. – Ismered Cintiát.

- Jah eléri a célját.

- Nem erre gondoltam.

- Hanem?

- Hogy örül a mások nyomorúságának, és most is ezt teszi, mivel nem akar elmenni.

- Mit bánom én, hogy mit csinál.

- Regi nem érted? Elküldtük az emberek többségét, de őt egyszerűen nem tudjuk kipakolni.

- Biztos nyalják egymást Norbival.

- Mi? Regi ne már. Tudod, hogy Norbi sose csinálna ilyet. – mondta Virág, aki a képeket nézte a falon.

- De megtette, és ez elég volt nekem.

- Két éve együtt vagytok... - kezdte, de félbeszakítottam.

- Voltunk!

- Akkor gondold úgy ahogy akarod én nem szólok bele. Amúgy a szülinapi bulija van és...

- Ez engem már nem érdekel...

- Ne osszuk itt ugyanazt, inkább szedd rendbe magad és gyere le! – bíztatott Timi. Mindig jó abban, hogy egy embert felszedjen a padlóról, de ha magáról van szó, akkor ezt egyedül sosem tudja megtenni. Ezért jó, hogy vagyunk egymásnak mi négyen örökké.

- Jó. – adtam meg végül magam, mert egyszer úgy is szembe kell nézzek a dolgokkal, nem hagyhatom, hogy csak úgy magától megoldódjanak. Ezért bementem a fürdőbe és először egy arcmosás után szembenéztem a tükörképemmel. Nem látszott nagyon a sírás nyoma, mert az már tíz perce volt, így csak szempillaspirált raktam és kihúztam a szemem egy szemceruzával és visszamentem a szobámba, ahol Csemgi épp lájk jelet mutatott az ujjaival az ablakon keresztül feltételezem a többieknek. Timi már nem volt ott, és Virágon volt egy fekete felső.

- Kész? – fordultak felém, ahogy észrevették, hogy benyitottam.

- Azt hiszem. – bizonytalankodtam.

- Regi kölcsön adsz egy jégert fázom. – nézett rám Csengi.

- Nincs hideg – mondtam.

- De! – erősködött.

- Nem hiszem, hogy találna ezzel a cicanaci. – nézett Csengire Virág.

- Igaz, akkor egy felsőt kaphatok?

- Aha, válassz. – nyitottam ki a szekrényem, és választott egy barna kötött, hosszú ujjú mellényt.

- Na lányok, megyünk bulizni? Tudok egy király helyet. – nyitott be hirtelen Ádám.

- Ki engedett be?

- Hát én. – mutatott magára büszkén, amire elnevettük magunkat. – Megyünk bulizni? – kérdezte meg újból.

- Persze, de előbb mindenkit küldj haza. – lelkesedtem az ajtó felé indulva.

- Bocs Regi, de Cintia és Ribi reménytelenek, a többiek meg téged várnak, hogy mehessünk.

- Jó. – biggyesztettem le a számat, - akkor nem megyek.

- Ezen könnyen segíthetünk. – mondta Ádám és felkapott az ölébe. – Látod, úgy is lejössz.

- Ne már, Ádám tegyél le! – kiáltottam a szoknyámat fogva, hogy ne látszódjon ki a bugyim.

- Nem teszlek le, mert még elrohansz.

- Ádám! – kérleltem nevetve. De már kinyitotta az ajtót és kivitt az udvarra, ahol szembesültem a többiekkel. Huh Regi szedd össze magad, légy erős!

- Tegyél le! - sopánkodtam.

- Jó!

- Köszi! – mosolyogtam, és legszívesebben elrohantam volna, de nem tudtam, mert Ádám olvashatott a gondolataimban, mivel megfogta a kezemet, ezzel megelőzve azt, hogy elfussak. Na és akkor végül elindultam a filagória fele. Mindenki felénk nézett...

Cintia összehúzott szemekkel nézett, a jobb oldali pad legszélén ülve, mellette Rebi, majd egy üres hely, ami remélem Ádámé, utána ült Norbi. Alig bírtam rá nézni, látszott rajta, hogy megtört, de hát amit tett annak ára van, bűnhődjön csak. Norbi mellett helyezkedett el Vivi, Dávid, Bence és Virág, velük szembe pedig Iza és Krisz, Zsófi ültek. Utánuk körülbelül két üres hely (enyém és Csengié), mellettünk pedig Timi és Ricsi ült, és Áron pedig kicsit arrább ült, a filagória szélén a telefonját babrálva. Nem volt kellemes ez a belépés, senkinek nem kívánom, Norbira nézve éreztem, ahogy a lábaim elgyengülnek, és nem bírok oda menni és leülni. Cintiától persze áradott a boldogság, hogy végre elérte a célját, ettől persze megjött az erőm és kissé magabiztosabban odamentem a két üres helyhez és leültem Zsófi mellé, minél távolabb tőle, annál jobb. Tulajdonképpen szinte egymás mellett ültünk, de ez már részlet kérdése. Ahogy leültem hamar előkaptam a mobilomat és felléptem facre. Mindenki előszőr kíváncsian nézett, majd más is követte a példám, mert ebben a jelen helyzetben, hogy szinte mindenki haragszik valakire, senkinek nem akadt beszélőkedve. A facebookon rengeteg buli fotó volt feltöltve, amikhez rengeteg lájk, komment és megosztás is társult. Sok képen megvoltam jelölve, meg rengeteg olyan komment volt a képek alatt, hogy „best buli volt" vagy „legjobb buli szervező Regi" „ Kösz a jó bulit Regi" és hasonlók, szóval mindenkinek tetszett, de az éjfél után történteket még senki nem emlegette. De a facem ezerrel pörgött.

- Ezt nem kellene lássák. – suttogta Csengi Timinek, amire odafordultam és persze ezt észrevették.

- Regi nézd ezt baromi jó fotó lett négyünkről. – mutatta felém Timi a telefonját, amin egy fotón Virág, én, Csengi és Timi szerepelünk, tényleg jó fotó volt, viszont tuti, hogy nem ez az a kép amit nem kellene lássak. Inkább hagytam a dolgot és visszafordultam a telefonomhoz. Tovább néztem az értesítéseket, és egy képen megvoltam jelölve, amit még nem ellenőriztem, így rámentem és vártam, hogy betöltse a képet. Dominik töltötte fel a képet.

- Mi a f...? – kaptam a kezem a szám elé, amire az asztalnál ülők furcsán néztek rám, a mellettem ülő Zsófi és Csengi pedig azonnal a telefonomra néztek. A képen két kép volt odaszerkesztve. Egy amelyiken Norbival csókolózok és egy amelyiken Norbi és Cinti csókolóznak, hát ezek szerint ezt is megörökítette valaki. A két kép fölé pedig ez volt írva: „Most akkor mi van?". A kép alatt kb. 70 komment volt.

Na újra itt vagyok. Hogy tetszik a rész? Várom a véleményeitek. Nemsokára új könyvvel is jelentkezem :)