Nem sokára a vendégek is megérkeztek. A legtöbben még csak leültek, mert persze a megfelelő szóra ordítjuk egyszerre, amit kell.

- Nagyon jó a buli! – jött oda mellém Iza.

- Köszi.

- Jók a zenék is. – mosolygott Krisz (a dj) fele. Tudjuk, hogy bejön neki Krisz, csak nem nagyon meri bevallani, pedig helyesek lennének együtt. Amúgy Kriszt megkértük, hogy végezze a lemezlovas szerepét, mert ő úgymond az osztály "Dj-je". Sokat foglalkozik a zenével, ami kimutassa a hatását, mert nagyon jól helyt áll ezen a pályán, jó érzéke van a zenéhez. Tulajdonképpen, most csak a mixeit játszotta le a laptopjáról, amihez erősítőt és hangszórókat társított. A gondolkodásomat a kezemben levő telefonom csörgése zavarta meg.

- Hali! –szóltam bele kissé félre vonulva, hogy hallani tudjak.

- Szia Regim, mondd hogy nem késtem el.

- Jajj nem, ne aggódj! – valóságban abszolút nem késett el, mert mindenkit hamarabb hívtunk, hogy fel tudjuk köszönteni Norbit, és épp ezért nem késett el.

- De jó, akkor mindjárt ott vagyok.

- Oké. Szia! – tettem le a telefont és elkezdtem rohanni. Először szóltam Timinek és Csenginek, hogy értesítsék a vendégeket, hogy pár perc és itt az ünnepelt. Majd odamentem Kiszhez, hogy készítse a zenét. Ez után, nagyjából mindenki elcsendesedett, és vagy a filagóriában foglalt helyet, vagy állt az udvarunkon. Mivel mindenki a helyén volt, így én is elfoglaltam a helyem, vagyis kimentem a kapu elé csekkolni, hogy mikor érkezik Norbi, hogy majd tudjak jelzést adni a többieknek.
A kapuba kiérve már láttam, hogy jön, így csak mosolyogva vártam. Vártam őt is...és a reakcióját is a neki tervezett bulira... Nem tudtam, hogy mit gondol majd, hogy nem fog tetszeni neki, vagy nem kifejezetten örül, vagy miért terveztük ilyen hamar, mert igazából csak hétfőn lesz a szülinapja. Egyszerűen nem tudtam milyen reakció vár rám, csak a legjobbakat tudtam remélni...

- Szia Regim! – köszöntött egy csókkal.

- Szia! – mosolyogtam rá a lehető legpozitívabban és lehetőleg elrejtve az arcomról meglepit. Megfogta a kezem és megfordultunk, kettőt léptünk, amivel láthatóvá vált az udvar legnagyobb része és az meghívottak, akik pont abban a pillanatban kiáltották nagyjából egyszerre, hogy:

- Boldog születésnapot Norbi! – és beindult Halász Judit Boldog Születésnapot című zenéje. Én még mindig Norbi kezét fogva álltam, de hamar odébb léptem mellőle, és későbbre tettem a reakcióját, mert többen is özönleni kezdtek feléje, hogy személyesebben is köszönthessék Legelsőnek persze Ádám, Csengi, Timi és Dávid.

- Boldogat haver! – nyújtott neki Ádám egy ajándékos szatyrot, amit követett még több szatyor, illetve ajándékos doboz.

- Te Krisz! – ordította Ádám.

- Hm? – halkította le a zenét Krisz.

- Nincs valami csapatósabb zene, mert nem gyerekzsúron vagyunk, szét megy a fejem ettől. – nyavalygott Ádám, amit néhány egyetértés és nevetés kísérelt.

- Teszek mást. – mondta Krisz és pár percen belül megszólalt Will.i.am és Cody Wise - It's My Birthday című száma, amire a legtöbben táncolni kezdtek, meg hú-ztak és fütyültek tetszésüket adva a zenére.

- Na ez már kúl! – mondta Ádám. Lassan kezdett mindenki táncolni, vagy helyet hagyni Norbinak, így odamentem hozzá.

- Mit szólsz a bulihoz? – kérdeztem meg tőle félve a választól.

- Ezt miért nem mondtad el?

- A meglepetés bulit nem mondják el. Tetszik?

- Mi? Hogy tetszik-e? Ez állati király. – huh.

- Az jó.

- Köszönöm. – csókolt meg. Amivel lenyugodtam, tetszik neki, örül neki, mehet a buli. – Meglepetés ide- oda, nem tudtam, hogy nekem lesz a buli, így meghívtam valakiket.

- Kit? – kíváncsiskodtam, mert nem bírtam várni a válasszal.

- Gyere! – fogta meg a kezem. Nem tudtam kire számítsak, nem volt sok tippem. A kapu elé vitt, ahol Virágot (!!!) láttam meg sok csomaggal és azt hiszem a barátjával Bencével.

- Virág! Wááá! – futottam oda hozzá, vagyis léptem oda, mert 1-2 méterre volt tőlünk, és azonnal egy nagyon, nagyon szoros ölelésbe vomtuk egymást. Körülbelül karácsony óta nem láttam, így most annyira jól esett, hogy itt volt.

- Úgy hiányoztál már Regi! Olyan rég nem láttalak... - engedett a szorításból.

- Jah, én se, karácsony óta! De azt mondtad, hogy csak egy hét múlva jöttök.

- Hát igen, az úgy volt, csak néhány kedves barátod mondta, - biccentett Norbi fele - hogy itt nagy buli lesz, ezért ott hagytuk a sulit és leléptünk. Amúgy ő Bence, a barátom.

- Szia, Regina.

- Bence. – dobott egy mosolyt miközben kezet fogtunk egymással bemutatkozásképpen. Első ránézésre Bence irtó helyesnek tűnt, de hát nem is csodálom, Virágnak remek az ízlése. Sötétbarna haj, barna szem, aranyos mosoly. Megfelelő. De nem kalandozunk el, mert itt áll mellettem a barátom, aki még egy kicsivel azért jobb.

- Annyi mindent kell meséljeek! – indultunk volna el, de Bence közbeszólt:

- Virág, valamit elfelejtettél... - kezdte.

- Jaj tényleg. Ö Regi, nincs egy plusz szobátok, vagyis ö nálatok maradhatunk pár napot, mert a nénjéméknél munkálatok folynak a ház körül és van valami vendégük is, így nincs szabad szoba és meg akarunk menekülni a szomszédok házaitól. – mondta ki Virág egy szuszra. – Szóval örökbe fogadtok? – nézett rám cuki pillantásokkal.

- Akármeddig maradhattok nálunk.  - mosolyogtam.

- Íííí köszi. – ölelt meg. Megfogott egy csomagot ő is és Bence is, ezért felkísértem őket a házba.

- Add ide azt. – nyúlt Norbi Virág bőröndjéért, hogy elvegye tőle.

- Köszi – adta oda a bőröndöt.

- Ebbe belecsomagoltad az egész házat?

- Nem, csak a legfontosabbakat. – mosolygott feléje Virág. Kinyitottam a ház ajtaját, és bementünk, majd egyenesen fel a lépcsőn. Virággal kettesével szedtük a lépcsőfokokat, de az a fiúknak nem ment ilyen könnyen, ezért lementünk és segítettünk nekik.

- Virág, ez rohadt nehéz. – emeltem meg a bőrönd másik felét.

- Lehet, hogy sokat pakoltam bele, mert alig tudtam lecsukni, de mégis egy hónapra jöttünk.

- Egy hónapra? Akkor buli van. – örvendeztem.

Bementünk a franciaágyas vendégszobába és leraktuk a bőröndöket, majd vissza a buliba, mert már biztos hiányoltak. És nem tévedtünk, az ajtón kilépve a minket kereső Csengivel és Timivel találtuk szembe magunkat.

- Már mindenki téged keres Norbi!

- Keressenek! – vágta rá hanyagul Norbi.

- Szia Virág! – ölelték meg lelkesen a lányok Virágot. Virágról még annyit, hogy 9. osztály közepén ment el, így a legtöbb jelenlegi osztálytársunk emlékszik rá, így Csengi és Timi is egymás szavába vágva kérdezősködött Virágtól. Megismerkedtek ők is Bencével, amiért pillantásokat kellet adjak Timinek és Csenginek, hogy azért, mert szinglik(Timi), vagy hasonlók(Brigi) ne mosolyogjanak folyamatosan egy helyes srácra, aki nem mellesleg a barátnőnk fiúja, szóval tabu a srác. Persze ez a szitu hamar véget ért, mert megérkezett Ádám egy autó illatosítóval, ami a fülére volt akasztva. Úgy látszik csak be szerelt valahonnan egy párat magának.

- Sziasztok! - húzta széles mosolyra ajkait.

- Na mégis vettél autóillatosítót? –kérdeztem tőle, amit Virág és Bence furcsállóan néztek.

- Nem, Árontól kértem egyet, mert úgyis sok volt neki a kocsiban, amitől tényleg már büdös lett. De így jól megy a csajozás. – attól mert nem ismerték a poént, erre még Virág is nevettek. – Amúgy szia Virág! – ölelte meg Ádám Virágot, amire Bence dobott egy nem kifejezetten tetsző pillantást, de ez van, ha visszatér egy régi ismerős, akkor mindenki ölelgeti, és örül neki, hogy újra lássa.

- Szia Ádám. – ölelte meg Virág.

- Ki az a srác? – kérdezte Ádám, „alig" hallhatóan.

- Ő itt Bence a barátom.

- Csá, Ádám – fogott vele kezet. – Gyere bemutatlak ennek annak, meg elleszünk mi. – vitte el Ádám a társaságunkból Bencét. Távozásuk után Norbi elment a motoros haverjaival, majd Csengit is elment táncolni Izával Krisz egy Burak Yeter -Tuesday remixére. Mi leültünk a filagóriába és egy- egy üdítő társaságával beszélgettünk. Így beszélgettünk, újságoltunk egymásnak, hárman (én, Timi, Virág), amikor egyszer csak megláttam Norbit, aki egy ismeretlen lányt ölelt, és még nem is táncoltak. Norbi megcsalna, ezt azért nem hinném, de ha mégis... Azonnal felpattantam és rosszat sejtve odasiettem hozzájuk.

- Norbi!...

Na sziasztok! Inenntől lehet sok fordulatra számítani! Amúgy lehet hogy a zenék kicsit régiek lesznek, amiért előre is bocsi, de eléggé rég kb 3 éve írtam már ezt a történetet. Igyekszem azért egy néhány aktuálisabb slágert vagy kedvencemet beleírni.