Szombat.

Valamikor megébredtem, és a másik felemre néztem, ahol nem volt ott Norbi. Felültem az ágyban, és próbáltam az egyensúlyomat megtartva ülve maradni. Egy hatalmasat nyújtózkodtam, ami nagyon jól esett, közben benyitott Norbi.

- Jó reggelt! – köszöntöttem megsúrolva a szemem. Amire odajött hozzám, és átnyújtott egy csésze kávét, majd jó reggelt csókkal köszöntött. – Hány óra?

- Tizenegy óra körül.

- Mennyi?

- 11:04 – mutatta felém a telefonját.

- Ú basszus. - dünnyögtem.

- Mi a baj?

- Tizenkettőkor megyünk vásárolni! – álltam fel az ágyból kissé idegesen és a kezébe nyomtam a csészét, majd a cuccaimhoz rohantam.

- De addig még egy óra van! – mondta Norbi nem értve a helyzetet.

- Neked!... Nekem nem! – fogtam meg a dolgaimat. Mivel én lány vagyok, és a lányoknak hosszabb idő kell az elkészüléshez, mindig megpróbálok időben nekifogni.

- Értem, de azért nem kell így sietni! – próbálta lelassítani a rohanásomat Norbi.

- Oké, de akkor remélem legalább valami kaját összedobsz.

- Már kész. – hallottam a hangját a fürdő ajtón keresztül, és nekifogtam készülődni. Még a tegnap este kiválasztottam a mai rohanásos outfittem, ami így állt: egy csíkos bő fazonú blúz, egy bordópiros farmer short, és a fehér conversem. A pizsamám, és a többi cuccaim beletettem a táskámba. Kifésültem a hajam feldobtam némi sminket és nagyjából kész is voltam, így lementem a konyhába, ahol Norbi egy pirítóst evett és a telefonját nyomkodta.

- Kész is vagy?

- Aham. – ültem le mellé az asztalhoz és elvettem egy pirítóst megkentem vajjal, majd nekifogtam megenni. Már majdnem befejeztem az evést és Timi hívott.

- Szia Regi! Hol vagy?

- Még Norbinál.

- Siess, mert már Csengi mindjárt nálam van.

- Oké. – mondtam, majd a vonal megszakadt.

- Én megyek. – álltam fel az asztaltól.

- Jó, még beszélünk. - mondta Norbi kevés tetszéssel.

- Szia. – mentem oda hozzá és nyomtam egy puszit az arcára. Fogtam a táskám és hazamentem.

Otthon előrángattam a szekrényemből egy táskát, beletettem a telefonom, a pénztárcám, egy vizes palackot és már indultam is. Útközben beszéltem anyáékkal, akik már készülődtek a keresztelőre. Így nem zavartam tovább. Majd rácsörögtem Beára, aki vásárolgat Nórával. Szóval csak tartottam a családról egy rutin ellenőrzést és már ott voltam az útkereszteződésnél, ahol Timiék felvesznek autóval.

- Szia Ádám. – köszöntöttem egy öleléssel.

- Csá Regi! – köszöntött, majd még váltottunk pár szót és megérkeztek a többiek is.

- Sziasztok! – ültem be a hátsó ülésre.

- Csáztok! – ült be utánam Ádám is.

- Na szóval, tegnap este Csengivel felvázoltuk, hogy mi kell. – nyújtott hátra egy lapot Timi. Szépen fel volt vázolva minden, mondhatom. És összesítve is volt, meg a körübelüli összérték is fel volt tüntetve a lapon. – Külön tettük a pénzt, amit már adtak és külön, amit mi adunk.

- Oké. – bólintottam. Elég sok pénzt kaptunk, mert volt aki már előre ideadta, így azokból gazdálkodunk többnyire. Először egy szupermarketbe mentünk, ahol vásároltunk üdítőket, vizet, némi alkohol és ilyen olyan rágcsálni valót.

- Ez is kell! - dobott a kosárba Áron egy plüssmacit, amire kérdőn fordultunk felé.

- Te nem vagy normális. – rakta vissza a helyére a macit Timi. És így átgondolva rossz döntés volt ilyen társasággal elindulni, mert a fiúk minden hülyeséget a kosárba dobtak... volna. Igaz a hangulat nagyon jó volt, mert folyamatosan röhögtünk, néha ránk is szóltak. Csomót fotózkodtunk, amiért szintén leszóltak, de hát ez van, ha egy fiatal korú társaság elindul vásárolni, abból semmi jó nem sülhet ki. Vagyis nagy kárt nem okoztunk azon kívül, hogy amikor Timi felállt a szekérre és szépen tolta magát Ádám egy óriásit lökött rajta, így a kosár Timivel együtt neki ütközött a barackokhoz, amikből egy jó néhány darab a földön gurult. Persze a tett helyszínéről azonnal tovább húztunk és reméltük, hogy senki nem árul el minket. Gyorsan egy kasszához siettünk, és felraktuk a dolgokat a szalagra.

- Ezt melyik tette bele? – vett ki a kosárból Csengi egy női bugyit, pontosabban egy csipkés tangát, amire természetesen a fiúk hallgattak és a plafont kezdték el bámulni. Gyorsan visszavittem a helyére a bugyit is csatlakoztam a többiekhez, akik már éppen fizetni készültek.

- Ádám ez neked minek kell? – vettem ki Ádám kezéből egy autó illatosítót, megelőzve azt, hogy a szalagra tegye, és megvásároljuk.

- Büdös van a kocsiban.

- Szerintem abban a kocsiban inkább te bűzlesz egyedül. – mondta Áron, ami megjegyzést visszafojtva nevettünk. De nem bírtuk sokáig, mert Ádám a fülére akasztotta az illatosítót mondva, hogy így illatos lesz. Erre visítottunk a nevetéstől és az eladó mérgesen, megjegyzéseket téve várta, hogy fizessünk és húzzunk el, mert nem kíváncsi egy csapat tinédzser hülyeségeire és röhögésére. Timi épp kifizette a dolgokat, és az eladó nő fellélegzett, de Ádám feléje is nyújtott egy illatosítót.

- Lehet, hogy önnek is szüksége van rá, akassza csak a fülére, így meggátolja a kellemetlen szagokat. - tett csípős megjegyzést Ádám az autóillatosító mellé, amire az eladó feje szinte lángolni kezdett. Megakadályozva egy konfliktust, az eladóra vigyorgó Ádámot elhúztam a kasszától.

A vásárlás után mi lányok elmentünk egy plázába, és a fiúkat hazaküldtük, vagyis hozzánk, hogy pakolják ki az italokat az autóból, mert hanem nem férünk el az autóban, így odaadtam nekik szigorúan csak a kapukulcsot, és mi lányok elmentünk a plázába vásárolni. Elsőnek vettünk tíz lufit, 30 lampiont (mindenkinek egyet és egy pár tartalékot), majd szétnéztünk Timinek valami cuki ruhát keresni és Csenginek egy cipőt. Végül Timinek sikerült három ruhából kiválasztani egyet. Csengi cipő helyett inkább egy ruhára szavazott. Én meg vettem egy fekete-fehér pöttyös mintás inget, és egy virágmintás pólót. Ezen kívül ajándékokat is vettünk Norbinak. Mire végeztünk minden vásárlással majdnem három óra volt, kissé későre is járt, meg éhesek is voltunk, így beültünk egy KFC-be és megkajáltunk, a fiúkkal együtt. Jókat nevettünk, amire szokás szerint kaptunk néhány gúnyos pillantást.

- És most mi a program? – kérdezte Ádám, ami után nagyjából már mindenki elfogyasztotta az ételét.

- Díszítünk, meg készülünk a buliba. – válaszoltam.

- Aha. Bánom, hogy nem vettem autó illatosítót... - gondolkodott el.

- Miért, most visszamész és veszel? – kérdezett rá Áron.

- Lehet, hogy úgy jó illatosan könnyebben ment volna a csajozás. – szagolta meg magát Ádám, mire mi elkezdtünk kórusba nevetni, kb. az egész ember felénk fordult, de hát nem volt mit tegyünk, csak röhögtünk. És nem mi voltunk az egyetlen nevető fiatal társaság.

- Ne szaglászd magad. – kérleltem, mert kezdett kissé kínos lenni a szituáció, de attól tovább nevettem. Most komolyan Ádámnak pont ez a legnagyobb baja háháh.

A kajálásunk után hazamentünk, vagyis hozzánk mentünk és nekifogtunk a díszítésnek. Habár amit csináltunk az nem volt nagy díszítésnek nevezhető, mert Áron. Ádám és Ricsi, aki időközben átjött fújták a lufikat, mi lányok pedig felakasztgattuk. Nem csicsás, de az elég. A díszítés végeztével mindenki hazament.

Később nekifogtam a készülődésnek és végül az új ingemre és egy fekete loknis szoknyára esett a választásom. Lassan hat óra lett, és megérkezett Timi és Brigi, hogy csináljuk meg egymás sminkjét.

- De jól néztek ki. – engedtem be őket az ajtón. 

Felmentünk a szobámba, ahol nekifogtunk a sminkelésnek.

- Csengi, miért nem dobtad Ricsit? – kérdezett Rá Timi.

- Nem tudom, egy ilyenért...

- De rájöttél, hogy nem ő az igazi, akkor miért húzod tovább a dolgot? – szóltam közbe én is.

- Félek, hogy nem találok jobbat.

- Szerintem találsz, méghozzá egy pont megfelelőt. – mondta Timi, aki biztosan Ádámra gondolt.

- Lehet. – mondta Csengi, amire időközben benyitott a szobámba Bea és Nóra is. Mindketten farmer nadrágot és Best – Friends-es topot viseltek.

- Jó az öltözékünk? Ma vettük. – mutatott magára Bea.

- Nekünk is kell! – szemlélte meg közelebbről Csengi a két topot.

- Nagyon jó. – néztem rájuk fél szemmel, mert közben Timi a sminkemet csinálta. Szép munkát végzett Timi. Vagyis igazából, csak alapozót, szempillaspirált tett, és kihúzta felül a szemhéjamat tus ecsettel, de tény hogy van érzéke a sminkeléshez. Miután kész lettem, én megcsináltam Beának és Nórának a sminkjét, Csengi pedig Timinek csinált egy füstös sminket. Így ötön jól elszórakoztunk, csajos délutánt csináltunk a kis sminkelésből. Mikor mindenki kész lett Bea kiment a szobámból vizet inni, így vettem az alkalmat és utána mentem kérdezősködni.

- Mi volt a tegnap délutáni sztori? – ültem le az asztalhoz, miközben ő vizet töltött magának.

- Milyen sztori? – kérdezett vissza, ami nekem nem kifejezetten tetszett.

- Hát, ö Márkkal?

- Ja, Regi hidd el nem vagyunk együtt, csak átjött, hogy beszéljünk. Már lekopott rólam.

- Hogy higgyem el, azok után, amit veled csinált?? - vontam össze szemöldökeimet.

- Azt sem hinnéd el, ha együtt lennénk.

- De... - kezdtem, de rátrafált(van ilyen szó egyáltalán?-írói szerk.) a mondandómba és közbevágott.

- De nem vagyunk. És különben is ez miért érdekel téged annyira?

- Talán, mert a testvérem vagy!

- Regi, nem vagyunk együtt, és ha együtt leszek valakivel, azt legelsőnek veled közlöm.

- Jó, akkor nem faggatlak tovább. – nem tudom mit gondoljak róluk, egyszerűen, csak jót akarok neki, és kiállni mellette, meg tanácsot adni, de el kell hinnem, hogy nincs köztük semmi. A kínos pillanatot megtörve, vagyis mivel már semmi mondani valónk nem volt egymásnak, inkább felmentem a szobámba.

Na véleményt 10/?