- Timi, mit csinálsz? – hallottam Csengi hangját a vonal másik végéről.

- Regiéknél vagyok, én, Regi, Norbi és Ádám. Mi a baj?- mondta Timi.

- Hát jó lenne beszélni, megyek oda.

- Jó, ok, várunk. – rakta le a telefont Timi, és hát Csengi öt perc alatt megérkezett. Jól összegyűlt a bandánk. Már csak Dávid hiányzik.

- Basszus nem fogjátok elhinni, amit mondok, annyira kiakasztott. – ült le Csengi Ádám mellé, és ledobta a táskáját az asztalra. Furcsa volt a helyzet, mind felmértük a dolgokat, hogy Ádám meg Csengi... Csengi meg Ádám..., majd összenéztünk (én, Norbi és Timi) és helyeslően bólintottunk, mert mind egyetértettünk, hogy összeillenek.

- Mi van? – nézett furcsállóan Csengi, mert nem értette a dolgokat.

- Semmi. – vágtam rá.

- Oké, tehát arról van szó, hogy Ricsi cigizik és én otthagytam a mozi előtt. – mondta ki egy szuszra, amire mind elkezdtünk nevetni.

- Ezt gondolhattad volna. – mondta Timi.

- És miért hagytad ott? Vége? – kérdeztem.

- Hát nem tudom... Két évet voltam szerelmes belé és nem mertem nyitni, de így hogy megismertem, meg együtt vagyunk, kicsit másabb ő is és minden. Azt hiszem nem illünk össze.

- Csengi, annyira aranyos voltál, amikor éjjel nappal róla álmodtál, róla beszéltél folyamatosan, néha a tekintetét kerested, élvezted a társaságát, és még akkor sem mondtál le róla, amikor megtörtént az az esete velem. - mondtam, amitől gombóc lett a torkomban, hiszen nem szívesen emlékszem vissza. – Úgy szeretted és egy szóval meg is kaptad, ami furcsa, mert ez így túl könnyű az életben. Sajnos időközben ráébredtél a hibáira is, és ha nem szereted, úgy ahogy van, akkor rá kell jönnöd, hogy nem ő az igazi. Ő csak tetszik neked, vagy nem is tudom... – fejeztem be a monológomat, amire kaptam egy két elismerő tapsot.

- Regi hasonlítasz apudra! – hasonlított apumhoz Norbi, amire elnevettük magunkat.

- Ez kellett nekem, és nem is kell ő nekem, nekem más kell, keresek mást...Vagy nem...Nem tudom ... Még kell egy picit gondolkodnom... - tűnődött Csengi, a nevetést megtörve.

- Azt jól teszed. – bólintottunk ghelyeslően. Erre kinyílt az ajtó, amire mind odafordultunk. Bea és Márk jöttek ki.

- Sziasztok! – köszöntek.

- Sziasztok. Hello. – válaszoltuk.

- Mentem Nórához, holnap beszélünk. – mondta Bea.

- Jó szia. – néztem rájuk jól. ahogy kimentek a kapun, megrohamoztak a többiek kérdésekkel, hogy „Ki az a gyerek?" Beának barátja van?" Tuti Nórához megy?". Nem tudtam sokat mondani, mert én sem értettem, hogy mi van köztük, de egy nap előszedem Beát és mindenképp beszélek vele.

Még beszélgettünk egy kicsit, majd fél 8 fele Norbit hívta az anyja, hogy mindjárt kész a vacsi, ezért a többiek hazamentek. Ezután felmentem a szobámba és bedobáltam ilyen olyan cuccokat egy táskába, mert ugye Norbiéknál alszom. Ahogy kész lettem, bezártam az ajtót, a kaput és már indultunk is. 

Eléggé nagy házuk van, tágas, emeletes, nyitott, teraszos, medencés... Ami érthető, mert általában a menőbbeknek gazdagak a szülei, és ez így van Norbi esetében is. Az apja a munkájával hozza a pénzt, és az anyja pedig otthon hobbi szakácskodik. Viszont én ettől eltekintve szeretem Norbit, úgy értem nem a pénzükbe vagyok szerelmes. 

-Sziasztok, megérkeztünk. – köszönt Norbi, amire az édesanyja kijött a konyhából.

- Csókolom! – köszöntem illedelmesen.

- Szia Regina, de rég nem láttalak. – ölelt meg az édesanyja, és nyomott egy puszit az arcomra. Nagyon kedves nő, viszont azt nem tudom, hogy csak velem vagy másokkal is, de én kedvelem, és ahogy észrevettem ő is engem. Mindig boldogan köszönt, ha hozzájuk megyek, és nem csak ő hanem Norbi édesapja is. Mivel ő is az érkezésünkre befejezte a tevékenységét és megölelve köszöntött. Igaz, hogy kb. egy hete nem találkoztunk, de azért boldogan köszöntöttek.

- Anya, most felmegyünk a szobámba, szólj, ha kész a kaja! – húzott Norbi a szobájába, mert szerintem már kezdte megunni a várakozást.

- Rendben! – indult vissza a konyhába az édesanyja és felmentünk Norbi szobájába, ami az emeleten van. Óriási szoba, nagyon tágas, viszont egy részén ez nem tűnik fel, mert van egy hatalmas tévéje, és rengeted videó játéka, amik a falon levő polcon vannak felsorakoztatva kissé zártabbnak varázsolva a szobáját. Viszont egy erkélyre nyílik a szoba, ami kissé elnyomja ezt a zártságot. Ezen kívül van egy gitárja is amin sokat szoktam játszani. Íróasztal nem maradhat ki a szobából, amin folyamatos rendetlenség uralkodik. Ez most sem volt másképp.

- Mit csináljunk? – kérdezte, én csak megvontam a vállam.

- Megnézhetem a közösségim, fontos lenne.

- Jó, gyere ki a teraszra. – húzott magával. Kiültünk a teraszra, és a kilátást kezdtem el bámulni, olyan más onnan a világ... főleg a naplementekor. Elővettem a telefonom.

- Most komolyan azt hiszed, hagyom azt, hogy a telefonodon végezd azt a fontos dolgod? – mondta Norbi, amire bement a szobájába, és pár perc múlva kiérkezett a tabletjével és a laptopjával. Kezembe nyomta a tabletet, amit megköszöntem, majd leült és elkezdte babrálni a laptopját. Tulajdonképp az a fontos dolog, amit meg szerettem volna nézni, az az volt, hogy kérdezzem meg Timit, hogy ő mit szeretett volna mondani, mert erre nem került sor, mivel Ádám kijelentése lesokkolt bennünket.

Timi: Semmi érdekesről nem lett volna szó, csak már megdögöltem Áron folyamatos papolása alatt.

Én: Naoki:)))))

Ami után megnyugodtam, hogy végül is Timinek nem volt semmi nagy baja még gyorsan végignéztem a facebookom.

- Kész a vacsi. – nyitott be Norbi apja, amire lementünk kajálni, és őszintén bevallva én már eléggé éhes voltam. Kaja közben persze kaptam egy két kérdést a szülőktől, de mindenre találtam választ, így eléggé jó vacsora volt.

- Hogy ízlett az étel? – kérdezte az anyja a laktatós vacsi után.

- Köszönöm szépen nagyon finom volt. – válaszoltam illedelmesen.

- Mi megyünk. – próbált lelépni Norbi, még mielőtt a szülei bedobnak néhány kínos kérdést.

- Jó éjt!

- Este fél kilenckor? – kérdezett vissza Norbi az anyja kedveskedésére.

- Hát majd, éjjel.

- Jó. Kösz anya. – mondta Norbi, majd felmentünk a szobába és kifeküdtem az ágyon, mert nagyon laktatós kaja dolgozott bennem.

- Jól vagy? – feküdt le mellém.

- Aha. Még... - mosolyodtam rá a lehető legpozitívabban.

- Mit pötyögsz úgy? – kérdezte Norbi egy pár perc múlva.

- Á, csak a holnapi napot beszéljük a lányokkal. – legyintettem.

- Értem, amúgy mi lesz holnap, mármint a buli miatt. Kell segítség, meg ilyenek?

- Nem, megoldunk mindent. Áron is segít.

- Jó. – huh, szerencse nem kérdezget, ezt megúsztam...vagy nem... - Biztos nem kell semmi segítség, nehogy túl lányos legyen a buli.

- Ne aggódj nem lesz lányos.

- Akk' jó. Egy cigi? - kérdezte Norbi.

 - Simán. - ültem fel az ágyon. Norbinak a terasza tökéletes volt a célnak.

Kb. fél óra múlva (22:00) lezuhanyoztunk, és az ágyban pötyögtettük a tévét, kevés együtt értéssel.

- Hagyd itt, ez jó! – kérleltem.

- De engem nem érdekel! Ez jobb. – állt meg Norbi egy horrorfilmnél. Nem utálom a horrorfilmeket, de azért nem vagyok oda értük, a vér nem baj, csak egy kicsit, egy icipicit paranoiás leszek tőlük, vagyis egyszer egy napig nem mentem ki a szobámból, igaz akkor csak tizenkét éves voltam, de attól a félelem még mindig bennem él, és néha újra éled.

- Neeee! Vidd vissza! – húztam a fejemre a takarót, viszont Norbinak esze ágában sem volt visszavinni, ezért megpróbáltam elvenni tőle a távirányítót, amire kinyújtotta a kezét, így átmásztam rajta, amire a másik kezébe tette az irányítót és a magasba emelte.

- Ne csináld ezt, tedd már el erről a... - álltam félre Norbi elől, de megakadtam, mert ahogy visszafordultam a helyemre pont a képernyőre néztem.

- Ááá – kiáltottuk egyszerre Norbival. Egy ijesztő mutáns ember szökött elő egy fejszével a kezében, és elég nagynak láttuk, meg a Tv is nagy, így nem csak én, hanem Norbi is egyből megijedt.

- Tedd el, tedd el... - ismételgettem Norbit szorítva, miközben éreztem, hogy a pulzusunk az egekben.

- Az jó ötlet. – rakta tovább és valami undorító film volt utána, tele bogárral. Pfuj. Ezt is tovább kapcsolta egy főző adásra.

- Én már mondtam.

- Jó jó, de azt hittem, hogy nem pont ijesztő rész lesz ami után leszállsz rólam.

- Haha. Add ide! – kérleltem tőle az irányítót.

- Nem.

- Ah. – mérgelődtem, majd megfogtam egy párnát és elkezdtem ütni vele.

- Add már ide.

- Az nem megy ilyen könnyen. – állt fel az ágyról megfogva egy párnát és megütött vele, amit én nem hagytam én is felálltam és elkezdtem csapni a párnával. Folyamatosan röhögtünk és ütöttük egymást a párnával. Egyszercsak Norbi ledobta a kezéből a távirányított én meg utána ugrottam, ezt észrevette, ő meg szintén az irányító felé szökött, de ekkor az már az én kezemben volt és elkezdtem nyomogatni a felfele nyilat.

- Add ide. - tépte ki a kezemből Norbi az irányítót, amire én egy óriásit vágtam a fejére és ő felkiáltott. Megfogott és felemelt.

- Tegyél le! Norbi! – ütöttem a hátát a párnával. Norbi pont ledobott az ágyra én meg az ágyon kidőlve sírtam a nevetéstől, majd Norbi is kifeküdt mellém. Ott feküdtünk, a Tv és a kintről beszűrődő fény megvilágította a szobát, röhögtünk (enyhén kifejezve), szakadt párnával a kezünkben.

- Jól vagy? – fogta meg Norbi a kezem, amikor kicsit megszűnt a nevetésem.

- Aha, azt hiszem. De a hajam nem ezt mondaná. – nevettem el magamat a hajamhoz kapva, majd pár mozdulattal az ujjamat fésűnek használva lelapítottam a kócos hajamat. – Na így már jobb. – mosolyogtam. Végül megkaptam az irányítót és elkezdtem valami érdekes csatornát keresni, de megint nem volt.

- Regi nem vagy éhes? – kérdezte meg egy idő után Norbi.

- De, van Nutellátok? – mosolyogtam, mert eszembe jutott, hogy otthon nem fejeztem be a Nutella evésemet, mivel kellett menjünk vásárolni a plázába.

- Szerintem igen. Gyere! – állt fel Norbi az ágyból. Kikapcsoltam a Tv-t, felvettem a telefonom a földről, és Norbi után siettem, aki már az ajtónál volt. Megfogtam a kezét, feloldottam a telefonom, megvilágítottam vele a lépcsőt, és lementünk a konyhába. Felkapcsoltuk a villanyt, leültünk az asztalhoz és nekifogtunk Nutellát enni.

- Csoda, hogy a szüleid nem ébredtek meg a párnacsatánkra. – nevettem.

- Mélyen alusznak. – legyintett Norbi. Ami után már eléget zabáltunk éjfélkor visszamentünk a szobába, és kimentünk pár percre a teraszra. De eléggé hideg volt, így gyorsan visszamentünk az ágyba és próbáltunk a Tv-ben valami mindkettőnk számára megfelelő műsort találni, majd valamikor bealudtunk. Összesítve nagyon jó estém volt. Így minden gondolatot kizárva, boldogan aludtam el.