Miután mindenki átöltözött hazaindultunk. És hát az osztályban még megmaradt a beszélgetős jó kedv. A sulitól elválva elköszöntünk egymástól kellemes hétvégét kívántunk, meg ilyenek és körülbelül tízen mentünk az útkereszteződés irányába, majd ott eléggé elvállt az osztály. Végül az utcánkba csak én és Norbi mentünk.

- Na jó, akkor hat órakor várlak. – mondta, mivel ma nála alszom és Bea pedig Nóránál alszik, mivel hogy a szüleink nem lesznek itthon.

- Oké. – pusziltam meg, majd bementem a házba.

Otthon kellemes illatok fogadtak. Kéz mosás után már az asztalnál ültünk és ebédeltünk.

- Csajok mi volt ma a suliban? – kérdezte apa.

- Semmi különös. Felelések, meg javítások. – tömtem meg a pofimat levessel.

- Nálunk is ez van. – bólintott Bea. Amivel a szüleink megelégedtek. Nem kértek percről percre, óráról órára beszámolást, ami kicsit furcsának tűnt.

- Mit szólnátok, ha ebéd után elmennénk vásárolgatni ezt azt? – kérdezte anya és hát mi egyből beleegyeztünk a dologba. Nem mintha ez évi egyszeri alkalom lenne számunkra, csak ha vásárlásról van szó, akkor szívesen bolyongunk a plázában. Kaja után felmentem egy Nutellával a szobámba. Alig ettem bele Bea kérdezés nélkül benyitott a szobámba.

- Indulhatunk is! – mondta. És most kivételesen nem akadtam ki, hogy kopogás nélkül nyitott be a szobámba.

- Megyek! 

Benyaltam még egy kanál Nutellát és felálltam az ágyamról. 

Néhány percre rá el is indultunk. Útközben végig röhögtünk, mert folyamatosan integettünk a járókelőknek Beával a hátsó ülésen, nem is beszélve arról, hogy amikor visszaintettek milyen hangosan röhögtünk. Ez csak a péntek miatt lehetett, leadtuk a heti stresszt egy kis jó kedvvel, aminek a szüleink nem kifejezetten örültek, de elfogadták. A pláza előtt anyu utasítása szerint bárhová mehettünk, csak éppen négyre a pláza előtérében legyünk. És addig volt egy másfél óránk. A plázába beérve óriási tömeg fogadott, egy ideig anyu mellett mentünk, majd levált a társaságunktól Bea. Én tovább mentem anyuval, amikor megláttam... egy babos ruhát! Imádom a babos/pöttyös rucikat, bármennyit elfogadnék belőlük. Ez egy fekete alapon fehér babos fazonú mini ruha volt. Na és akkor elkezdtem kikunyerálni anyutól.

-Anya, légyszi megveszed nekem ezt a ruhát, olyan cuki, ügyes leszek.

- Nincs elég ruhád?

- De, csak kell valami új holnap estére.

- Jó, felpróbálhatod. – mondta, majd bementünk az üzletbe, kértünk a ruhából egyet a méretemből és felpróbáltam. Olyan jól nézett ki, mintha nekem szabták volna.

- Nagyon jól áll! – mondta anya, ahogy kiléptem az öltözőből.

- Ugye megvesszük? – próbáltam anyura nézni minél cukibban csak hogy megvegyük.

- Megvesszük.

- Hurrá. – mondtam, majd még megnéztem, hogy nincs e valami hibája a ruhának, majd be is csomagoltattuk és megvettük(!!!) Utána anya elment élelmiszert vásárolni, én meg szinte minden kisboltot végignéztem. Az üzletek közti furikázásom alatt összefutottam Izával és Zsófival. Akik persze megkérdezték, hogy mit vehetnek Norbinak ajándékba.

- Nem tudom, szerintem mindennek örül.

- Mi valami videó játékra gondoltunk és egy üveg borra.

- Az jó ötlet. Vörös a kedvence.

- Oké, akkor szétnézünk, szia. – mondta Iza.

- Sziasztok!

Ez után még tovább nézelődtem és találtam egy cipőt a ruhámhoz. Épp egy H&M üzletben voltam, amikor bejött Cinti és Rebi, pff. Magam elé emeltem egy hosszú ruhát az arcomat takarva, hogy ne lássanak meg. Amikor elfordultak én hamar kihúztam az üzletből és szerencsére nem vettek észre. Megnéztem a telefonomon az időt és még volt egy fél órám, így elmentem és megettem egy fagyit. Fagyizás közben Ádámmal is találkoztam.

-Szia Regi.

- Hello. - ült le mellém.

- Holnap akkor délelőtt, jövök én is. – igen, délelőtt megyünk vásárolni a bulira, és végül a lányokkal Ádámot is elhívtuk, hogy segítsen.

Otthon átnéztem amiket vásároltam, majd átöltöztem (kék pántos bő blúz és farmer short, mert dög meleg van) és lementem a laptopommal a filagóriába. Épp csekkoltam a facebookom, amikor Norbi hívott telefonon.

-Szia Regim! Mit csinálsz?

- Semmi különöst. Miért?

- Ö nem megyünk valamerre?

- De mehetünk.

- Ok akkor mindjárt ott vagyok.

-Jó. - Köszöntem el, majd tovább néztem a facebookom. Végül annyit néztem, hogy már Norbi is megérkezett.

- Szia! – ült le mellém.

- Szia! – pusziltam meg. – Bocsi, de elnéztem az időt.

- Nem baj.

- Jövök mindjárt! – mondtam, majd megfogtam a laptopom és felmentem a szobámba. Utána elbúcsúztam a szüleimtől, mivel egy fél óra múlva indulnak.

- Vigyázz magadra Regina! – ölelt meg anya.

- Rendben.

- Tessék! Ez a tied, és vegyetek magatoknak kaját. – mondta apa és a kezembe nyomott jó sok pénzt.

- Oké, köszönöm. – öleltem meg még egyszer a szüleimet, majd letettem a pénzt a szobámba és kimentem a házból. Norbi a filagóriánál telefonozott.

- Mehetünk? – kérdezte.

- Aha. – bólintottam és el is indultunk. Beültünk egy bár teraszára, vettünk két üdítőt és beszélgettünk. Fél órát beszélgettünk és váratlanul boldogító emberek jöttek felénk. Cintia közeledett Rebivel néhány bevásárló szatyorral a kezükben.

- A fenébe, ezek mindenütt ott vannak ahol mi? – mérgelődött Norbi.

- Hát... - vontam meg a vállam.

- Szia! Annyira jó, hogy találkoztunk. – ült le Cinti Norbi mellé engem levegőnek véve.

- Cinti jobb, ha most elmész! – szólt rá Norbi.

- Én nem megyek sehova.

- Pedig jobb lenne. – szóltam közbe én is.

- Ó te is itt vagy, észre sem vettem a lábtörlődet. – mondta Cinti, amire én is és Norbi is egyből kiakadtunk.

- Hogy mered ezt mondani harmadjára? Fogadd már el, hogy mi együtt vagyunk! És húzzál már el. – állt fel Norbi ingerülten az asztaltól.

- Én nem. – erősködött, amire én azonnal eltávoztam.

- Kösz. – hallottam Norbi gúnyos hangját, aki gondolkodás nélkül utánam sietett. - Regi várj már meg! Ne csináld ezt, tudod, hogy nem éri meg!

- Igen, de egész héten csesztetett! – könnyeztem el.

- Regi, ne sírj. – fogta az arcom a két keze közé, és mélyen a szemembe nézett.

- Fúj! Mindjárt elhányom magam! – ment el mellettünk Cinti és azt hittem, hogy felképelem.

- Én meg a délelőtti szerelmi kirohanásod miatt hányom el magam. –vágott vissza Norbi, majd elindultunk haza fele. Útközben épp Timi hívott...

- Regi nem vagy otthon? Úgy szeretnék beszélni valakivel!

- Én most megyek hazafele Norbival. És Csengi, őt kérdezted?

- Jah, Ricsivel moziznak. Mindenki valakivel van... Pff.

- Ö, gyere, mert szerintem összefutunk, mindjárt otthon vagyok. - vágtam bele Timi szavába.

- Oké. És köszi.

- Nincs mit, gyere! – mondta, majd siettünk haza Norbival. Az utcánkba kanyarodva Ádám is hívott.

- Csá Regi! Micsi? – köszöntött kissé lehangolóan.

- Úton vagyok hazafele Norbival. És te?

- Hát jó lenne beszélni valakivel.

- Jó, gyere át.

- 15 perc. – nyomta ki a telefont.

- Regi, te mindenkivel ilyen lelkizősbe vagy? – kérdezte Norbi.

- Hát, úgy néz ki. – vontam meg a vállam.

Hazaérve bementem a házba, mivel nem volt bezárva az ajtó Bea még itthon lehetett. Benyitottam hozzá és...és Márkot láttam! 

-Ő mit keres itt? – mutattam Márkra.

- Ö, csak átjött...

- Csak? – emeltem fel a hangom.

- Regi ne értsd félre, tényleg csak átjött.

- Nyugi, nem nyúltam hozzá. – szólt bele Márk is.

- Te hallgass! Most mivel én vagyok a nagyobb, én vigyázok rád is és erre vele talállak?

- Igen, de Regina értsd meg nincs semmi köztünk és minden oké. – nyugtatott Bea, amivel nem nagyon nyugodtam meg.

- Ha valamit csinálsz vele, vagy megbántod neked véged! – fenyegettem meg Márkot és kihúztam a szobából. Norbi a lépcső aljában ivott bele egy pohár vízbe. Otthon érzi magát nálunk.

- Mi van?

- Benyitok és Beát meglátom Márkkal! – mentem le.

- Együtt vannak? – lepődött meg Norbi, mivel ő is tudja a Márkos sztoryt.

- Nem tudom. – túrtam idegesen a hajamba. Közben megszólalt a csengő és Norbi beengedte Timit.

- Rosszkor jöttem? – kérdezte félve Timi, mert szerintem észrevehette a nézésemből, hogy ideges vagyok.

- Nem. Mit kérsz inni? – válaszoltam, kissé lenyugodva.

- Mindegy.

- Oké. – mondtam, majd bementem a konyhába elővettem három poharat, mert ugye Ádámot is vártuk, de Norbi már kiszolgálta magát és kivittem egy kis narancslevet, meg vizet a filagóriába. Épp Ádám is érkezett, amikor töltögettem.

- Csáztok! – köszönt, amit illedelmesen viszonoztunk, majd mindenki helyet foglalt és nekifogtunk a beszélgetésnek.

- Tudjátok, az van... - kezdte Ádám – hogy...azt hiszem szerelmes vagyok – nyögte ki, ami mindnyájunkat meglepett. Ádám, a nagy csajozós srác, szerelmes?

- Mégis ki az a lány? ... Vagy fiú? – reagált Norbi elsőként, amire természetesen mind nevetésben törtünk ki.

- Hát.. De nem mondjátok el neki! – mondta, mire mind bólintottunk. – Csengi, túrt a hajába, amire én szinte kiköptem a korty vizemet a számból.

- Csengiii, ez most komoly? – kérdezett vissza Timi, mert szerintem ő sem hitt a fülének.

- És hogy jöttél erre rá?

- Hát szerinted, a szerelmes jelekből, szeretem ha jelenlétemben van, szeretem, amikor beszél, mosolyog, megrezzenek a hangjától, és ilyenek, értitek. – mondta amire pont megcsörrent Timi telefonja. Pont Csengi hívta és természetesen felvette.