Következő órán már oldódott a hangulat, és amúgy is játszottunk. A szüneten is nevettünk egy párat, majd egy óra múlva hazamentünk. Tulajdonképp én, Norbi és Timi mentünk együtt haza. A többiek másfele tartottak. Vagyis Dávid nem jött velünk haza, Csengi és Ricsi meg elmentek valamerre együtt. Kitérőt tettünk Timiékig, mert nem szerettük volna, ha egyedül hagyjuk hazamenni. Ilyen állapotban nem megbízható az ember, így inkább a biztonság kedvéért, hogy mind megnyugodjunk megvártuk, ameddig bemegy a házban.

- Szia! Akkor délután. –köszöntem el tőle, mert úgy beszéltük, hogy délután fiúk nélkül elmegyünk hárman (én, Timi, Csengi) görkorcsolyázni és fagyizni. Egy kis csajos délután amúgy sem árt néha.

- Szia! – ölelt meg.

- Szia Norbi! – ölelte meg Timi Norbit is és hát látszott Timin, hogy nagyon örült amiért nem hagytuk egyedül.

- Nekem ne nézz sok csöpögős romantikus filmet és a szobád se szedd szét. Ja és ne egyél sok fagyit, tartogasd magad délutánra. – kacsintott rá Norbi, amitől egyből nevetni kezdett.

- Oké. Sziasztok! – intett Timi és bement az ajtón, így mi is elindultunk hazafele.

- A hét végére megölöm magam! – jelentettem ki, amire Norbi kérdőn rám nézett és megállt.

- Most miért?

- Mert nagyon kikészített ez a hét, főleg Cinti és már kezd mindenből nagyon elegem lenni. – mondtam az igazságot.

- Regi most komolyan keressek más barátnőt? Ha te mész, akkor én is, mert ha te nem vagy Cinti megöl és akkor inkább veled egyszerre megyek bele a Dunába.

- Igazad van nem hagylak egyedül, valahogy csak kibírom.

- Na, látod! Nyugi van én itt vagyok. - ölelt meg, ami nagyon jól esett, mivel látni Timit és Dávidot ilyen állapotban eléggé elszomorít, és azt sem tudom, hogy hogyan derítsem jobb kedvre Timit. 

- Szia! –nyomtam egy csókot a szájára Norbinak a házunk előtt és elindultam befele. Megtettem öt lépést, majd eszembe jutott valami, így gyorsan visszafordultam és Norbi még ott állt, úgyhogy ő tudta, hogy még visszamegyek.

- Na, most szia! – mondta, miközben megpusziltam. Tudta hogy visszamegyek. Mindig megpuszilom, nem tudom miért, ez már szokásommá vált. 

- Szia! – mosolyogtam és gyorsan bementem a házba.

Az asztalhoz ülve odaadtam apunak és anyunak az ellenőrzőmet, hogy nézzék meg az új jegyeimet és írják alá. 

Gyorsan megkajáltunk hárman, mert Bea még suliban volt. Közben vettem az alkalmat és elkéreztem délutánra.

- Ezt hova tegyem? – kérdezte anya felemelve az ellenőrzőmet.

- Nyugodtan dobd bele a táskámba! – mondtam a telefonomat babrálva. Pár másodperc múlva meghallottam a haláli szót.

- Regina!

- Tessék? – mentem az ajtóhoz, ahová ledobtam a táskám és szembe találtam magam anyával, aki összehúzott tekintettel, csípőre tett kézzel lóbálta a buli szervezős lapomat. O a fenébe, nem kellett volna kitépnem a lapot, hogy kilátszódjon a jegyzetfüzetemből.

- Ez mi? – kérdezte dühösen.

- Ö, hát az...

- Ne hazudj semmit, az igazságot akarom hallani! – mondta és hát erre én elmondtam az igazságot, amit mondhatni nem valami kedvesen fogadott.

- Bulit szervezel a tudtunk nélkül itt a házban!! Regina elment az eszed? – anyám kiabálására kijött apám is a lépcsőhöz.

- De...

- Semmi de. Mégis mikor akartad ezt elmondani? – kérdezte anyu, amire én a földet kezdtem bámulni. - Gondoltam. – mondta anya. - Azt nem engedjük azért meg, hogy valami tini gyerekek a házunkban cigizzenek és alkoholizáljanak!

- De ez meglepetés buli, és kint a filagóriában és csak pár osztálytárs lesz meghívva.

- Ezen még elgondolkodunk! – mondta apa, amire én megfogtam a táskám és felmentem a szobámba. Persze nagyon ideges voltam.

Nekifogtam gyorsan leírni a házi feladatokat és tanulni. Nem sok ment a fejembe, de ez van utolsó előtti hét, dög meleg, senkinek nincs kedve már semmire. Majd húsz perc múlva anyám ordított nekem, hogy menjek, le. Így vettem magam és lebandukoltam a lépcsőn.

- Szóval – kezdte – úgy döntöttünk, hogy megtarthatod a bulit. 

Miii jól hallok??

- U de szuper! – ugrándoztam.

- De van egy két kifogás! – mondta apám, amit gondoltam, mert csak úgy egy buliba, kifogások nélkül tuti nem egyeznek bele. – Csak a filagóriában lehettek, a házba senki nem jön be, főleg azért nem... khm ...

- Jó értem, nem lesz pia, cigi, meg ilyenek.

- És amire hazajövünk, arra minden ki legyen takarítva!

- Oké, ígérem minden rendben lesz, vigyázunk magunkra. – ígérgettem meg mindent egyszerre, mert ha apám nekifog a papolásának, akkor azt egyhamar nem fejezi be. – Köszönöm, hogy megengedtétek.

- Ne nekünk köszönd, vagyis nekünk is, de inkább Bea egyeztetett bele, aki Nóránál fog aludni. – mondta anya, amire odamentem Beához és megölelgettem. - Viszont mi mivel már holnap indulunk...

- Holnap???? – vágtuk rá Beával egyszerre, mivel ez meglepett.

- Igen holnap este indulunk azért, hogy kipihenhessük magunkat. – mondta anya. – És ezért szeretnénk, ha vagy áthívnád Norbit – fordult felém – vagy nem ketten, itthon aludnátok.

- O oké. – mondtam. – Azt még megbeszéljük Beával. Ugye? – néztem Bea fele, aki bólintott. Nagyon hálás vagyok Beának, aki nem tudom, hogy hogyan vette rá a szüleimet arra, hogy megtartsam a bulit, de a lényeg hogy beleegyeztek, és már csak egy kis vásárlás és a vendégek meghívása választ el a bulitól, ami nem lesz könnyű feladat, de remélem megbirkózunk vele.

Az óriási örömöm után felmentem a szobámba és befejeztem a tanulnivalót. Mire végeztem fél négy volt, így lassan készülődni kezdtem. Majd 20 perc múlva fogtam a korim a kezemben és elindultam Timihez. 

- Csókolom Timi? – kérdeztem Timi apját, aki ajtót nyitott.

- A szobájában van. És megkérlek csinálj vele valamit, mert amióta haza jöttetek a suliból egy szót sem szólt.

- O. Rendben. – mondtam és bementem Timi szobájában. Először azt hittem, hogy sírva fogom látni és a szobája tele lesz elhasznált papírzsebkendővel, de e helyett...

- Te most komolyan a facebookon lógsz? – lepődtem meg.

- Szia Regi. És igen, nem volt más választásom, de itt is minden rá emlékeztet. – mondta, majd felállt és megfogta a táskáját és földhöz vágta. – Regina minden rá emlékeztet! –ordította, de nem sírt. – El akarom felejteni! – vágta földhöz a táskáját megint. Én csak álltam és hagytam, hogy kitombolja magát. Megfogott egy róla és Dávidról készült képet és elszakította. Erre már próbáltam lefogni.– Úgy érzem magam, mint egy kihasznált...

- Te szakítottál Dáviddal? – vágott közbe Áron, aki akkor lépett be a szobába.

- Neked ahhoz semmi közöd! – ordította Timi kilökdösve a szobájából a bátyát.

- Timi tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz. – jött vissza a szobába Áron. És mivel Timinek nem volt mit ellene tenni, ezért elmondott neki mindent.

- Timi szerintem most menjetek korizni és azzal legalább kiszellőzteted magad és átgondolod a dolgokat. – mondta a sztori végén Áron.

- Jó. – mondta Timi és megölelte testvérét.

Gyorsan felvettük a korinkat és siettünk Csengihez, aki már az ajtóban várt ránk.

- Végre jöttetek, már tíz perce várlak.

- Siettünk, ahogy tudtunk, csak egy két probléma is beadódott. – mondta Timi és el is indultunk.

- Csengi, baj ha megkérdem mi lett a szüleiddel? – kérdezett rá Timi az említett lányra.

- Ö nem, miért lenne baj? – fordult felém, amire megvonta a vállát. – Nem történt semmi nagy balhé, mert apám visszajött szerencsére. – mosolygott Csengi.

- Annak örülök. – mondtam. 

- Csajok ma meg kellene hívjuk a vendégeket a buliba! És gondolom, hogy most nincs kedvetek bulizni, de Norbi szülinapja van. - szólaltam meg.

- Igazad van, el is felejtettem a bulit. – csapott a homlokára Csengi

- Nekem is onnan jutott eszembe, hogy ma anyám megtalálta a buli szervezős lapomat.

- Tényleg? És lefújták a bulit? – kíváncsiskodott Timi. 

- Timi te totál szőke vagy. Szerinted lefújták ha meg akarja hívni az embereket? - tűnődött Csengi, amire csak egy nem tudom stílusú vállrendítést kapott.

- Nem, szerencsére Bea rá vette őket, hogy megtartsuk, úgyhogy jó lenne ma szervezkedni. - mondtam.

- Oké. – örültem, hogy a lányok még ilyen állapotban is képesek segíteni.

15 perc alatt beértünk a városba, és megrendeltük a tortát. Majd még egy órát göriztünk. Nagyon jó volt így hármasban csak csajok. Sokat nevettünk, beszélgettünk és jól éreztük magunkat. Örültem, hogy sikerült Timi gondolatait kicsit eltéríteni Dávidtól.Ez után elmentünk Csengihez, akinél elküldtük a meghívókat facebookon vagy SMS-ben. Mind kettő ezt a szöveget tartalmazta: „Szombaton este hét órától Norbinak tartjuk a szülinapját Regináéknál (/ Nálam). Várunk!" – egy ilyen üzenetet küldtünk a fél osztálytársunknak és a motoros barátoknak. Illetve még megkértünk mindenkit, hogy egy bizonyos összeget majd fizessenek ki italra és ilyenekre, mert azért mindent nem fizethetünk ki mi.

- Kell vásárolni is ezt azt nem? – kérdezte Timi.

- De jó lenne szombat délelőtt elmenni. – válaszoltam.

- Öm megkérem Áront, hogy fuvarozzon minket, mert nem fogunk mindent cipelni.

- Jah az tényleg jó ötlet. – helyeselte Csengi.

- Szerintem is. – bólintottam.

- Timi most komolyan azt hiszed, hogy Dávid megcsalt? – hozta fel a témát Csengi, amit lehet hanyagolni kellett volna.

- Jah, miért ne? – mondta Timi.

- Hát mondjuk, mert nem kellene hinni Cintinek. – szóltam közbe,.

- Én már azt sem tudom, hogy mit higgyek. – könnyezett meg Timi összeroskadva.

- És most akkor mi lesz? – tettem fel a költői kérdést.

- Mi lenne külön utakon járunk. - vette fél vállról Timi és le is törölte ez előbújni vágyó könnyeit.

- Ne csináld! Dávid tuti nem volt más lánnyal rajtad kívül.

- Nem hiszem el sem neki sem nektek értitek énnek örökre vége, egy évet együtt voltunk most keresünk mást, biztos kapok jobbat is nála. – mondta, amire megszólalt a telefonom, Norbi hívott, így behúztam a fürdőszobába, mert jelen pillanatban nem szerettem volna előttük beszélni.

- Szia. – köszöntem bele a telefonba.

- Szia, hogy álltok Timivel? – kérdezte Norbi.

- Őszintén? Nem akar visszamenni Dávidhoz. Elég reménytelen és már senki nem tud rajta hatni. És nálatok mi van?

- Semmi, jól elvagyunk, videó játékozunk.

- Jó nektek.

- Még! – erre elmosolyodtam.

- Na most megyek, még beszélünk. Hali. – köszöntem el.

- Ok. – mondta majd kinyomtam a telefont és visszamentem a csajokhoz

- Találtunk egy jó filmet! Megnézzük? – kérdezte Timi.

- Felőlem – vontam meg a vállam. Elolvastam a tartalmat és mivel valami vígjáték volt, ezért nekifogtunk és néztük és sokat nevettünk. A film közepe fele anya hívott.

- Szia! – vettem fel a telefont.

- Szia Kincsem! Mit csináltok?

- Filmezünk.

- Haza kellene gyere, mert megyünk vacsorázni.

- Oké. Indulok. – válaszoltam és hallottam egy pityegést. 15%- on volt a telefonom, miért ilyenkor kell lemerülnie???. Gyorsan elköszöntem anyától és kinyomtam a telefont.

- Csajok megyünk vendéglőbe vacsizni, úgyhogy ha nem haragszotok meg akkor én megyek haza.

- Oké, dehogy. – öleltek meg.

- Sziasztok és további jó szórakozást. – köszöntem el.

- Ok. Köszi. Neked is. – jöttek a válaszok, majd kimentem Csengi szobájából és haza fele vettem az irányt a görimmel.