Csütörtök.

Reggel nagyon nehezen felkeltem és lementem anyáékkal kajálni. Szerencsére gyorsan kész lettem és elmentem felöltözni, ami nagyon hosszadalmas dolog számomra. Képes vagyok tízszer átöltözni, ameddig valami pontosan ideális, megfelelő öltözéket látok a tükörképemen. De ez szokásos lány dolog. Végül 4 ruhacsere után ma is egy farmer shortot választottam egy amerikai zászlós pólóval, piros Convers-sel. Kiegészítőként, szintén amerikai napszemcsit raktam a hajamba, nagyon sok napszemüvegem van, így amikor megláttam ezt egyből megvettem és találtam a telefontokjaim közt egy amerikai zászlósat. Lehet kicsit sok lesz az csillagos és csíkos zászlókollekcióból, de mit számít. Gyorsan kisminkeltem magam és azonnal rohantam ki az ajtón, mert már kezdtem késésben lenni. A kapun kiérve Norbi már ott állt a telefonját bütykölve és várt, szóval egy gyors puszi után megfogtuk egymás kezét és siettünk az elágazáshoz.

- Jó a szerkód. Amerikai nap van? Hoztál Cookiét is? – kérdezte útközben Norbi.

- Ha-ha. Kösz. – válaszoltam, és kicsit megrángattam Norbit, hogy siessünk már, mert hanem elkésünk. A többiek már vártak, így gyors köszöntés után iparkodtunk a suliba.

Biosszal kezdtünk, amin csak ismételtük a féléves anyagot. Szüneten azonnal elfoglaltuk a megszokott helyünket.

- Regi jó a ruci összeállításod. – dicsért meg Timi.

- Kösz...

- Nincs amerikai nap, ez az öltözéke csak spontán jött. – vágott közbe Norbi egy helyes mosollyal.

- Ezt én is el tudtam volna mondani, ha megkérdi. – öltöttem ki rá a nyelvem.

- De én már válaszoltam is. - öltötte rám vissza. Érett korban vagyunk mi is.

- Gondolatolvasó vagy? – kérdezte Timi.

- Most már igen. – válaszolt pimasz mosollyal Norbi.

Kövi óra matek wáá. Mindenki a helyén ült és várta a halált, mivel bejelentett javítót írtunk. Amikor nyílt az ajtó mindenki feszülten arra fordult. Bejött a tanár, letette a táskáját az asztalára, leült, és elkezdte lapozni a naplót. A tanár összes mozdulat menetét az osztály moccanás nélkül végig figyelte. Majd amikor megállt...

- Nekifogunk a feleléseknek, hogy senki ne bukjon meg, vagy hogy emeljetek a médiátokon. – mondta a tanár.

- Tanár úr felelhetek, hogy javítsak? – jelentkezett Dorka.

- Egy pillanat... - lapozott bele a tanár a naplóba. – persze, de az előtt szeretném a bukókkal kezdeni. – mondta a tanár, majd máris kiszólította az első felelőt. Én nyugodtan hátradőltem a székemen, mivel nem kell se javítsak, és persze nem is bukok meg. De mellettem Norbi kérdezősködni kezdett tőlem és idegesen lapozgatta a füzetét, mert ő nem a legfényesebben állt matekból. Sajnos, ha valaki tud javítani egy jeggyel azt a tanár biztosan kihívja felelni.

Végül is lassan, de eltelt ez az óra is és nem kaptunk házit. Mindenki átment matekből és a legtöbbnek sikerült javítania, mint Norbinak, aki nagyon megszenvedett, vagy Timinek, akinek ezerrel mentek a súgások, mivel azt remélte, hogy felmérőt írunk és így a kis cetlire írt puskái a felelés során nem sokat segítettek neki.

Angol óra után én, Csengi és Timi a lánymosdóba mentünk.

-Azt hittem leszakad a kezem írás közben. – mondta Timi megerősítve a sminkjét.

- Tényleg sokat diktált a tanár. – mondtam

- Lányok be a wc-be úgy hallom Cintiék közelednek. – mondta Csengi, aki az ajtó mellett állva hűtötte a kezét a csempére tapasztva, mivel állítása szerint belángolt a keze (?) a sok írástól.

- Oké. – mondtam és azonnal siettünk egy fülkéhez, ahová mind a hárman szorosan bepréselődtünk.

A wc fülkében préselődve úgy hallottuk, hogy sminkelni készülnek

- Jaj szerencsére kijavítottam a matekem. –újságolt Rebi.- Szerencsém van, de a másik osztályban is hasonló helyzet volt.

- Pff...a másik osztály... ott milyenek vannak... - mondta Cinti. – Észre nem veszik magukat, illetve egymást. Ha tudná Zsófika, hogy Geri szerelmes belé, eddig már rég járnának.

- Én úgy hallottam, hogy Ricsi szerelmes Csengibe. És fordítva, de nem mondják el egymásnak. – ecsetelt Rebi, amire Csengi kitágult szemekkel és fülig érő szájjal mosolygott. Majd' kicsattant az örömtől.

- O az egy másik téma. – fojtatta Cinti. – S azt hallottad, hogy Dávid folyton csalja Timit? – Timi is óriási szemekkel nézett, viszont ő nem mosolygott, ő inkább bedühödött, és majdnem kiment, a fülkéből, de szerencsére visszatartottam.

- Nem hallottam még erről. Biztos igaz.

- Persze, az egyik lánytól hallottam, aki Dáviddal volt, miközben Dávid kihasználja Timit. – alig bírtuk visszatartani Timit. Csend következett. Vártam, aminek el kellett jönnie. Hogy mondjon valamit Cinti rólunk is, mert ha ők valakit mocskolnak, abból én nem maradok ki. Hozzá szoktam.

- Jah ez semmi. Az lesz a nagy durranás, amikor azt a hiszékeny kis Reginát elszakítom a Norbikámtól, mivel tuti, hogy pár nap alatt megszerzem Norbit, ő már amúgy is az enyém, meg még tuti érez irántam valamit, csak nem mondja, mert közbe jött a lábtörlője. – minden pletykára felkészültem, de azért erre a leócsárolásra nem.

- Na, ebből elég volt! –tört ki elsőnek Timi a fülkéből, aki eddig bírta.

- Jaj szia..sztok! – örvendezett Cinti. - Gondolom itt kuksolva mind hallottátok az igazságokat.

- Hogy mered ezeket mondani? – nézett dühösen Timi, aki azonnal kiviharzott a mosdóból gondolom megkeresni Dávidot. Utána Csengi is szó nélkül távozott. Én meg ott álltam vele szembe és csak keservesen széttárt karokkal néztem, mint aki várja a következő csapást a tehetetlenség szigetén.

- Hallottad, amit mondtam, ez a való igazság. – grimaszolt Cinti, majd megfordult és folytatta tovább a sminkelését. Én meg kimentem a mosdóból milliónyi gondolattal a fejemben. Az ajtó mellett azonnal a falnak dőltem, majd addig csúsztam, ameddig le nem ültem a földre és a fejem nekidöntöttem a falnak. Persze a többiek egyből megtaláltak, mármint a fiúk. Rossz volt ez a helyzet, szótlan voltam. Előttem pár méterre egy szekrénynek dőlve Csengi megcsókolta Ricsit. Ezek szerint összejöttek. Jó volt így látni őket, de azok után, ami történt Ricsi és köztem, nem kívánom Ricsit a közelemben látni. Csengi boldog lett, aminek én is örültem, de azt, hogy Ricsi mennyire gondolta ezt komolyan azt nem tudom. Jobb oldalamra néztem, ahol Timi és Dávid folyamatosan veszekedtek, mindenféle sértő szót mondtak egymásnak. Soha nem láttam Timit ennyire kiakadni, meglepett. Majd előre néztem, ahol Norbi és Ádám velem szemben leguggolva folyamatosan kérdezték, hogy mi lett. Én csak hallgattam, egyszerűen nem tudtam mit mondjak. Igen, félek hogy elveszítem. Norbi szemébe néztem, akinek aggódó tekintete volt. Abban a pillanatban éreztem, ahogy kijön egy könnycsepp a szememből, lefolyik az arcomon, majd megakad az államnál, ahonnan pár másodperc múlva lecseppen az amerikai zászlós pólómra és kis könny beleszívódik az anyagba majd eltűnik. És ez a könnycsepp útját így követte a többi ezer csepp. Éreztem, ahogy fájt a szívem, nem volt mit tegyek, csak a fájdalomtól sírni és nézni a széteső legviccesebb, legjobb társaságot, a mi társaságunkat és Norbit, akit tutira el fogok veszíteni, meghalt bennem a remény, végem van. 

Így sírdogáltam, amikor Cinti és Rebi lépett ki a fürdőből.

- Mit tettél? – állt elé dühösen Norbi, mivel ők folyamatosan szóltak hozzám és kérdezősködtek, de én meg se bírtam mukkani, mondani se tudtam, hogy mit mondjak.

- Én semmit. Ők csak meghallották, amit mondtam. – rebegtette a szempilláit Cintia.

- Mit mondtál? Hm? – kérdezte Norbi, és ahogy őket elnéztem elkezdtem kételkedni abban, hogy össze illünk-e Norbival. És rájöttem hogy nem nagyon. Magamra néztem, majd Cintire és ott ahogy álltak ketten jobban összeillenek, úgyhogy hagyom az egészet a francba.

- Csak annyit, hogy nemsokára együtt leszünk Norbim. – húzta magához Norbit, aki azonnal ellökte magától.

- Cintia nem érdekelsz!!! Felfogtad? És fejezd ezt már be, mert nagyon idegesítő vagy! Nekem te nem kellesz, a múltnak már rég vége van, én csakis Regit szeretem már rég óta és vele járok, és ha te ezt megakadályozod bármilyen módon, akkor ajánlom ennek nem lesz jó vége! Utállak, fogd már fel a kiszőkített agyaddal! – vágta Cinti fejéhez Norbi. A nagy drámának eléggé sok érdeklődő szempárja akadt.

- Jó, de ennek még nincs vége. – mondta Cinti és azonnal hátat fordítva elmentek. Timi is elhúzott valamerre, mert már csak a könnyező (!?!) Dávidot láttam mögöttem.

- Regi gyere, becsengettek! – húzott fel Ádám a földről.

- Hol van Timi? – kérdeztem, mert hirtelen csak ennyit bírtam kinyögni.

- Megkeresem. – mondta Csengi és el is indult. Én valahogy felkászálódtam a földről és bementünk a terembe, ahol érződött a hangulat, hogy itt valami nincs rendben. Pár perc múlva Csengi is bejött, aki azt állította, hogy Timi azt szeretné, ha most egyedül hagynánk. A helyünkön ülve vártuk a tanárt, a kémia tanárnő gyorsan megérkezett. Én egész órán nem bírtam figyelni, és még írni is csak két mondatot írtam le. Viszont nem csak én írtam ilyen keveset, mellettem Norbi sem írt sokkal többet, és ahogy elnéztem a társaságunk nem szívesen írt a füzetébe, nagyon komor hangulat volt egész órán.

Szüneten szotyogva a padunkhoz mentünk. Először én, Norbi és Ádám ültünk le.

- Regi elmondod, hogy miért vagyunk így, vagyis mi lett a társaságunkkal? – kérdezte Norbi.

- Hát.. – na és akkor nekifogtam elmondani azt, ami a wc - ben történt. –Rebi azt mondta először, hogy Ricsi szerelmes Brigibe, majd Cinti Dávidról azt állította, hogy más lányokkal kavart a suliból és rólunk... - na itt gombóc lett a torkomban – vagyis inkább leócsárolt engem és megint a lábtörlődnek nevezett.

- Regi tudod, hogy nekem nem kell ő. - nézett mélyen a szemembe Norbi kék íriszeivel.

- Igen felvilágosítottad róla a fél sulit a múlt szüneten. – mosolyogtam, arra gondolva, hogy Cintit hogy megalázta Norbi.

- Akkor? Most mi a problémád velem?

- Az, hogy szeretlek. – mondtam és hát fellebbent bennem egy kis remény és mivel tényleg szeretem Norbit, ezért most miért hagyjam el, miért szakítanánk?

- Én is. – mondta majd megcsókolt.

- Khm... - köhintett Ádám jelezve, hogy ő is ott van.

- Mi van haver, neked nem jön össze egy csaj sem? – mosolygott Norbi.

- Haha nagyon vicces. – mondta nevetést tettetve Ádám. 

- Maradsz gyertyatartó tesó. - veregette hátba a haverját Norbi. Kis idő múlva csatlakozott hozzánk az új pár. Őszintén feszengve éreztem magam, amiért Ricsi is velünk volt és hát nem tudom... szépek így Csegnivel, s végre ő is talált maga mellé valakit, de nem bízom Ricsiben. Nem sokkal utánnuk Timi is helyet foglalt és Dávid is próbálkozott csatlakozni hozzánk, de Timi nem engedte.

- Engedd már ide! –kérleltem Timit, mert nagyon megsajnáltam Dávidot.

- Vagy ő, vagy én! – akaratoskodott Timi.

- De Timi mondtam már, hogy nem voltam senkivel. Ismered Cintiát, tudod mindenkinél bekavar, mint Regiéknél is. Kérlek! – kérlelte Dávid.

- A-am. – rázta meg a fejét Timi felszegett állal. Dávid kénytelen volt távozni tőlünk. Én nem bírtam így nézni, utána mentem, mert meg szerettem volna tudni a való igazságot.

- Tényleg más lányokkal is voltál Timin kívül? – kérdeztem.

- Regi, nekem tudod jól, hogy senki nem kell, csak is Timi, most nézd meg Cintia miatt hogy nézünk ki. Szét vagyunk esve, az egészen. – könnyezett Dávid (!!!) És ha egy fiú sír egy lány után, akkor igazán szereti, csak ezt kellene észrevegye Timi is.

- Tudom, nélküled nem teljes a körünk. Sajnálom, de megpróbálok mindent megtenni. – öleltem meg Dávidot, aki elmosolyodott. Remélem sikerült kicsi lelki erőt adnom neki. Amikor visszaértem a padhoz kaptam egy két szúrós megjegyzést Timitől.

- Akár mit mondott nem megyek vissza hozzá. Megcsalt! Értitek más lányokkal volt, ami közben én vagyok a barátnője! Kihasznált! – mondta mérgesen Timi. Ezt elengedtem a fülem mellett és inkább nem mondtam rá semmit. Most dühös, de majd kiheveri és bízom abban, hogy Timi visszatalál Dávid mellé, mert együtt az igaziak. És nem csak ők ketten, hanem mi együtt.

Sziasztok! Lassacskán keverednek a szálak. Igyekeztem most egy jó hosszú részt hozni. Mi a véleményetek?