Május 15, hétfő

Volt már castingon. Mindenfélén, filmesen, színdarabosan és kilencven százalékban övé lett a főszerep ( akkor is, ha nem is arra jelentkezett), nem tudta milyenek ezek a művészetis diákok, mert látszólag fogalmuk sincs a színművészetről, de nem árt vigyázni - Gondolta. Így azt tette mint az összes többi alkalommal. 15 perccel előbb kelt mint amúgy, és rögtön a fürdőszobába indult. Ott feltett volna egy kis sminket, de suliba nem szabad, úgyhogy azt kihagyta. Utána kifésülte a haját, és gondolkodott mi legyen vele. Végül arra gondolt, az illik a legjobban a szerephez, ha kiengedve, a szemébe fésüli. Aztán felvett, egy szuper, fekete-sötétkék, skótkockás rakottszoknyát. Felülre egy fehér blúzt vett, ami szépen kiemelte vékony derekát. Gyors megreggelizett, aztán rollerre szállt. Mivel nem volt otthon senki bezárta az ajtót, és elindult a buszmegállóhoz.

Amikor megérkezett, a teremben az általános hangzavar fogadta. Odalépett a kis, egyszemélyes padokhoz, és leült, majd hátrafordult. Mögötte szokás szerint Anna-Léna fogadta.

-Szabika? -kérdezte Lara megpillantva az Anna-Léna mellett tátongó üres helyet.

-Második óta külön járunk. - Felelte a lány, nemes egyszerűséggel.

-Várod már a castingot? - váltott témát.

-Nem különösebben izgat. Ez a casting duma is, csak egy álca. Igazából mindenkinek megvan a szerepe. Kinga mindig a gonosz, Móni a főszereplő, és vagyok a disaigner, Ricsi valami király szokott lenni. - sorolta unottan a vörös.

-És Szabika? - kérdezte Lara, ugyanis szokás szerint kiszúrta, ha valami hiányzott.

- Ő csak üldögél, és kiröhögi a többieket.

Igazából nem nagyon figyelt oda, de mire megszólalt a csöngő, eldöntötte: Ezen a castingon csak egy befutó lesz. Ő maga.

- kezdhetünk is! - lépett a terembe Juli néni, az ofő, és egyben magyartanárnő. - mindenki megérkezett?

-Igen...! - rontott a terembe Szabi, lihegve, és lehuppant Anna-Léna mellé.

-Jól van Szabolcs, most az egyszer nem írom be! De utoljára! - Mondta Juli néni akinél Szabika folyamatos késése kezdte kihúzni a gyufát. - Akkor kezdhetünk is? - az osztály erre lelkesen bólogatott, és elkezdték széttolni a padokat. - Jól van, azt még el kell, hogy mondjam hogy ebben a színdarabban sok szerep van, ezért most Szabolcs is kell. És hozzátenném azt is, hogy ez egy komoly darab, és nem akarok melltartós babákat, és vinnyogós zenét az órámon.

A tanárnő gyorsan felolvasta ki, mire jelentkezett, de megszakította valami. Lara a magasba lendítette karját, és megszólalt:

-Tanárnő, ugye nem baj, ha inkább átjelentkeznék? - kérdezte.

-Nem kedvesem, dehogy baj. Mi szeretnél lenni?

-Pávaszem. -felelte Lara, hideg mosollyal az arcán.

-Jaaaajjj!

-Mi történt?

-Mi baj?

-A kendőőőőőőőőőőm!!! Amit a nagyanyáááájjimtól kaptam! Őőőőőősanyájitól örökölteeee, akik még istenasszonyok voltaaaaaaaaak! - Felelte Móni, elképesztően nyájasan, visítva és úgy sejpített, hogy a tanárnő, inkább leállította őket. Lara el se tudta képzelni, hogy mijenek lehettek az eddigi darabok, ha ez a liba játszotta a főszereplőket.

- Köszönöm gyerekek, ennyi elég is lesz,

- De hát tanárnő! A dal még nem is volt! - Visította Móni.

- Semmi gond, azt majd a következő! - utasította rendre Mónit, és felolvasta a következő nevet: - Cserháty Lara! Te következel!

Lara felsétált az aulában felállított színpadra, és magabiztosan énekelni kezdett. Mivel a holdbéli csónakos szerepe még nem volt kiosztva, ezért az ő részét csak bejátszották:

-Úszom az égen aranycsónakon az éj homályán én uralkodom az eget-földet végig láthatom a csillagot tengerbe buktatom. Szállok a sötét légtenger hátán kuszált felhőbe feszül a csáklyám ezüst evezőm dalolva csobban. Úszom fekete égi habokban.

Holdbéli csónakos örök szerelmem.

Arany sajkádra vegyél föl engem,

sokat szenvedtem, sokat bágyadtam.

A sötét erdőt könnyel áztattam.

eleget sírtam a földi porban,

ölelj magadhoz a tiszta holdban!

nem él a földön, akire vágyom,

holdbéli csónakos te légy a párom.

h. Cs. :Fénylő csónakom szeli az éjjet, legszebb csillagom szeretlek téged!

Pávaszem: egyedül vagyok, vágyódom érted! Enyém leszel majd, ha tavasz éled!

H. Cs. : Mellém ültetlek szép csónakomba! Hajad az eget aranyba vonja!

H. Cs. : A lenti bűt bajt mind elfelejted! Fejed örökre vállamra ejted...

-Elment... Elment és megint nem vitt föl magához! Mindig csak ígéri, hogy fölemel az égre maga mellé. Ősszel tavaszra ígéri és tavasszal télre! Mindig csak ígéri! - szólt Lara fátyolos hangon, és olyan színészi összjátékkal amiet Juli néni még nem látott. Még egy könny csepp is legördült az arcán. Mármint Larának és Juli néninek is. Larának a darab kedvéért, Juli néninek a gyönyörűségtől.

- Aztán Juli néni és az osztály hangos tapsviharban tört ki, és a Tanárnő kijelentette hogy enyém a szerep. - felelte Lara unottan, Erikának, aki az ágyán feküdt, és a laptoppal a kezében Skype-olt Larával és Pannival.

- Ügyi vagy csajos! - Dicsérte Panni is.

- Köszi, de holnap nagy nap lesz, Erika kikel az ágyából! Ugye? - Kérdezte Lara barátnőjét aki az edzőtábor óta napi tizenöt órát aludt, és kilencet volt csak ébren. Kivéve persze amikor a KFC-ben voltak. Azt ki nem hagyná.

- Ahha... 

 - Öhmm... Lara, ezt te is láttad? - kérdezte félhangosan Panni. Komoly arccal nézte a laptopot, és csak a halk pötyögést lehetett hallani. majd átküldött egy linket:

 _panna_nagY_ csatolt egy fájlt:

Sziasztok Mónikik! Szeretném nektek bemutatni, új barátnőmet Larust! Nemrég jött a suliba, és első puillantásra barik lettünk! Azonban pár napja kiderült, hogy nem csak legeslegjobb barinő, hanem híresség is! Külföldi filmekben és magyarokban is egyaránt szerepelt, és fellépett már a vígszínházvban, a magyar színházban meg még sok helyen csak nem tom a nevét! 

Na csá, Mónikik!

                          ~Móni~

 - Micsoda? Ez meg mi? - Jutott el Lara agyáig. 

 - Úgytűnik az új barinőd. - Mondta epésen Erika, de csak így akarta eltüntetni féltékenységét.

 - Várjatok egy percet! - Mondta Lara aztán ráírt Szabikára. Anna-Lénát nem akarta felkelteni.

Lara: Szia! Tudod ki az a Mónika?

Szabi: Hogyne. És meg is mondjam?

Lara: Kac-kac. Igen.

Szabi: Osztálytárs. ha egy szóval kéne jellemezni: Hülyeliba.

Lara: Tudod, hogy ha egybeírod attól még nem lesz egy szó, ugye?

Szabi: ,kjsdh vcbiuozberpfécnh

Lara: Halló?

Szabi: bocs, csak lefejeltem az asztalt. 

Lara: Látom fáradt vagy, na csá!

Szabi: Hellooonasudfoábfrnié-1ápi n

 - Hülyeliba. - Lépett vissza a skypeba Lara. -Amikor megtudta, hogy híres vagyok, kirakta instára, hogy a "barim".

- Az szar. - mondta Erika.

- Ja, ki csinál ilyet? - helyeselt Panni is. 

 - Hát most már tudjuk. 

- Ahamm...

 - Na én mindjárt bealszom. - Motyogta Eruika.

 - Ja, sztem menjünk.

 - Okés, akkor sziasztok! - Mondta Panni, és szétkapcsolt.

De az a nyomasztó csend mégis rajta maradt mind hármukon. Lara elhatározta, hogy holnap megöli ezt a csajt. De nem is gondolta volna, hogy másnap sokkal fontosabb dolgok foglalkoztatják majd.