- Micsoda? Hogy elköltözzünk? - ez a mondat óta, már több mint egy hónap eltelt. És Lara most mégis szomorúan pakolta be, az utolsó dolgokat egy kartondobozba. Ez az egész nem fair! - gondolta. - a gyerekeket soha nem kérdezi meg senki. Mondjuk ha valaki meg kérdezné, akkor valami ilyesmit válaszolna a szóban forgó gyerek: Biztos, hogy nem. Szó sem lehet róla! De senki se kérdezte, és ez a szóban forgó gyerek, most bánatosan ült és az üres nappalit szemlélte néhány kartondobozon ülve, amiket most zárt le. Fura volt így látni. Bútorok nélkül. Már csak a nagy, ódivatú könyvespolcok maradtak, de a költöztetők hamarosan azt is leszerelték. A költöztetők. Bah! Még a gondolatukat is utálta. A csavarhúzó erős hangja törte meg a csendet. 

 - Gyere kicsim, menjünk ki az udvarra, még van pár dolog amit be kéne csomagolni. - Szólalt meg az anyja, és felrántotta a földről. Igaz a lány, ezt csak úgy élte meg, mintha kívülről nézné. Mintha a víz alatt lenne, de az elnyomná és csak tompán adná vissza azt, ami kívül történik. Bea szomorúan rángatta ki, kómás lányát.

 A hideg, május esti levegő arcon csapta a lányt, és mintha megrepedt volna az a bizonyos üvegbúra, ami mögé olyan jól elrejtőzhetett idáig. De a gondok elől nem lehet elbújni, mint már tudjuk, egyszer megtalálnak. Egyszer minden megtalál. 

 - ... You're on the phone with your girlfriend She's upset, she's going off about something that you said... -Az ébresztő harmadszor indult újra, amikor Lara észbe kapott, hogy miért is kell felkelnie. Felöltözött és kinyitotta a kocsiajtót. Sosem gondolta volna, hogy fog még autóban is éjszakázni, de ez is eljött. Még tegnap délelőtt agyalta ki, hogy lefekvés előtt beoson a költöztető autó hátuljába. Hagyott anyáéknak egy cetlit, hogy ne aggódjanak. Az új házuk előtt parkolt az autó, és Lara a felnyitott csomagtérben ült és zenét hallgatott. A sofőr aludt, így nem kellett attól tartania, hogy meglátják. Lara már több mint tíz perce üldögélt a költöztető autó hátuljában, amikor rájött, hogy mégis.

- Hát te? - kérdezte egy srác a bokor mögött és felált.

- Szabolcs! - kiáltotta valaki és felugrott egy másik bokor mögül. Egy vörös hajú lány volt.

- Ti meg kik vagytok?! - kérdezett vissza Lara.

- A leendő osztálytársaid! - felelte a Szabolcsnak nevezett ismeretlen. Úgy tűnt őt hidegen hagyják az olyan profán semmiségek mint valaki magánélete.

- Igen... - mondta fáradtan a vörös - Szabika kitalálta, hogy nézzük meg amikor jöttök. De a drágalátos Szabolcs, azt már nem tudta, hogy mikor is jöttök, így itt dekkolunk már hat óta.

- Hát, nem mondom, hogy mindent értek, de azért kösz.

- Szóval én Anna-Léna vagyok.

- Nekem meg azt hiszem egy bizonyos Ember jóvoltából nem is kell bemutatkoznom! - jelentette ki Szabika és vádlón Anna-Lénára nézett.

- Az nem az én bajom, hogy el rontod a meglepetést!

 - Nem is rontottam el!

 - De igen!

 - Nem!

 - Jó, jó! Nyugi! Felébrednek a szomszédok! - Próbálta lenyugtatni őket Lara, több, kevesebb sikerrel. - De miért vagytok itt? És honnan tudtátok, hogy hol lakom? 

 - Megkérdeztük az osztályfőnöktől. - Mondta Anna-Léna, és közben vetett egy oldalpillantást Szabira. 

 - És hoztunk sütit is! - Mondta túlbuzgón Szabika, és előkapott egy dobozt, majd átnyújtotta Larának.

 - oh, köszi. - a lány felnyitotta a dobozt, mert már nagyon éhes volt így reggeli híján, de a doboz üres volt. Kérdőn nézett a két nagyjából vele egykorú személyre, de a vörös hajú lány csak megrázta a fejét és a magasabb, szőkés vöröses hajú srácra nézett.

 - Megette, bocsi. - mondta szomorúan és nagyot csapott Szabi arcára. - Arra gondoltunk, körbevezetünk a városban. 

 - Miért vagytok ilyen kedvesek? Nem is ismertek. - Kérdezte Lara, mielőtt még gondolkodott volna. Mindig ez volt a baj. Előbb beszélt. Most biztos hülyének nézik!

 - Ez természetes! - Mondta Anna-Léna, kedvesen.

 - Nyugi, az ofő küldött. - Közölte kíméletlenül Szabi, de rosszul tette, ugyanis már lendült is a Anna-Léna keze és nagyot csattant Szabika arcának baloldalán. Most már mindkét oldal vörösen izzott a meleg levegőben. 

 - Csak őt küldte Juli néni, én jöttem volna. - Vonta meg a vállát, és közölte, hogy délután háromra visszajönnek, és megmutatják a kerületet.

 Hamarosan megérkeztek a szülei is. Nem azok az aggódós fajták, volt már hogy Lara kétnapra eltűnt egy vidámparkban, vagy éppen a színházban megismerkedett valakivel és leült mellé, majd csak a darab végén került elő. Ezt az esetet is csak úgy fogták fel a szülei, mint a többit. Ráadásul most cetlit is hagyott, ilyen nem sokszor fordult elő. Segített kicsit csomagolni, aztán kiment a kapu elé, és ott várta a vörösöket. meg is érkeztek hamarosan, igaz Szabin csak fél cipő volt, de amikor Lara rákérdezett, csak megvonta a vállát és azt mondta: Rosszul jár az órája. 

 Eme komoly párbeszéd után el is indultak, és így, Lara pár óra alatt meg is ismerhette a környék legjobb fagyizójit, az iskoláját, a buszmegállókat, az Örs vezér-féle kürtöskalácsot, ahol még az sem szeghette kedvét, hogy vaníliás helyett fahéjasat adtak. Este hat körül ért csak haza, addigra már minden kivolt pakolva, és a szobályába volt berakva egy összehajtott hálózsák, egy matrac az ágyának a darabjai, és az a hihetetlen mennyiségű kartondoboz, a sok kacattal. Bár még fél hét se múlt el, úgy döntött lezuhanyzik, olvas egy kicsit és alszik is. Másnap reggel már indult is az iskola tavasziszünetnek csúfolt hosszúhétvége hamar elszállt. Sosem gondolta volna, de először valami jó is történt vele, ezzel a hellyel kapcsolatban. Itt rálelt új élete első barátaira. Habár a régiek sem maradhatnak el. - gondolta, és villámsebességgel kapcsolta be a laptopot. idegesen dobolt az ujjaival amíg bootolt. Mindenképpen írnia kell Panninak, ha Erikának nem is tud, az edzőtábora miatt. belépett a Skype-ba, az se homokórázott ennyi ideig még soha, az biztos! Panni neve szürke volt, nem elérhető. Mindegy akkor majd email. Rövid (jó, a szokottnál rövidebb), üzenetet írt csak:

kedves Panni! Nem akartalak felébreszteni, ezért nem hívtalak. De holnap délután mindenképpen beszéljünk! Fontos, mindent el akarok mesélni neked erről a helyről! Nem mondom, nem olyan rossz, de azért Budát jobban bírtam. Hiába kertváros, itt is sok a szemét, a beton és az aszfalt. Vmikor találkoznunk is kéne. És hallod, ha Erika hazaért mindenképpen szólj, rendben??? Muszáj neki is elmesélnie mindent, meg neked és nekem!

 Lara voltam