- Te mit keresel itt? - Kérdezte értetlen fejjel Jun Seo, akit legkevésbé sem akartam látni. Aish, nincs elegem belőle így is.. ,,áá dehogy."

- Taehyungot. - Mondtam határozottan, mire az említett szinte rögtön megérkezett, ám először nem vett észre.

- Volt valami verekedés vagy bármi, amíg nem voltunk? - Kuncogott kissé, miközben átölelte Jun Seo derekát és körbe pásztázta a bandát.

Mielőtt még bárki válaszolhatott volna, egy kisebb köhögés hallatszódott, a velem szemben ülő sráctól - akinek még mindig rejtély a neve - s nem túl feltűnően felém mutatott, jelezvén, hogy itt vagyok.

Taehyung, amint rám vezette tekintét. Arcán átsuhant a meglepetség, ám közel sem annyira, mint bárki másén, amikor észre vettek. Ez sem tartott sokáig, hisz egy mindent tudó mosollyal nézett egyenesen szemeimbe, majd le kezemben levő pulóverre.

- Miért jöttél? Csak nem bulizni? - Jött közelebb, majd a mellettem levő lányra mért kissé gonosz pillantás után felrántott mellőle, s kihúzott a legközelebbi pulthoz.

- Mintha nem tudnád. - Nyomtam kezébe a ruhadarabot, s indultam is volna meg kifelé, ha nem rántott volna vissza, s ültetett volna le a mellette levő bár székre.

- Kettő vodkát léci Matthew. - Szólt a legközelebbi bár pultoshoz, kinek szőke haja, eltakarta fél arcát, ám így is látszott elég helyes arca a fiúnak. - Van barátnője. - Mutatott az éppen dolgozó srácra, akit az imént mértem végig.

- Nem vagyok meleg. - Kaptam Taehyungra tekintetem hirtelen.

- Jah, látom. - Röhögött. Közben megkaptuk a két italt, mit nem túl készségesen, de végül elvettem, ahogy Taehyung is, s egy koccintás után megittuk az újabb alkohol adagunkat.

Míg nekem a második, Taehyungnak sokadik lehetett, hiszen régebb óta vannak itt, lehet érezni rajta kicsit az alkohol szagát, ám még mindig józannak tűnik.

Ahogy jobban felmértem a mellettem ülőt, ki fekete farmerjában, bordó pólójában és fekete bördzsekiében elég észveszelytően mutatott, szemeim arcára tévedtek, amit szintén elemezni kezdtem.

Hogy ezt az alkohol váltotta-e ki belőlem vagy sem, nem tudom, ám szemeitől egészen ajkaiig kémleltem szinte tökéletes arcát, melyen egy fölényes mosoly foglalt helyet, amint észre vette, hogy Őt bámulom.

Gyorsan kapcsoltam, és más fele fordítottam fejem, a tánc parkettet és minden érdektelen helyet körbe pásztázva. Időm sem volt közben azt átgondolni, hogy hogy is gondolhattam tökéletesnek vagy éppen észveszelytőnek egy fiút, ugyanis megszólalására vissza kellett néznem.

- Csak nem tetszik valami az arcomon Jeon? - Röhögött. Nem fogok beégni előtte, az biztos.

- De. Az az anyajegy az orrodon nagyon bejön.. egészen... aranyos leszel
tőle. - Kuncogtam, ám ő nem igazán értékelte visszaszólásomat. - Egyébként nem félsz, hogy meglátnak velem? Tudod.. egy Szerencsétlennel. - Elég gyerekes most ezt felhozni, meg amúgy is, már rég túl léphettem volna rajta, tudom, de ezt valahogy nem hagyhattam ki.

Nah erre mit lépsz Kim Taehyung?

- Miről beszé.. - kezdte, viszont úgy tűnt leesett neki. Ajkait kissé eltátotta egymástól, s talán egy kis bűn tudat csillant meg szemeiben, de ezt lehet már csak beképzeltem.. Mindenesetre itt nem állok meg, ha már egyszer én vagyok fölényben, hadd élvezzem még egy kicsit.

- De tudod mit? Nem is kell tovább elviselned a társaságomat, megyek és bulizok egyet, ahogy itt mindenki teszi. Hátha leszek olyan szerencsés és találok valakit a tánc parketten... Ahogy te mondanád.. talán valami dögös
csajt. - Kacsintottam, majd a lehető leglazábban és incselkedőbben elsétáltam a tánc térre a tömeg felé.

Nem tudom, honnan jött az előbbi bátorság, talán az alkohol teszi, viszont ez mind elszállt, mikor körülöttem mindenki énekelt.. khm.. üvöltött ugrált, táncolt, őrjöngött, esetleg rá taposott a lábamra vagy bele könyökölt az oldalamba.

Nem túl feltűnően visszanéztem a még mindig mozdulatlanul ülő Taehyungra, ki a tömeget leste, s lassan, felemelte az előbb kezébe nyomott pulcsit, s orrához emelte, majd megszagolta azt.

Ebben a percben egy elég vékony hosszú hajú lány csimpaszkodott a nyakamba, s tekintetét arra vezette, amerre én néztem.

- Hűű, kinek az illata lehet a
pulcsin? - vezette rám íriszeit a mostmár mellettem álló lány, miközben átkarolta fel kezével nyakamat, míg én lassan rá vezettem íriszeimet. - Tuti Valami lányé, biztos a csaja adta vissza neki vagy valami és a lány a illatát érzi. - Nézett rám hatalmas fekete szemeivel, s mire felfogtam amit mondott, már el is kezdett nyakamba kapaszkodva ugrálni.

- Biztos. - Suttogtam meglepetten. Azonban ezen sem tudtam sokáig gondolkodni, - Ahogy a mai estén kb semmin - mert a lány, akit próbáltam levakarni magamról folyamatosan kérdezgetett, s húzott egyre beljebb a tömegbe.

Végül megadtam magam és én is elkezdtem a zenére táncolni, ugrálni vagyis valamit egyeltalán mozogni, s közben egy két pohár pia sem maradhatott ki, melyet már nem valami tiszta fejjel gurítottam le.

Ennek nem lesz jó vége..

Mikor már a lány, a telefonomba is beírta a számát, s az egész életét elecsetelte, miközben egyre jobban pörgött a zene, vele együtt persze az emberek is, megláttam a bár pult szélén felénk néző srácokat, kiket Taehyung barátainak tudtam beazonosítani. Végül cseppet sem foglalkozva velük táncoltam tovább egyre részegebben, amit azt hiszem nem igazán néztek jó szemmel.

Percekkel később a csaj is elkeveredett mellőlem, ami nem pontosan tudom hogy történt, de az biztos, hogy valaki megmondta neki, hogy "ne merj hozzá érni, rohadtul azt sem tudod ki ő, csak most láttad először.." és innen szinte semmit nem értettem, hisz a zene tombolt, ahogy a körülöttem levők is.

Nem tudtam mit csinálni magammal, csupán sodródni a tömeggel és az ütemmel, mikor valaki hátulról átkarolta derekam, s nem engedett tovább ugrálni, mely kissé nyugtalanná tett. Ki ez?

Kissé oldalra fordítottam fejem, melynek következtében megéreztem az eléggé ismerős parfüm illatot magam körül, s mintha nyugtatóként hatott volna ködös elmémre, kezeimet az engem átölelő fiú kezére tettem, s hagytam, hogy kissé ügyetlenül lépkedve kivezessen a tömegből.

Néha a sarkamra lépett, vagy esetleg neki mentünk valakinek, ám ezeken a jeleneteken simán csak röhögni tudtunk, vagy esetleg csak csendben kuncogni.

Ami a legjobb volt az egészben, bár mind ketten ittunk, egyikünk sem gondolkozott tisztán és ez az egész helyzet annyira lehetetlennek tűnt, mégis tudtuk.. ezt nem felejtjük el akkor sem, ha esetleg az egész éjszaka kiesik más napra és azt se fogjuk tudni, hol voltunk.

Erre a pár pillanatra biztosan emlékezni fogunk.

Ez volt az az első pár perc, mikor egy olyan kellemes érzés járt át, olyan hirtelen jött adrenalin, mely egyenlő volt a nyugodsággal és mindeközben elmondhatatlan biztonság érzet kerített hatalmába, amit még soha nem tapasztaltam ezelőtt. Mind ezt egy ember ölelő karjai, s Ő maga nyújtotta nekem..
Kim Taehyung

Ám itt még cseppet sem volt vége az estének..

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem tetszik. Ha igen, hagyjatok nyomokat.🙂❤️

Nagyon szépen köszönöm az összes csillagot, megtekintést, valamint kommentet, nagyon jól esik és nagyon örülök nekik!😃❤️❤️