Reggel viszonylag kipihenten ballagtam be az iskolába, ahol iszonyú nagy hangzavar fogadott. A tanárok fel alá járkáltak mikrofonnal, tesi (?) felszerelésekkel, s megannyi hideg vízzel teli palackkal, szinte el lehetett veszni ebben a rohangálásban. Gyorsan az első emeleti folyosóra siettem, ahol a termünkből szintúgy nagy hangzavar hallatszódott, ám a folyosókon egy diák sem volt található. Nah jó, mi van ma itt?

Be nyitottam a terembe, ahol mindenki próbálta túl üvölteni a másikat, s a tanár (mert bármilyen hihetetlen az is volt bent, én sem gondoltam volna) csak ide oda kapkodta a fejét azt hajtogatva, hogy 'ez az osztály kész borzadály'.

- Tanárnő szerintem játszon Jeon a küzdősportban, úgyis olyan izmos. - Szólalt meg Taehyung kissé gúnyosan a leghátsó padból. Döbbentem néztem hátra cukkolómra, aki csak ártatlan tégla alakú mosollyal nyugtázta előző mondatát. Komolyan, épp hogy levágódok a padomba, azt sem tudom mi a fene történik, DE a mögöttem levő TegyünkKeresztbeJeonnak vállalat igazgatója már kezdi a szivatásomat..

- Honnan tudod Taehyung? - röhögött, azt hiszem Namjoon.

- Hmm meséljek? vagy maradjon a mi titkunk? - Kacsintott rám ördögien.

- És akkor majd póló nélkül fogod legyőzni az ellenfeled új fiú? - fordult hátra nyávogva egy agyon sminkelt miniszoknyás lány (kissé IQ hiányos lehet a kérdése alapján..).

Épp válaszoltam volna, hogy remélem ezt nem kérdezte komolyan, azonban a mögöttem ülő Taehyung megelőzött.

- Molly, álmodban sem fogja Jungkook mutogatni magát NEKED. És az biztos, hogy nem fogja levenni a pólóját, mert aki ránéz azt én fogom megverni, még mielőtt Jeon tenné, pont nem érdekelne, hogy az illető fiú vagy lány.-dőlt hátra látszólag teljesen nyugodtan, s kezdett el a telefonján válaszolgatni, megannyi snapchat üzenetre. (Legalább is, ahogy hallottam az értesítéseit).

Előző szavai hallatára nem kicsit jöttem zavarba, de nem csak én. Talán a nem messze dobálózó Namjoon, valamint a mellettem ülő Jimin még nálam is jobban meglepődött Taehyung mondandóján. Konkrétan kijelentette, ha valaki rám néz, annak kampec.. húú, hát ezt is megértük..

- Egyébként most mi van itt? Mármint miért van ez a nagy téblábolás az egész iskolában? - kérdeztem Jimintől.

- Sport nap. Ilyen iskolák közötti meccsek, versenyek meg ilyenek vannak. A mi iskolánk a négy utcával lejebbi és a park másik oldalánál lévő sulikat látja vendégül. Ezt azonban elfelejtette az igazgató meg a tanárok és ezért nem szóltak, plusz emiatt ilyen nagy a rendezkedés. Egy óra múlva kezdődik és harminc perc múlva ér ide a másik két iskola. - ecsetelte a narancssárga hajú.

- És Jeon, te cselgáncsban, valamint földharcban indulsz. - hajolt előre a mögöttünk ülő, Taehyung.

- Engem erről nem kéne előbb megkérdezni?

- Nem túlzottan. Viszont most gyere.- intett a fejével, hogy kövessem.

- Miért is? - mentem mellette a folyosón. Egy lépcsőn indultunk le, ami mint kiderült az udvarra vezetett.

- Futás. Öt ember egy osztályból egy csapatot alkot. Benne van Suga, Hoseok, Namjoon, Én és egy ember hiányzik. Ez lennél te. Ha nem, akkor a másik osztályból kapunk embert, ami nem szerencsés, hisz az úgymond ,,ellenséges'' osztályból van, tehát nagy az esély, hogy direkt rontaná a csapatot. - vázolta a szituációt.

- És, ha én nem szeretnék futni? - álltam meg mellette a hátsó udvaron található pályánál.

- Pont leszarom mit akarsz. - vette elő telefonját, s állította be stopperét.

- De nem vagyok gyors meg.. - kezdtem, azonban nem hagyta, hogy végig mondjam.

- Megpróbálod Jeon. Nekem sem a legjobb, hogy veled kell töltenem az időmet, ahelyett, hogy mást csinálnék.

- Inkább egy ribanccal, valahogy eltűnnél a mosdóban és izzadtan jönnél ki negyed óra múlva lehúzott sliccel, kócos hajjal. - Magyaráztam.

- Például. De a sliccemet felhúznám, s talán a hajamon is igazítanék valamennyit. - vigyorgott.

- Miért nem lepődök meg? - sóhajtottam.

- Féltékeny vagy? - emelte rám íriszeit.

- Mégis kire, Taehyung ? - néztem rá értetlenül.

- A csajokra, akikkel elvonulok egyszer egyszer a mellékhelyiségbe.

- Álmodik a nyomor. - röhögtem kissé erőltetetten - Amúgy is, mikor tanultál meg ilyen szépen megfogalmazni egy mondatot? - utaltam az előbbi szinte már illedelmesen előadott mondandójára.

- Szóval szerinted én arról álmodozok Drága Jeon, hogy TE hogy nyöghetsz alattam?- jött közelebb.

- Ilyet nem mondtam. - válaszoltam kissé piros arcal, hisz amit az előbb mondott, még elképzelni is... Nah jó, visszavonom az előbb említett illedelmességet, amivel Taehyung mondatát illettem.

- Jó, mert nem is igaz. - fordult el, s zárta le a szócsatát ennyivel. Egy null ide, hisz utoljára nem-igen tudott visszaszólni.

- Indítom a stoppert, először csak egy nagy kört fuss, utána a bemelegítés. - magyarázta.

- Bemelegítés?

- Aish, majd segítek. És indulj..
MOST. - nyomta meg a start gombot a telefonján, én pedig, ahogy tudtam, elkezdtem futni. A lehető leggyorsabb tempóban kezdtem neki, hisz a bizonyítási vágy ott bujkált bennem. Meg kell mutatnom nekik.. Neki.. Kim Taehyungnak, hogy nem vagyok sem lúzer, sem lassú, s talán nem fog agyon alázni, amikor csak akarja. Naív Jungkook..

Taehyung mellé visszaérve lassítottam, majd kissé kipirosodva a hirtelen futástól néztem rá.

- Hát Jeon, te futsz utolsónak, mondhatni gyors vagy. - jegyezte meg. Ez tőle már dicséret vagy nem? - Nyújts egy kicsit a lábadon és utána könnyebb lesz. - magyarázta.

Leültem, s úgy ahogy tudtam elkezdtem a ,,bemelegítést''. Nem mehetett valami jól, ugyanis kb fél perc múlva Taehyung  szinte ráfeküdt a hátamra, ezzel előre hajoltam a kinyújtott lábaimra, mely hatására majd szét szakadtam.

- Tae.. elég.. - nyöszörögtem.

- Minek hívtál, Kookie? - suttogta a fülembe.

- Állj.. le.. - mondhatni már teljesen ráhajoltam a lábamra, s úgy éreztem most azonnal le kell löknöm a hátamon csimpaszkodó Majmot.. khm Taehyungot.

- Ezt nekem még sosem mondták Jeon, max, hogy gyorsabban.- ölelt át hátulról, s csípett bele hasamba kuncogva.

- Hülye. - suttogtam.

Lassan felegyenesedett, ezáltal kínlódásomnak véget vetve, ám öleléséből nem engedett.
Hátra a dőlt a mögötte elhelyezkedő kerítésnek, míg én két lába között foglaltam helyet hátammal mellkasának dőlve. Normál esetben biztos, hogy ellöktem volna, de most éppen légzésem próbáltam egyenesbe állítani, s nem törődni a derekamban, s combomban lévő egyre enyhülő, ám mégis elviselhetetlen fájdalommal.

- Jeon, ez egyszeri alkalom, csak azért engedem, hogy szinte az ölemben ülj, mert tudom, egyébként nem tudsz megmozdulni, de ne szokj ehhez a pozícióhoz hozzá. - Hallottam fülemnél szórakozott hangját.

- Hidd el.. nekem sem a kedvenc helyem.. a lábad között
lenni. - Próbáltam egyben kimondani a mondatot, amellett, hogy levegő vételeim totál egyenetlenek voltak.

- Vigyázz mit mondasz, Kook. - csípett újra hasamba pólón keresztül, majd pólóm alá nyúlva felvezette kezeit mellbimbómhoz, s azt morzsolta ujjával, ami elég kellemetlen, emellet pedig szinte kellemes érzés
volt. - Nemsokára ez lesz a kedvenc pozíciód. -Harapta meg fülcimpám, mire kissé megborzongtam.

Egyik kezemmel megütöttem jobb combját, mely a ballal együtt két oldalamnál foglalt helyet, azonban mielőtt válaszolhattam volna, kicsapódott az udvar ajtaja.

- Taehyung az új fiú végül benne lesz a csapatban vagy nem és... Öhm ti mit csináltok?

Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet. Remélem tetszett ez a rész, ha igen hagyjatok nyomokat.🙂😀❤️