- Ki hívott Tae? - Nézett rá továbbra is értetlenkedve Yoongi.

- Senki. Nem fontos. Anyukám.- Ült le mellénk, majd a tv-t kezdte el bámulni berögzületen. - Nem nézzük már a filmet? - csattant fel.

- Nyugi van, ember. Az előbb telefonáltél és megvártunk. - Pásztázta Suga, legjobb barátját.

Nem ismerem olyan jól Yoongit, azt azonban láttam rajta, hogy valami nem okés, mármint vagy tud valamit, vagy esetleg sejt valamit Taehyungról.
Egy biztos, nem az anyukája hívta.

- Már itt vagyok.. kezdhetjük. - Morgott egyet Taehyung.

Suga elindította a filmet még mindig legjobb barátját figyelve, de nem szólt egy szót sem.

Jimin is aggódóan nézett, hol engem, hol pedig az ideges egyben pedig feszült Taehyungot.

Próbáltam a filmre koncentrálni, azonban ez sehogy sem jött össze, tekintve, hogy mellettem ült Kim Taehyung, aki nem volt a legnyugodtabb hangulatban.

Hirtelen ötlettől vezérelve lassan bal kezemmel megfogtam az ő jobbját, s összekulcsoltam ujjainkat. Mindezt csupán a lenyugtatása, s a feszült hangulat oldás a érdekében..

Erre a tettemre felkapta fejét, s rám vezette meglepődöttségtől csillogó íriszeit. Én továbbra is szigorúan csak a képernyőre szegeztem tekintetem, azonban mind ketten jól tudtuk, azt sem tudnám megmondani, mit történt tíz másodperce a filmben.

Taehyung szorosabban kulcsolta össze kezeinket, majd fejét vállamra döntve figyelte a tv képernyőjét.

Most rajtam volt a sor, hogy meglepődjek, s amint rá néztem, egy apró mosolyt véltem felfedezni arcán. Titkon, talán nagyon mélyen jól esett. Jól esett, hogy viszonozta érintésem. Jól esett, hogy mosolygott, s jól esett, amit elértem egy egyszerű kézfogással.

Talán itt éreztem másodszor azt a megmagyarázhatatlan dolgot a buli óta először. Azt viszont sejtettem, egyre gyakrabban fogok így érezni.. Kim Taehyung közelében.

Azonban ha hagyom szépen lassan felerősödni, abból baj lehet? Vagy ezt nem én irányítom? Mond Taehyung, ilyenkor téged is hatalmába kerített ez a leírhatatlan érzés vagy csupán jól esett szórakozni valakivel?

Jimin és Yoongi vigyorogva néztek felénk, mire Én pipacs vörös fejem forgattam minden felé, csak a feltűnés elkerülése végett. Taehyung pedig.. Tae meg csak Tae. Nézte a tv-t, mintha ez lenne a legtermészetesebb pozíció, amiben most vagyunk.

Bár, ha Ő nincs zavarban, Én miért legyek?

- Hozok popcornt. - Kelt fel Suga, mire bólintással jeleztük, hogy ez egy igen jó ötlet.

Amint vissza ért, s megkaptuk a saját tálunkat Taehyungal - eközben ők elkezdték majszolni a saját
adagjukat - tekintetem a mellettem ülő, vállamon pihenő arcára vezettem, azonban valami szemet szúrt.

Íriszei csillogtak. Nem, nem a boldogság vagy esetleg vágy csillant meg bennük, inkább szomorúság, s bár nagyon úgy tűnt hadakozik, lassan végig haladt orcáján egy könnycsepp,mely arra engedett következtetni valami baj van.

Elég nagy baj..

Végül amint észbe kapott rendezte vonásait, s egy beszólást is intézett felém. Már hiányzott..

- Jeon, túl kemény a vállad. - Vigyorgott fel rám szemtelenül.

- Nem én kertem, hogy feküdj
rá. - Löktem el fejét a szóban forgó test részemről.

- Attól még kényelmes. - Helyezkedett vissza előző helyére. - Csak megállapítottam, hogy milyen egy Jeon váll.

- Hát te hülye vagy. - Nézett rá a kanapé másik végéből Yoongi, mire egy Jimin féle oldal bökést kapott - Most mi van? - Kapott a ,,fájó'' ponthoz.

Kuncogva mentem ki a konyhába
inni - hisz a popcorntól eléggé megszomjaztam - ám pár másodpercel később tarsaságom is akadt, méghozzá Taehyung személyében.

-  Mit csinálsz holnap Jeon? - Szólalt meg hirtelen.

- Suliba megyek, mint általában..? - Néztem rá értetlenül

- És holnap után? - Jött rögtön a következő kérdés. - A sulin kívül. -Tette hozzá gyorsan szem forgatva.

- Holnap szerintem Jiminnel megyünk moziba. Utána levő nap még nem tudom. Miért érdekel? - Tettem le a poharam az asztalra.

- Semmi. Csak úgy. Tudod, kíváncsiság.- Legyintett.

Ezek után csendben, szinte már kínosan néztük egymást a konyhában, míg Én a pultnak támaszkodva, Ő a hűtőnek dőlve.

- Mond csak Kook, vajon két - három nap alatt meg lehet hódítani a világot?- Kezdte hirtelen, eléggé meglepve ezzel a mondatával.

- Nem egészen értem mire gondolsz. - Vezettem rá tekintetem tanácstalanul

- Úgy értem számomra a világot meg lehet kapni? - Pásztázott továbbra is íriszeivel.

- Oké, nem hiszem, hogy tudni akarom mire gondolsz. - Szuggeráltam értetlenül.

- Semmi. - Sóhajtott egyett lemondóan. -Csak.. csak felejtsd el. -Mosolygott csalódottan, majd ellökve magát a pulttól hagyta el a konyhát.

Mond Taehyung, ha volt is értelem abban amit mondtál.. Ki volt számodra a világ? Sikerült végül meghódítanod vagy kudarcba fulladt az egész ? S vele együtt minden ami elkezdődött..

Pár percel később kissé zaklatottan ugyen, de elhagytam a konyhát, s vissza ültem a kanapéra a többiek mellé.

Egy filmet még úgy ahogy végig néztünk, azonban Taehyung és köztem vágni lehetett a feszültséget. Bár semmi veszekedés vagy össze szólalkozás nem történt, mégis.. éreztem, valami nincs rendben.

Azonban simán meglehet, hogy csak beképzelem.

Már jócskán este volt, megvacsoráztunk, s Yoongi, Jimin pedig készült fürdeni, Én és Taehyung azonban kint maradtunk a nappaliban, hisz Én későn fekvő típus vagyok.. nagyon későn.

Taehyung.. Ő meg csak Taehyung, s tekintve, hogy egyeltalán nem tűnt fáradtnak, valószínűleg Ő sem akart még aludni. Bár.. egy szóval sem mondtam, hogy Jiminék szunyókálni akarnak.

Valami vetélkedő ment a Tv-ben, melyet a kanapén ülve figyeltünk, azonban koncentrálni nem igazán tudtam rá, leginkább annak köszönhetően, hogy Taehyung ül mellettem..

A következő pillanatban azonban, a kissé kínosnak ható csendet telefon csörgés zavarta meg.

Taehyung telefonja..

Ilyedt tekintettel nézett a képernyőre, s rekord gyorsasággal kapta fel mobilját az asztalról, majd ment be a konyhába.

Hirtelen ötlettől vezérelve, felkeltem a kanapéról, majd csendben a konyha felé vettem az irányt, ahol aztán a behajtott ajtó mögött.. hallgatóztam.

Nem szép dolog tudom, azonban.. a kíváncsiság..

- Tudom...Igen...Rendben...Nem... Három nap, ennyit kérek... Három rohadt nap? Azon mi olyan nehéz?... Rendben. Kettő és fél... Szia. - Gyorsan visszamentem a nappaliba, ami immár üresen tátongott, hisz a két fiú már eltűnt Yoongi szobájában, ugyanis Ők majd ott alszanak. Igen alszanak. Azt hiszem.

Ebből adódik, hogy én pedig Taehyungal osztozom a vendég szobán, ráadásul egy ágyon, mivel nagyon valószínű, hogy ma már nem szándékozik haza menni.

- Mész fürdeni vagy menjek? - Ért vissza Taehyung, s mintha mi sem történt volna levágta magát a kanapéra.

- Megyek. - Indultam meg a fürdő szoba felé.

Miután végeztem a tisztálkodással, a vendég szobában lévő francia ágyon telefonoztam, s vártam, hogy szoba társam befejezze a fürdést, majd aludhassunk, hisz az óra már bőven hajnali fél kettőt mutatott, ami már nekem is késő, tekintve, hogy fél hét körül kelünk.

Pár percel később egy kissé már álmos Taehyung totyogott ki a fürdőszobából hasonló ,,pizsamában", mint amilyen nekem van.

Míg Ő egy fekete, addig én egy szürke alsó nadrágot kaptunk Yoongitól, egy csíkos, valamint egy vasemberes póló kíséretében. Igen, Taehyung vasember rajongó..

- Jeooon! - Ugrott be hirtelen az ágyba szoba társam egyenesen rám.

- Jobb oldal Taehyung. Azt beszéltük meg. - Toltam vissza saját ,,térfelére".

- Ugyanmár. Olyan szar így ez a felosztás. - Mondta, az utolsó szót gúnyosan kiejtve ajkain.

- Ez van. Szokj hozzá. - Fordítottam neki hátat, s a paplant magamra húztam.

- Most meg mi bajod? - Böldösött kezével, azonban választ nem
kapott. - Hát jó Jeon, te akartad. - Sóhajtott, majd paplanomon keresztül szinte egész testemet körbe ölelve kezdett hintáztatni, s csiklandozni.

- Ne Tae, hagyd abba. - Röhögtem, mire Ő is elkuncogta magát és csak azért is erősebben ölelt.

Lassan abba hagyta a ringatózást, így hátulról ölelve engem bújt nyakamba, melynek köszönhetően kellemes borzongás futott végig gerincem mentén, s porulásom mellett libabőrös is lettem.

- Tae. - Suttogtam, mire csak egy hümmögést kaptam válaszul. - Kivel beszéltél telefonon?

- Semmi közöd hozzá Jeon. - Vált feszülté, s karjait is erősebben kulcsolta körém.

- Miért, vagyis mire kell három
nap? - hagytam figyelmen kívül előbbi válaszát.

- Jó éjt Jungkook. - Fordult el idegesen, így egymásnak háttal feküdtünk.

- Jó éjt. - Mondtam elhaló hangon, bár tudtam, így nem fogok tudni elaludni.

Lassan felé fordultam, s most rajtam volt a sor, hogy átöleljem, melynek köszönhetően háta az én mellkasomnak simult.

Kezeim hasánál voltak összekulcsolva, melyekre az Ő újjai is odatévedtek, s végül szinte összekulcsolt kezekkel aludtunk el.

Minden olyan tökéletes volt.. Talán túlságosan is..

Reggel négyen léptünk ki a kapun, s indultunk az iskola irányába. Meglepetésemre Taehyung ma még nem szólt be, bár ez betudható annak is, hogy reggel van és esetleg még fáradt, ennek köszönhetően pedig nincs elemében.

- Ma írunk valamiből? - Vetette oda fél vállról a kérdést Yoongi, - nem sokkal mögöttünk sétálva Taehyungal az oldalán - mire Jimin nyitotta is száját, azonban a választ már nem hallottam, hisz valami elég erősen eltalálta a fejemet, s nem épp kellemes sebességgel utödőtt az említett test résznek.

- Jeon. - Ordította a hátam mögül Taehyung, s vele együtt Suga, valamint Jimin is oda rohantak hozzám.

- Úristen jól vagy? Nem fáj? Vérzik? Hallasz rendesen? - Kezdett kérdésekkel bombázni a narancs hajú, ám nem nagyon tudtam figyelni, tekintve, hogy bal fülem elég durván csengett, emellé pedig fájt, s az egész bal kobakom égetőnek éreztem abban a pillanatban.

Ha jól láttam Taehyung segített leülni az utca mentén található ház keritéséhez, s a friss ásvány
vizét - Melyet még Suga hűtőjéből tett a táskájába indulás előtt. - fejemhez érintette, ezzel kellemesen hűtve a fülem, s akörüli részt.

Ennek köszönhetően pár perc múlva már látásom, s hallásom is rendbe jött, csak a fej fájást éreztem nagyon erősnek.

- A rohadt életbe! Ez ki a.. - Szitkozódott Taehyung fel alá sétálva idegesen.

- Nem tudjuk ki volt.- vágott közbe Yoongi. - Az viszont biztos, hogy onnan dobták ezt. - Vette fel a betonról a kisebb méretű követ, ezzel egyidejűleg pedig a szemben lévő parkra mutatott, melytől egy kisebb úttest választotta el az utcát, amelyen mi is sétáltunk az imént.

- Mutasd. Van rajta valami. - Tépte ki szinte Suga kezéből a követ Taehyung, s azt kémlelte.

Valóban, mintha egy kis cetli rá lett volna kötve, de ha ez így is van, miért? És kinek szólt? Talán nekünk? Vagy pedig..

- Hogy rohadna meg az a rohadék görény. -Sziszegte fogai közt, a kis cetlit olvasva Tae. - Basszameg.. - Túrt idegesen a hajába, majd végig nézve kissé talán ilyedt tekintettel a tarsaságon, eldobva a követ, s azzal együtt a kis papírt is, indult meg gyors léptekkel az iskola felé.

Yoongi és Jimin is kérdő íriszekkel bámultak utána, majd a kis papírra, s végül rám.

Tekintetem én is a cetlire vezettem, s félve nyúltam érte, majd azt felvéve kezdtem olvasni a rajta található mindössze négy mondatot

'Remélem tudod, hogy mi lesz, ha nem tartod be, amit ígértél. Ha nem, gondolj vissza az imént történtekre.

Ui: Három nap, ennyit kapsz. Se többet, se kevesebbet.'

Kétségbe esett arcal vizslattam ezt a pár sort, majd ilyedten, Yoongiékat, s végül már az utca végén szinte rohanó Taehyungot.

Mi történik?

Mibe keveredtél Taehyung?

Sziasztok!
Egy kis késéssel ugyan, de meghoztam a következő részt.🙂
Bocsánat, hogy sokat kellett rá várni. Itt még iskola van sajnos, de sietek a következővel, amennyire tudok. 🙂❤️
Remélem tetszett a rész, ha igen, hagyjatok nyomokat.😃❤️❤️