Jungkook szemszög:

Reggel ébresztőm idegesítő csörgésére keltem, ma lesz az első napom az új iskolában. Két hete érkeztünk meg Busanba. A nyelvet szerencsére beszélem, ugyanis eddig Daeguban éltem, de bevallom kicsit tartok attól, mi lesz, ha nem fogadnak be?

- Jungkook! Gyere már. El fogunk késni, ami nekem nem para, de neked ez az első napod, szóval nem ajánlom.-dobta nekem a táskám ,,szeretett'' bátyám, Hyun Jun. Neki könnyű, már előző héten is ment iskolába és elég sok barátja van. Egyel felettem jár, szóval ő most tizenkettedikes.

- Tudod, kinek van kedve hajnali hatkor feltápászkodni.. - motyogtam. Mostmár a tolltartóm is hasonló a sorsa jutott, mint a táskám. Ugyanúgy a fejemem landolt. - Jól van kelek már nyugi.

- Nah azért öcskös. Ha nem haladsz nem viszlek autóval.

- Oké Hyun Jun, csak hagyj öltözni. Öt percet kérek.

- Számolom. - csukta be az ajtómat nevetve, majd gyorsan letrappolt a konyhába.

Egy fehér pólót, fekete farmert és egy kék bakancsot vettem fel egy farmer kabáttal együtt. Hajamat valamennyire  kevésbé kócos állapotba igazítottam, s rohantam is bátyám kocsijához, mely a ház előtt parkolt.

- Kész vagyok, indulhatunk.-vágódtam be az anyós ülésre.

- Épp időben, izgulsz? - indultunk el.

Ha jól tudom öt percre van a suli kocsival, gyalog pedig tíz, így reggel (jó esetben) Hyun Jun visz, délután viszont gyalogolok.

- Gáz, ha azt mondom kicsit?

- Annyira nem. - röhögött.

- Csak tartok attól, hogy egyedül maradok. Tudod, barátok nélkül.

- Figyelj, jó fejek az emberek. Biztos befogadnak. -igen, kis kori trauma.. eléggé ki voltam közösítve egészen ötödikes koromig. Azután az új suliban, Daeguban egy Yugyeom nevű sráccal jóban lettem és még pár fiúval. Azóta Ők a legjobb haverjaim, de az első pár iskolás évem borzalmas volt.

- Remélem. - suttogtam.

- Nézd, a te osztályodból nem ismerek nagyon senkit, mindössze öt haverom, közölük pedig kettő nagyon jó barátom van.

- Kik azok? - érdeklődtem.

- Jin, Namjoon és Hoseok. Ők jó fejek. Az első mindenkivel kedves és jóban van kb az összes emberrel. A második, RM ez amolyan becenév féleség, elég titokzatos, de jó tanuló, okos és jó fej. Hoseok pedig kissé pörgős, de nagyon pozitív. A másik kettő, Yoongi és Taehyung. Jó arcok. Tae tizenhét éves, míg Yoongi tizennyolc. Elég jó barátaim, ,,menők'' az iskolában. De azért vigyázz velük.

- Hogy érted, mi az, hogy vigyázzak? - Szálltam ki, ugyanis idő közben megérkeztünk.

- Sehogy. Menjünk.

Csendben haladtunk egymás mellett, Hyun Jun- nak szinte mindenki köszönt, ami nem csoda, hisz ő is amolyan népszerűnek számít itt.

- Csá Hoseok. - pacsizott le egy vöröses hajú sráccal, aki velem egy idős lehetett. Talán ő róla mesélt a kocsiban. Hogy is mondta? Pozitív.

- Szia...sztok.- kerdőn felém nézett, majd bátyámra vezette tekintetét.

- Az öcsém, Jungkook. A ti osztályozokba fog járni.

- Király, jössz? Én is a terem felé tartok. -Fordult felém mosolyogva. Szimpi. Tényleg jó fejnek tűnik.

- Megyek. - indultam el Hoseok után, aki pár szót váltott Hyun Junnal, s már ment is.

- Jungkook, okosan. -röhögött a hátam mögött bátyám. Imád leégetni mindenki előtt. Még jó, hogy nem mondja Tökmag..

- Hogy hogy csak most kezdesz?- nézett rám Hoseok.

- Előző héten még eléggé hogy is mondjam? Rosszul voltam.. - a félelmem a beilleszkedéstől nem csak a volt sulimra vezethető vissza.. apám miután megtudta, hogy nem vagyok egy minta gyerek, sok baráttal, így nem is szeretek suliba járni, szinte hetente háromszor üvöltötte le a fejem, hogy semmire kellő nyomorult rohadt kis púp vagyok a világ hátán. Minderre az alkohol vezérelte, amibe be is halt, mikor ötödik osztályos voltam. Hogy miért kezdett el inni? Jó kérdés. Talán a munka miatti stressz. Nem tudom.

Azonban ilyenkor már tele voltam kék zöld foltokkal, hisz negyedik osztályos koromra ütni is kezdett az a barom. Egyszer a törött vázának (melyet az előtt vert le, hogy haza értem az iskolából) egy szilánkjával arcomat megvágta. A kimerültségtől, a folyamatos bántalmazástól és úgy mindentől elájultam. Anyukám pont akkor ért haza, s már csak arra emlékszem, hogy kórházban kötöttem ki. Senki nem tudta, hogy engem Apám milyen szavakkal, bántalmazásokkal illet, hisz megfenyegetett, hogy egy életre megkeseríti az életemet..

Ezután az incidens után, anyukám kidobta a házból, majd nemsokára érkezett a telefon, hogy az az ember elhunyt. Anya pedig magába roskadva kérdezgette magától, hogy miért nem vette észre, hogy ekkora barommal élünk egy házban és miért hitt el mindent, amikor az iskolában levő játszásra fogtam (apám kérésére) néhány lila foltot.

- Ezt hogy érted? - rántott vissza a valóságba Hoseok kérdése.

- Nem éreztem jól magam.. fájt a fejem..- füllentettem. Nem ez volt az igazság.

Távol állok a depressziótól, az ön bántalmazástól még inkább, azonban néha nekem is vannak e féle hajlamaim. Mikor kiborulok képes vagyok pengéhez fordulni, vagy hasonló, de alapvetően nem mondanám magam önbántalmazónak. Csak.. mondjuk úgy, hogy előfordult már.

Előző héten pedig pont ez volt. Mármint nyugtattam magam, meg úgy mindenki, hogy minden rendben lesz. És a győzködés segített, ugyanis pár nap után már nem éreztem akkora gyomor görcsöt az iskola gondolatára.

- Az tényleg nem lehetett jó. Pont suli kérdéskor. Szívás. Egyébként hívj J-Hopenak!  - mosolygott. - a haverjaimmal mindannyiónknak van ilyen becenév felesége. Például Yoonginak Suga, Namjoonak RM, Jinnek pedig.. neki azt hiszem nincs. És még van Taehyung, deee neki nem publikus.-röhögött.

Elértük az osztály termet, ahol még csak pár ember volt bent. Körül nézve mind kiváncsi szemekkel méregetett. Majd volt, aki rám mosolygott volt aki unottan elnézett és volt pár aranyosan nevetgélő lány is.

Leültem az ablak felöli sor utolsó előtti padjába, ahol egy narancssárga hajú fiú olvasott.

- Öhm szia. Nem probléma, hogy ide ültem? - néztem rá kérdőn. Igen.. a beszélgetés kezdeményezés és a 'hogyan szólítsunk meg egy idegent' nem az én műfajom.

- Dehogy. - tette le mosolyogva a könyvét. - Jimin vagyok. Park Jimin. Te az új srác, nem?

- Igen, Jeon Jungkook.

- Honnan jöttél?

- Daeguból.

- Van négy osztálytárs, aki onnan valósi, mint te. - gondolkodott el.

- Tényleg? Kik?

- Két lány. Ikrek és kedvesek meg minden. És két fiú, akik amolyan legjobb barátok.. tudod.. az iskola menő fiúi. - elég furán mondta az utolsó három szót. Talán tart tőlük?

- Hadd találjam ki, vagy valami RM vagy Tae.. Tae.. TaeValami és Sugar.-próbáltam emlékezni a nevekre több kevesebb sikerrel.

Jimin hangos nevetésben tört ki.. tehát rosszul mondtam valakit.

- Az Taehyung és Suga. - Nevetett tovább.

- Mi olyan vicces kerti törpe? - hallottam meg egy tiszta, mély hangot, mely miatt kissé megborzongtam. Jimin hirtelen lefagyott, dermedten figyelte az épp megérkezőket, kikre lassan én is hátra vezettem tekintetem...