anno, régen
a legelső közzétett versem
a "Miért élünk?" címet viselte,
és én esküszöm, elhittem
minden sorát annak, amit írtam

most már többet tudok.
minden egyes megélt
nap, hónap, év
újabb és újabb
súlyokat pakolt rám

itt vagyok, fiatalon,
elvileg "életem teljében" - ezt mondják
de én csak nevetek már rajtuk

mert fiatal vagyok, igen,
de bolond nem.

úgy fáj, hogy
hazug voltam akkoriban,
régen, mikor leültem
és megírtam azokat a sorokat;
mikor még azt hittem,
tényleg elég ennyi
ahhoz, hogy értelmet teremts
az értelmetlen életnek.

sajnálom, hogy
hazug voltam - mentse meg
lelkem a tény, hogy nem szándékosan...