Istenem, kérlek
segíts, ments meg magamtól
ments meg attól az embertől,
aki vagyok

megrémít az idegen,
és legfőképp én magam

úgy érzem, nem akarok itt lenni
nem szeretek ebben a testben, ebben az elmében élni,
nem tetszik nekem ez a hely...

el akarok menekülni,
letépni magamról az álarcokat,
pedig talán nem is maradna alattuk semmi

nem szeretem azt az embert,
akinek születtem

szeretem magam,
mégis gyűlölöm azt, amilyen vagyok

látod? nem vagyok rendben,
valami nincs rendben

nem akarok ilyen lenni
valaki mentsen meg, valaki, bárki,

kérlek, mondd, hogy ez csak egy rémálom,
és ha felriadok,
majd az lehetek, aki igazán szeretnék lenni

mert önmagam börtönébe vagyok zárva,
sírok, reszketek, és nem tudom, merre a kulcs - sőt, van-e?

el akarom temetni magam,
el, jó mélyre, hogy senki ne láthasson

mert megölnek a tekintetek,
megöl az, hogy más vagyok,
mégis semmilyen

nem tudok önmagam lenni,
mert túl sok "önmagam" létezik egyszerre,
nem tudom már, mi az, ami ténylegesen én vagyok,
és mi az ami csak álarc

jól ismerem magam - mégis, fogalmam sincs, ki vagyok

kérlek, ments meg
ments ki innen
túl sötét van,
és túlságosan félek

nem mások ölnek meg,
nem mások bántanak -
én magam vagyok az, aki árt

ments ki innen kérlek,
ments ki az elmémből,
tépd ki a lelkem,
kérlek

csak hadd ne létezzek egy kicsit,
csak hadd ne kelljen itt maradnom,
nem szeretek itt lenni,
nem tetszik ez az elmémnek helyezett hely...

kérlek, ments ki innen,
ments ki,
valaki, bárki,
ölj meg, hogy újraéledhessek valaki másként...

mert önmagam börtöne örökké fojtogat.