90.
Jóbarátként üdvözlöm
a sötétséget.
A sötétség nem hagy el soha...
A sötétség én magam vagyok.
És szép dolog. Míg a fényben mindig vannak árnyékok is, a sötétségben legalább minden egyenletesen fekete.
Habár a sötétségtől rettegünk, az sugallja a legnagyobb bizonytalanságot, valójában a fény sokkal, de sokkal ijesztőbb.
A fényben muszáj élőnek tettetnem magam, még ha halott vagyok is.
A sötétség betakar, védelmez, megóv.
De a fény felfed. Láthatóvá és sebezhetővé tesz, nem hagy menedéket.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top