Tiszavirág-életű a boldogság.
Ideig óráig lelkesen zümmögi körül az embert, beissza magát szívébe, lelkébe, elméjébe.
De aztán elhull. Meghal, és utolsó tétova szárnyrebbenésével a csalódás tornádóját indítja el a megfáradt lélek homoksivatagában.