Azt hiszed, ismersz,
azt hiszed, tudod, ki vagyok?

Hol voltál, mikor összeomlottam,
mert a világom alapjaiban
rengett meg?
Hol voltál, mikor
hátam a fürdőszoba csempéjének vetve lecsúsztam a hideg padlóra,
mintha a föld mélységeibe ereszkednék?
Hol voltál, mikor
könnyek égették feldagadt szemem,
vörös volt az arcom,
és csak néztem a tükörben, ahogy
lassan csorognak le a cseppek az arcomon?
Hol voltál, mikor a párnámba fojtottam a sikolyom, mert már túl sok volt minden?
Hol voltál, mikor a körmeim a bőrömbe mélyedve vörös csíkokat hagytak a combomon, és gyűlöltem azt, akivé lettem?
Hol voltál, mikor
üvölteni akartam, de egy hang sem jött ki a torkomon?
Hol voltál, mikor éreztem a lelkemet véresre karistoló tőröket,
melyeket saját magamnak döftem belé?
Hol voltál, mikor suttogva könyörögtem Istennek,
hogy öljön meg végre?
Hol voltál, mikor nem kaptam levegőt a zokogástól, és a törölközőmhöz kellett szorítanom az arcom, hogy meg ne hallják?
Hol voltál, amikor majdnem megfulladtam, és egyszerre rettegtem tőle és vártam, hogy történjen meg végre?
Hol voltál, amikor segítségért sikoltott a lelkem, de senki nem hallott meg?
Hol voltál?

Nem hibáztatlak, amiért sehol nem voltál.

Bárcsak én is megtanulnék "sehol nem lenni".

▪

nem íródott külön személynek. nem tudom, mi egyebet mondhatnék még. talán le van írva minden, ami fontos.