és most már csak
ücsörgök romjaim felett,
eltűnődve,
vajon hol volt az a pillanat,
amikor minden félrecsúszott..

talán már születésemkor
bele lett kódolva a génállományomba,
hogy kudarcra születtem

mert a valódi kudarc az,
hogyha még a győzelemkor is attól rettegünk, hogy mégis elrontottunk valamit

ugye most már érted, mi a baj?

nem? igazából én sem.

azaz mégis.

én vagyok a baj.