Csillagok után vágyakozni,
poros földön araszolni,
nagy terhektől roskadozni,
szüntelenül kitartani,
úticélünk el nem érni -

ez az élet, nem kell félni...

(nevezném ezt akár versnek, ha felettébb leleményes módon nem csak főnévi igeneveket használtam volna, amelyek -ni ragja rímel :") ezért csak itt hagyom ezt a fura, pársoros kis majdnem-verset, mert az élet fogalma az, ami kimeríthetetlen forrása a metaforáknak és a költeményeknek.)