- Mads, ő itt az édesanyám, Marie Davis - Alex átkarolta a derekam, így kísért közelebb az anyukájához.

- Jó napot, Mrs. Davis - nyujtottam felé a kezem.

- Ugyan, csak Marie - gyorsan fejére tolta a napszemüvegét, és másik kezével megsimította a kézfejem. - Te pedig?

- Madison Reed. Örülök a találkozásnak - mosolyogtam én is. Barátságos kisugárzása van, és olyan, ami egyszerűen magával ragadja az embert.

- Mi járatban erre? - kerdezte Alex. A keze picit lejjebb csúszott a deremon, már már inkább a fenekemen tartotta hatalmas tenyerét, de még pont belefért. Közben magával húzott, ahogy Marie is bejjebb lépett a nappali felé.

- Apád áthívta pár barátját nálunk, tudod amolyan pasis hétvégére, én pedig nem akartam otthon zavarkodni. Így inkább eljöttem ide, hogy kikapcsolódjak kicsit, és megláttam a kocsid a felhajtón. Örülök, hogy ti is itt vagytok, így nem lesz olyan magányos a hétvégém.

- Épp vacsorát készülünk csinálni, segítesz nekünk?

- Persze édeskéim.

- Én viszont azt hiszem előbb átöltözök - mondtam kicsit szégyenlősen. Alex bólintott és egy puszit adott a homlokomra. A szobába felérve először a telefonomért nyúltam, hogy írjak Emily-nek.

Nem hiszed el mibe keveredtem😅
Találkoztam Alex anyukájával!!!
Ha hazaérek mindent elmesélek
Puszi❤

Ezután felvettem egy laza atlétát és egy farmer rövidnadrágot, és siettem vissza a konyhába.

- Remélem az a csinos fehérnemű rajtad maradt, jól jön még este - kacsintott Marie.

- Anyu - nevetett fel Alex kínosan. Én kissé elpirultam és zavaromban én us nevetni kezdtem.

- Jól van, na! Nem akartam én rosszat ezzel. Viszont 3 gyerek utan tudom hogy működik a dolog.

- Anyaa - nevetett Alex még jobban, és lehajtotta a fejét is. Én összenéztem Marie-vel, akinek látszólag nagyon tetszett, hogy zavarba hozta a fiát. Ez a kis csipkelődés oldott az én zavaromon.

- Megyek én is átöltözök valami kényelmesebb ruhába. Viszont komolyan mondtam amit mondtam - mutatott ránk mosolyogva, majd elindult a nappalin keresztül a vendégszoba felé.

- Bocsi... Ezért - mutogatott Alex, utalva az előző jelenetre, majd a kezemért nyúlt, hogy magához húzhasson. - De a fehérneműs dologban igaza van - csókolt meg.

- Mondtam én - szólalt meg Marie még a szoba ajtóból. Nem nézett vissza, de biztos vagyok benne, hogy nagy mosoly volt az arcán.

- Jófej anyukád van.

- Az biztos!

- Azt mondta 3 gyerek. Van még egy testvéred? - kezemiet derekán pihentettem, és érdeklődve néztem rá.

- Kate, a nővérem. Majd bemutatlak neki is.

Hirtelen nagyot dobbant a szivem. Ez már eléggé komolynak tűnik. Nem mintha ellenemre lenne a dolog, csak nem került még szóba mi is van igazán köztünk. Egyelőre sodródunk az árral, és ez nekem is tetszik. Magamtól nem akarnék semmi ilyesmit kierőltetni, de az tetszik, hogy Alex így gondolkodik.

- Elnézést, hogy ilyen kissé kínosra sikerült a találkozásunk, Marie - mondtam, miközben hozzáláttunk a vacsorához.

- Nekem egyáltalán nem volt kínos, te se érezd így. Örülök, hogy megismerhettelek. Alex utoljára 19 volt, mikor bemutatta a barátnőjét. Akkor is csak azért, mert még otthon lakott.

- 1 évvel később elköltöztem - tette hozzá Alex.

- Van a kettő között összefüggés? - kérdeztem.

- Most, hogy mondod - Alex, úgy tett, mint aki elgondolkodik, Marie pedig oldalba lökte. - Nem, az én szüleim nagyon jó fejek voltak mindig is a barátnőimmel. Meg úgy egyáltalán is. 1 évvel később kezdtem az egyetemet, azért költöztem el.

Marie egy furcsa pillantást vetett Alex-re, amire felfigyeltem egy kicsit, de nem igazán foglalkoztam utána vele. Megbeszéltük, hogy spagettit csinálunk, mert elméletileg az Alex spagettije a legjobb, amit valaha kóstolhatok. Marie szerint csak ez az egy étel van, amit Alex el tud készíteni.

- Megnézem minden megvan e, ami kell - indult Marie a kamra felé, de felajánlottam, hogy majd én megnézem. A spagetti alapot konnyen megtaláltam, viszont tésztát nem láttam sehol. Közben hallottam, hogy Alex-ék kint beszélgetnek valamiről. Ahogy visszamentem hozzajuk, ez hirtelen abba maradt.

- Az alapot megtaláltam, de tésztát nem láttam.

- Basszus! Mikor múltkor voltam itt, felhasználtam.

- Ahogy mondtam, az egyetlen étel amit el tud készíteni - nevetett Marie, vele együtt pedig én is.

- Úgy látom, jobban járok ha elmenekülök innen. Visszafelé meg benézek egy boltba is. Remélem addig jól ki tudtok beszélni.

Elindult az ajtó felé, útközben magához vette a kocsikulcsot a dohányzóasztalról, majd felvette a cipőjét és egy pólót, ami időközben valahogy a kanapéra került. Vagy már korábban is ott volt csak én nem figyeltem rá.

- Szóval, mikor ismerkedtetek meg? - kérdezte azonnal Marie, ahogy becsukódott a bejárati ajtó.

- Hát, úgy egy hete.

- Huh, ha így haladtok keddre lánykérés várható.

- Igazából... Nagyjából megvolt az is.

- De legalább mondd, hogy nem vagy terhes - lett egy kicsit komolyabb. - Na persze, nagyon szimpatikus vagy, és imádnék babázni, de az már tényleg túl gyors lenne.

- Nem vagyok terhes - nevettem fel. Majd elgondolkodtam, nem rémlik, hogy védekeztünk volna délután. - És a lánykérés is amolyan vicc volt, nem komoly.

- Alex azért nem egy olyan srác, aki viccelődne ilyennel. Nem ez látszik rajta, általában tényleg sok mindent elviccel, egyébként a családban nagyjából mindenki, de vannak olyan komolyabb dolgok, amikkel soha. Egyszer már ráfázott erre.

Nem tudtam ezt mire értette, de nem éreztem úgy, hogy ezt a témát most feszegetni kéne. Marie-n is azt láttam, mintha észrevette volna, hogy olyat mondott, amit nem kellett volna. Így annyiban is hagytam.

Rövid időn belül Alex is visszaért, elkészítettük a spagettit, és helyet foglaltunk az ebédlőben.

- Tényleg ez az egyik legfinomabb spagetti amit valah ettem - dicsértem meg, amint megkóstoltam. És teljesen őszintén mondtam.

- Csak udvariaskodsz. De azért örülök, hogy ízlik - egy pillanatra Alex megfogta a kezem, és rámosolygott majd folytattuk az evést. Vacsora után felajánlotta, hogy elmosogat.

- Biztos ne segítsek? - kérdeztem meg vagy harmadszor, míg a tanyerokat vittük vissza a konyhába.

- Nyugi, pár tányérral és villával elbírok. Te menj nyugodtan, zuhanyozz le ha gondolod.

- Én elvonulok aludni, ha gondoljátok a ház másik végében van az én szobám, és elég mélyen alszok. Úgyhogy nem kell visszafognotok magatokat.

- Jó éjszakát, Anya! - mondta gyorsan Alex.

- Jó éjszakát fiatalok!

- Jó éjszakát! - megvártam, amíg Marie bezárja maga mögött az ajtót, és Alex mögé léptem.
- Remélem nem fogod visszafogni magad. - puszit adtam a hátára, ő pedig a válla fölött pillantott rám.

Körülbelül 10 perc múlva Alex már jött is utánam a szobába, én pedig az ágyon vártam abban a fehérneműben amit még délután vettem fel. Széles mosoly terült el az arcán, mikor meglátott. Egy percig sem várt tovább, és egyáltalán nem fogta vissza magát.