- NA, ÉS MILYEN A SULI? - kérdezte Harry a telefonom kijelzőjén keresztül. A napi Skype-olás ugyan néhány nap miatt kimaradt, de próbáltam lehető legtöbbször beszélni vele, de az új iskola meg Nate miatt nem nagyon volt rá alkalmam.

- Szép.

- Ennyi? Komolyan? Szép a virág lehet. Egy iskoláról minimum többet mondj. – makacskodott Harry én meg próbáltam befogni a száját úgy, hogy a kijelzőre tettem a tenyerem, de azért sem fogta be. – Most próbáltad befogni a számat?

- Figyi, nem tudlak téged körbevezetni az iskolába. Plusz nem mehetünk ki a szobánkból takarodó után. – minden lehető dolgot be kellett vetetnem, hogy ne mutassam meg az iskolát, mert ez nem egy szokványos iskola.

- Te nem az a Kim vagy, aki elment néhány hete.

- Ezzel mire akarsz célozni? – ráncoltam a homlokomat.

- Nem mehetünk ki takarodó után. – próbálta utánozni a hangomat. – Te nem olyan vagy, aki tiszteli a szabályokat. – ez igaz, és érthető, hogy most neki úgy tűnik, hogy betartom a szabályokat, de most mit lehetne tenni?

Nate fürödni ment mikor mi elkezdtünk beszélgetni Harry-vel és még most is folyik a víz a becsukott ajtó mögött, és ezt a barátom is észrevette:

- Ki a szobatársad?

- Egy lány. – fogtam rövidre.

- Nem gondoltam volna. – pedig nem, és ettől totál ki vagyok akadva. – Mutass be neki! – álmodik a nyomor.

- Zuhanyozik. Nem hallod? – Harry huncutul elmosolyodott.

- Úgy is jó. – felröhögtem a hülye szemöldök húzogatásától, majd elvettem azt a képet, amin Wendy és Nate van és a telefon felé mutattam. – Csinos. Ki a pasi mellette?

- A fiúja. – aki történetesen az én szobatársam. Visszatettem a képet a helyére és visszafeküdtem az ágyamra hason feküdve. Hallom, hogy Nate elzárta a vizet, ami azt jelentette, hogy gyorsan le kell koptatnom, mielőtt meglátja őt.

- Szia, megyek fürödni. – integettem, mire ő tiltakozni kezdet, de gyorsan kinyomtam. Persze pont jókor, mert ekkor jött ki Nate a csípőjére csavart törülközőben. Be kellett harapnom az alsó ajkam, ahogy megpillantottam. A törülköző szélénél előkandikált a háromszög, köldöke alatti kis szőrcsík és a felsőteste tökéletesen ki volt gyúrva (most mondok egy hasonlítást), mint Jared Padalecki-nek, és ahogy beletúrt a vizes hajába a felső karjának a belső felén római számok voltak tetoválva. 2012.02.22.

- Mit jelent a dátum? – mondtam ki teljesen véletlenül a kérdésem.

Megnézte a feliratot, majd visszanézett rám.

- Ekkor fogadtak örökbe a nevelőszüleim. – ennyit mondott aztán elfordult és az egyik fiókba kezdett turkálni. Felkaptam a pizsama pólóm és egy bugyit majd beviharoztam a fürdőbe. Gondolom nem akart többet mondani.

Ahogy vetkőztem elgondolkoztam az én tetoválásaimon. A jobb csuklóm belső felén az üres, lefordított háromszög, ami Jules-t, Harry-t és engem jelzett. Akkor varrattam magamra mikor úgy éreztem az életem tökéletes, mert ott van nekem a két legfontosabb ember az életemben. De ez a tetoválás mára érvényét vesztette. A másik, a bal lapockámon egy gyermekláncfű, amiből a szálai a tarkóm felé szállnak, majd a végén madarak lesznek belőle. A szabadságomat jelzi, ahogy egyre jobban eltávolodtam a szüleimtől és szárnyra kaptam.

Mindenkinek megvan a maga tetoválás története. Ahogy nekem is.

-----۞-----

Az első harc órám.

Nate-tel szemben állok, közöttünk a kék verekedő matrac. A tanár oda-vissza járkál a párok között, miközben magyaráz ugyanolyan kifogástalan háttartással és hátrakulcsolt kezekkel, mint mikor először láttam.

- Harc közben felmérhetitek az ellenség gyengepontjait. Megfigyelhetitek a technikákat. Nektek is ezt kell tennetek. Ne verjétek rögtön egymást agyon! Figyeljetek meg mindendolgot az ellenségeitekkel kapcsolatban. – megfújta a nyakában lógó sípot és mindenki a matracukra állt.

- Ne félj! – szólalt meg Nate. – Ha akarod, hagyhatom, hogy megverj, csak, hogy jó benyomást tegyél a tanárnőre.

- Ez igazán nagylelkű tőled. – mondtam szarkasztikusan, a lehető legpuhább hangnememben. De mielőtt átgondolhatta volna, hogy mit is mondtam, neki estem. Azzal a nagy lendülettel majdnem legurultunk a matracról, de végül csak fenn maradtunk. Ráültem a csípőjére és más körülmények között egészen izgalmas is lett volna. Próbáltam bevinni neki néhány ütést, de a francba is, ő mindet blokkolta. Végül is szerintem, ő több ideje verekedik, mint én.

Igazából én csak az edzőteremből ismerek néhány mozgásfajtát. Volt ott egy nagy boxzsák, amit szinte csak én használtam, mert egész nap én lógtam rajta.

Nate megfogta mind két csuklómat és átfordított minket, így már én feküdtem háton, ő meg felettem tornyosodott, a fejem mellé szorított kezekkel.

- Úgy se ütnél meg. – cukkoltam, mire egy hajtincset kisimított az arcomból, ujja puhán érintette az arccsontomat. Megborzongtam. De nem az undortól. Ez más volt.

- Ne hozd ki belőlem. – mondta majd felállt, magával húzva engem. Elengedte a csuklóm, de olyan gyorsan, mintha hozzá ért volna magához a tűzhöz.

Elfordította a fejét, mintha zavarba jött volna.

-----۞-----

Angyalismeret.

Ne erre kíváncsi leszek.

Beléptem a nagy előadó terembe, ahol már néhány diák elfoglalta a helyét. Felmentem a lépcsőn, kerestem magamnak egy tetszőleges helyet, de olyat, ami nem volt se túl messze, se túl közel a tanárhoz, aki hátat fordítva nekünk körmöl a táblán. Előveszem a Notebook-om, addig nyomogatom, míg be nem csöngetnek.

A terembe egyre több ember lesz, az oxigén is egyre gyorsabban fogy, amit lehet érezni a fülledt levegőn. Az emberek szaga terjeng, érezhetően mindenki izzad a nagy sűrűségtől.

Sose szerettem a tömeget. Valahányszor elmentek egy bevásárló központba felforrt az agyvize annyi ember láttán, mert mindenki lökdöste egymást oda se figyelve, és ez kurvára ki szokta húzni nálam a gyufát.

A diákok morajába belehasít az órát kezdő csengő éles hangja. Mindenki visszaigyekszik a helyére, és ekkor már a tanár is felénk néz. Mielőtt megfordult volna, azt hitem, hogy egy öreg fószer, de nem. Szövetzakójának az az egy gombja megfeszül a testén, férfias borostás arca, barna szeme és katonás stílusban levágott, barna haja van. Szöges álla és csodásan szép telt ajkai vannak. Olyan 24 éves lehet... Nem probléma.

- Minden elsőst üdvözlök az első angyalismeret órán. – selymes, mégis mély a bensőmig elérő hangja van. Elképesztő.

- Mr. Peterson vagyok. – egy ilyen félistent Mr-ezni? Kizárt! – Ha gondoljátok, csapjunk is bele. – gondolom költői kérdés volt, mert mielőtt jött volna egy válasz elkezdett beszélni és én megbabonázva figyeltem.

- Az isteni teremtmények hierarchiája más és más zsidó, kabbalista, keresztény és iszlám olvasatban, de a szeráfok mindenképpen az angyalok karának legelsői közé tartoznak, előrébbvalók a keruboknál. Nevük nem véletlenül jelent tüzes, izzó, megégető vagy elemésztő lényt; az Ószövetség könyörtelen, bosszúálló angyalai ők, akik lesújtottak a vétkesekre, amikor a gyarló emberiségben csalódott, szeszélyes kedvű Teremtőnek ez állt érdekében. Noha a szeráfok kezdettől fogva a „jót" szolgálták elvakult hittel, eszközeik mégis véresek és erőszakosak voltak. Hitük szerint cselekedtek, de nem feltétlenül az emberek, hanem Isten érdekében, így azon kevés emberek, akik találkozhattak Isten küldötteivel, nem egyszer őket látták utoljára földi életükben...
Hanyatlásuk és eltűnésük a Megváltó születéséhez köthető, mikor Isten természetében is párfordulat következett be, a bosszúállás ellenébe a megbocsátás, a könyörületesség szellemisége lépett. Szeráfokra már nem volt szükség az emberek között, az Úr visszahívta őket magához, így az őket életre hívó és a Földhöz kötő mágia lassan elhagyta őket, testük halandóvá vált, végül meghalt. Testük halálát követően azonban makacs hitbuzgóságuk révén nem mind tértek meg Teremtőjükhöz, szellemük tovább élt a világban. Új testet nem találhattak maguknak, mivel a Megváltó halálával elszunnyadt a mágia is a világon. Az itt ragadt szeráfok lelkei szellemként keringtek a világban - egészen a mágia újraéledéséig, amely lehetővé tette az ő számukra is, hogy új testet öltsenek, megszállva egy halandóét, és felébredjenek a Megváltó által rájuk bocsátott, két évezredes álomból.

Csendben figyeltem a „tanár urat" közben egyáltalán nem is gépeltem. Hirtelen csak úgy figyelmeztetés nélkül felém pillant, én meg elfelejtek levegőt venni. Miért nem ilyen jóképű minden tanár? Akkor talán még tanulni is kedvet kapnék.

Mr. Peterson elmosolyodik, majd visszanéz a tömegre.

- Hogy néznek ki? – kérdezte valaki a sűrűségből.

- Általában a halandók testét szokták elvenni, eltaszítva a benne lakó lelket. Néha angyali, hatalmas szárnyakkal is megjelennek, amik vörösösen átlátszóak. – adta a válaszát.

- Uram! – szólt megint valaki, ezúttal egy lány. – Az iskolában is előfordulhatnak szeráfok? – mintha Mr. Peterson egy pillanatra megmerevedett volna, de amilyen gyorsan is jött olyan gyorsan múlt el.

- A válasz: nem. De ha be is akarnának jutni, nem menne nekik, mert védő kupola van az egész iskola körül. Emiatt nem kell aggódni.

De én azt láttam a tanáron, hogy ő annál inkább aggódik.

Huh, csak most látom, hogy milyen rég volt új rész, de most egy kis bocsánat kérésként többet sikerült összehoznom.

Ugyan úgy, mint az Ellenállókban írtam, nem tudom, hogy mennyire ritkán tudok majd részeket felrakni, noha túl vagyok a felvételin, de nekem még van rajz felvételim is, és ha egy gimit is bejelölünk, akkor szóbelim is, so...

xx♥♥