- DE MIÉRT TE? Te fiú vagy és nem úgy van, hogy nem lehet két különböző nemű ember egy szobában? Legalábbis más iskolánál így szokott lenni. – letettem a képet, mert a végén a falnak vágom és az nem lett volna valami szép.

- Az első éveseknél úgy van, hogy az a személy, aki az iskolába hozta az új tanulót, az lesz egy évig a szobatársa. Ami még azt is jelenti, hogy szinte mindenhova nekem kell majd kísérgesselek, és néhány harcórádon is ott leszek. Tehát nagyon sok időt fogunk együtt eltölteni, ergo szokj hozzá hercegnő! – rám kacsint bennem meg felment a pumpa.

- Oh, értem, akkor pisilni is ki kell, engem majd kísérj? Milyen hülye szabály már ez! – érzem, hogy ezt direkt csinálják velem. Valamit biztos tettem, hogy ezt érdemlem. Mondjuk, ennek vannak előnyei is; reggel az ő arcát láthatom először, mikor elmegy zuhanyozni, képzelődhetek - mert azt szabad. Viszont a hátrányai; valahányszor idejön Wendy és csak egyszer meglátom őket az ágyon hemperegni, vagy hasonló, ott nyomban kidobom a taccsot. Mindig itt lesz a seggemben, félek, levegőt se tudok majd venni, ja és a legrosszabb, hogy ő egy fiú. Minden fiú ugyan olyan, akár az egyik gorombább, kedvesebb, szégyenlősebb, mindegyikben benne van a hormonokkal teli állat. Nem mintha attól tartanék, hogy esetleg leselkedik, mikor fürdöm, vagy öltözök, hanem, hogy egyszer neki esek és, ha van, annyi szerencsém viszonozza, onnantól meg, ha ő nem állít le minket vége van, már megtörtént a „baj".

- Azért ennyire nem rossz velem. – mondta, közelebb jött, megfogta a csuklóm és elindult ki az ajtón. – Körbe vezetlek. – bezárta kulcsra az ajtót és már mentünk is a lépcsők felé, azonban megálltunk egy helyen, ami inkább úgy nézett ki, mint egy konyha meg egy szórakozóhely összetömörítése. A tágas szoba egyik részén egy egész konyhapult nyomult a falnak, minden felszereléssel, ami csak szükséges lehet, a másikon meg kanapék, lapos-képernyős TV, Xbox, flipper gép, minden, ami egy jó kis lazuláshoz kell. Ugye a diákok sem maradtak ki belőle. Ezerrel nyomogatta három srác az Xbox-ot, rajta valami autós játékkal, a kanapékon csak úgy dúlt a szerelem – értsd: mindenhol egy-egy lány ült a pasik ölében és valósággal falták egymást.

Az egyik srác, aki a csocsózott, felnézett és elindult felénk.

- Nate. – üdvözölte őt, megölelte Nate-et és felém fordult. – Ki ez a széplány az oldaladon? – úgy éreztem magam, mintha teljesen levetkőztetett volna és elképzeli milyen sok, mocskos dolgot művelne velem. Undorító, hogy a pasik mind ugyanolyanok.

- Kim vagyok, de ne is próbálkozz! – figyelmezettem. Ha tudnátok, hogy mennyire szeretem néha így basztatni a pasikat. Jó, tartsatok most ribancnak, de senkinek sem hagytam mielőtt járni kezdtem Jules-sal, hogy anélkül hozzám érjen, hogy megcsinálná a titkos 3 pontos tesztemet.

Az első: ismerkedés. Ha máris jó benyomással indított, azaz nem volt túl bunkó találkoznék még vele. A második: nem akart az első adandó alkalommal megfektetni, hogy meglátott. A harmadik: Elvitt randira és jól végződött, ahol talán még egy romantikus csók is elcsattant. Jules-nál mindegyik pipa volt.

- Oh... - körbefonta a karjait a mellkasa előtt és neki dőlt az ajtófélfának. – Te egy harcias vadmacska vagy, akit meg kell szelídíteni. Szívesen vállalkozok az idomításodra. – feltartottam a kezem egyenesen az arca elé.

- Ebből egy kicsit vissza kéne venni. – rápillantott a csuklómra. Gondolom észrevette a tetoválásomat, ami nem volt más, mint egy lefelé fordított üres háromszög a jobb csuklóm belső felén.

- És még tetoválása is van. – vigyorgott. – Nos, elvonulhatnánk, és akár ki is deríthetnénk, hogy milyen tetoválásaink vannak a testünkön, cicababa. – nem bírom tovább.

- Te, Mr. Hormonokkal-teli-szex-gép soha a büdös életbe nem fogsz bejutni a bugyimba, és jobb lenne, ha az égbe meredező farkaddal és azzal a kurvára idegesítő száddal kiszállná a seggemből, mert kibaszottul elegem van a béna szövegedből. – sikerült elérnem a kellő hatást, mert mind a két srác tátott szájjal bámult. Egy tipikus mocskos szájú New York-i is lehetnék, de nem vagyok az. Már ötödikben úgy káromkodtam, mint egy kocsi. Ez már rám ragadt és nekem ez olyan, mint a cigi. Bármennyire is próbálnék, leszokni a káromkodásról nem menne. Egyszerűen nem tudnék egy napot eltölteni úgy, hogy ne káromkodjak.

- Ashton te hozod mindig a formádat, haver. – röhögött mellettem Nate.

- Valahogy éreztem, hogy csak ribancok bugyijában jártál.

- Szeretnéd, hogy én a te bugyidba járjak. Úgy megdöngetnélek, hogy... - nem tudta végig mondani azt, amit akart, mert Nate félbeszakította. Pedig kezdtem nagyon felajzani a szövegétől, annyira, hogy még a gátlásaimat is félre dobtam volna.

- Elég volt ebből! Menjetek szobára. Ja, nem is, mert éppen körbe kellene vezetnem Kim-et, csak jöttél te haver, és tudtam, hogy be akarod cserkészni. Pont nem akartam, hogy veled találkozzon. – hát ez fura. Miért nem akarta, hogy találkozzak vele? Mert számára jelentéktelen vagyok nem? Nem kellene velem törődnie, akkor miért teszi azt?

- Na és sikerült cicababa? – vigyorgott az arcomba Ashton. Hogy ingereljem közelebb vittem az arcomat az övéhez, mintha meg akarnám csókolni és ő már készült is rá, mert becsukta a szemét és várta az ajkaimat, de én kinyitottam a számat és épp, hogy érintettem alsó ajkát az enyémmel mikor ráleheltem azt az egy szót a szájára:

- Nem. – kinyitotta a szemét, vad tűz égett benne és tudom, hogy a gatyájában megkeményedett.

- Egyszer még megleszel nekem. – mondta ezzel visszament a haverjaihoz.

- Mi volt ez? – nézett rám Nate számon kérően.

- Miért izgat? – kérdésre kérdéssel válaszoltam, hogy idegesítsem. Nem kell vigyázni rám, akárhogy is érez irántam, nincs szükségem pátyolgatásra. De ezt nem mertem a szemébe mondani.

Végre tudtam hozni a következő részt és úgy érzem ti is kezdtek belejönni a dolgokba. Ez alatt a vote-okat, a kommenteket és a különböző dolgokat értem velem, és a sztorival kapcsolatban. Több, mint 200 olvasó??? Tudom, hogy még nem túl nagy szám, de én nagyon boldog vagyok xx ♥♥♥♥