- ELMONDHATOM A BARÁTOMNAK? - kérdeztem, amint megérkeztünk a lakásomhoz. Nate leállította a motort és felém fordult.

- Nem. Azt mondod neki, hogy kaptál egy ösztöndíjat, és hamarabb kellett kezdened a főiskolát.

- És azt, hogy hol van? - Nate összeszorította a száját, míg nem egy vékony csík nem lett belőle.

- Szerintem megmondhatod, hogy melyik városban van. Végül is, nem találná meg. - megrántotta a vállát.

- Miért nem? - kérdeztem. Hogy nem találna meg egy iskolát?

- Majd megtudod. - egymás arcát fürkésztük és én meg zavarba jöttem. Miért néz rám ilyen bambán? Utáltam elpirulni, mindent utáltam, ami a gyengeség jele volt. Eddig senki sem gyakorolt ilyen hatást rám. Szinte éreztem, ahogy szikrázik köztünk a levegő.

- Mikor leszel készen? - törte meg a feszültséggel teli csendet Nate. Elkaptam a tekintetem róla, a körmemről lekopott lakkot kaparásztam zavaromban.

- Majd felhívlak, de szerintem nem lesz több egy napnál. - a fiú megértően bólintott, miután megbizonyosodtam arról, hogy nincs több mondanivalónk egymáshoz, kiszálltam a kocsiból és bementem a lakásba. Odament az ablakhoz léptem, és néztem, ahogy az Impala elhajt.

- Mit tettem? - suttogtam magamnak, homlokra szorított kézzel. Gyorsan előkaptam a mobilom a konyhapultról, amit ott felejtettem a házba és fájó szívvel tárcsáztam Harry számát.

-----۞-----

Jó sok időbe és vízbe tellett, hogy végre megértessem és lenyugtassam a barátomat, de csak az volt a java, mert a szüleimet is tájékoztatnom kellene, még ha nem is vagyunk beszélő viszonyban. És, ahogy azt előre tudtam, a szüleim sem voltak éppen könnyű esetek. Viszont reggel boldogan konstatáltam, hogy Harry megjelent az ajtómban. Bizony, az lett volna a helyes, ha személyesen is találkozunk, talán utoljára és a legtöbb időt töltjük egymással, de mivel teljesen becsomagoltam, akár hívhattam is volna Nate-et, hogy már is indulhatunk. De az égnek sem akartam elszakadni Harrytől. Milliószor leszögeztük, hogy minden este Skype-olnak majd, még elmondtuk egymásnak, szintén milliószor, hogy mennyire fogunk egymásnak hiányozni. Igen, sok csöpögős rész volt a beszélgetésünkbe, de most az egyszer nem zavart.

Mikor volt annyi lelkierőm, hogy elküldjem Harryt és hívjam Nate-et kivittem a házból a becsomagolt cuccaimat - ami egy bőrönd volt, meg egy edzőtáska, abba is tele ruhákkal, meg lányos dolgokkal - méltóan elbúcsúztam a háztól és nem sokára Nate is megérkezett. Bebakoltuk a cuccokat a csomagtartóba, ahol először fegyverekre számítottam, mint a sorozatba az Impalában.

Végül beültünk és elindultunk, észrevettem közbe, hogy egy hűtőtáska van a részemen, most épp a lábaim között. Elfogott a kíváncsiság és kinyitottam. Az én okos eszemmel gondolhattam volna, hogy kaja van benne az útra, csak nem is gondoltam volna, hogy Nate volt olyan figyelmes és hozott élelmiszert, vízzel.

- Kérsz? - néztem fel Nate-re, ahogy a táskában kotorásztam. Erre a fiú jó ízűen felnevetett.

- 10 perce vagyunk úton, de te máris eszel. - jegyezte meg jó kedvűen.

- Evős lány vagyok. - mondtam, mire Nate gyorsan végig nézett rajtam.

- Pedig nem látszik. - jegyezte meg Nate. Ezt valamilyen bóknak vettem, majd elővettem egy szendvicset, és Nate szájába nyomtam. Én is elővettem magamnak egyet.

5 óra folyamatos menés után, kerestünk egy útba eső motelt, ahol majd este megszállunk. Kértünk egy szobát - két ágyast - majd felmentünk. Felváltva lezuhanyoztunk és külön figyelmet kerítettem ahhoz, hogy a pizsamámat a fürdőbe vegyem át. Egy nadrágot is hozhattam volna, mikor észrevettem, hogy csak egy hosszított pólót hoztam magammal. De mit volt mit tenni, felvettem és kiléptem a szobából. Nate a bőröndjébe turkált majd felnézett rám. Hirtelen mind a ketten elvörösödtünk, Nate pedig lassan végigmért. Megköszörülte a torkát, majd felállt és elment mellettem a fürdőszobába. Mielőtt visszajött volna gyorsan bemásztam az ágyba és elővettem a telefonom. Harmadik kicsöngésre Harry felvette.

- Na, hello kis egyetemista! - köszöntött lelkesen a fiú.

- Szia! - köszöntem vissza, valamivel egyszerűbben.

- Milyen a vonat? - Nem mondhattam el Harry-nek, hogy kivel és mivel megyek Los Angeles-be. Muszáj volt erről is hazudnom. Már vártam mikor pukkanok ki a sok füllentéstől. Így azt mondtam vonattal megyek.

- Szép... tágas - körbe néztem a szobába, ekkor lépett ki Nate alsónadrágban és atlétában. Majdnem eltátottam számat, legalábbis úgy éreztem. Nem bírtam ki, hogy meg ne bámuljam kigyúrt testét. Tökéletesen simult a póló lapos, feszes hasára és eszméletlenül szépen kigyúrt bicepszét csodás volt nézni.

- Kim? Kim! Ott vagy? - szólongatott Harry a telefonban. - basszus, elbambultam.

- Bocs, itt vagyok. - nagy erőfeszítés volt, hogy ne bámuljam megint meg ennyire a fiút. Sőt nem is akartam így újra ránézni. Oldalamra fordultam, hogy véletlenül se kerüljön a szemeim elé.

Elcsevegtünk még egy ideig, majd elköszöntünk egymástól. Úgy éreztem mintha egy kicsit megkönnyebbültem volna, hogy hallottam a legjobb barátom hangját.

Átfordultam a másik oldalamra. Szerencsére Nate is bemászott a saját ágyába. Telefonját nyomogatta, lázasan SMS-ezett valakivel.

- Kivel üzengetsz ilyen lázasan? - Nate felnézett a telefonjából.

- A barátnőmmel. - Dermedten feküdtem, arcomra szinte ráfagyott a mosoly. Nate még mindig nézett és tudtam, hogy most mit olvas le az arcomról. Barátnő? Ezek szerint Nate foglalt. Semmi esélyem - szögeztem le.

- Oh... - ennyi tellett tőlem. Gratulálok! - gondoltam magamban. Gyorsan visszagördültem a hátamra és a mennyezetet kezdtem bámulni.

De ha barátnője van, miért nézett rám úgy, mintha akarna? - gondolkoztam magamban. Emlékszem arra az érzésre, amit a fiú váltott ki belőlem a kocsiban. Hogy Nate mindig vágyakozóan néz végig a testemen. Mikor kiléptem a fürdőből pólóban akkor is elpirult. Hogy mióta találkoztunk olyan furán, megmagyarázhatatlanul nézünk egymásra. Mióta találkoztunk mindig remegés fut végig a hasamban.

- Miért lepődtél meg ennyire? - tette fel a kérdést Nate. Na, most magyarázd ki magad! Helyette meg se mukkantam, majd Nate folytatta. - A kis fürtös már nem hoz lázba? - oldalt nézve bámultam rá. Harry-re gondol?

- Ki? Harry? - hirtelen nevetnem kellett arra a gondolatra, hogy én és Harry egy pár. - Dehogy. A legjobb barátom óvodás korom óta. Furcsa lenne. Szinte már a testvérem. - Nate erre elvörösödött mire én még jobban nevettem rajta. A fiú hozzám vágott egy párnát s így kezdődött el a párnacsata. Azonnal megfeledkeztem arról, hogy hová is tartunk, mi történt mielőtt eljöttem volna, mit éreztem mikor otthagytam mindent.

Csak vertük egymást a párnákkal, mind a kettőnknek összevissza állt a haja és torok szakadtból röhögtünk. Megbotlottam a szőnyegbe az első dolog után kaptam, ami közel volt hozzám, ebben az esetben Nate pólója volt, majd mind ketten az ágyon kötöttünk ki. Felettem tornyosult, ziháló lélegzetünket egy ritmusban szedtük.

- Jól vagy? - suttogta Nate. Veszélyesen közel voltak egymáshoz. Testünk egymáséhoz feszült, lábaink összegabalyodtak. Éreztem a feszes hasát az enyémen, izmos lábát, gyorsan emelkedő és süllyedő mellkasát, lapát kezét a derekamon.

- Igen. - nem sikeredett túl hangosra a válaszom, de ilyen közelségből biztos meghallotta. Mind ketten tudtuk, hogy ez nem helyes. De egyikünk sem akaródzott elhúzódni. Én csak azt akartam, hogy érintsem és tapintsam őt, csókoljam és dédelgessem. De ilyenről szó sem lehetett, mint egy vészjelző sípolt a fülemben. Nate-nek van barátnője!

Rátettem a kezem a mellkasára, hogy eltoljam. Megértette, lehengeredett rólam és mintha mi sem történt volna a saját ágyamba bújtam majd hagytam, hogy a gondolataim elvigyenek.

Mintha Jules és egy másik lányt láttam volna a szituációban, csak most az a bökkenő, hogy én volt az a lány, Jules meg Nate. Láttam magam előtt, hogy én és Nate mire készülünk, aztán meg azt, ahogy Jules és egy lány már meg is tették. Nem akarok az a lány lenni, aki egy kapcsolatba bele trollkodik. Még ha csak úgy jött az érzelem. És azt nem tehetem meg!

Olyan távol leszek tőle, amennyire csak tudok.

0=R@

Ez a rész egy kicsikét rövidebb lett mint az előzőek, ezért bocsánatot kérek, viszont remélem tetszik eddig mindenkinek a történet és köszönöm, hogy már ennyien elolvastátok!

XOXO <3 :3