SOSE ÉREZTEM MAGAM ENNYIRE MEGALÁZVA. Könyörögnöm kellett egy férfinak, és ott vesztettem el a becsületemet. Ashton nem adta könnyen magát, de végre megenyhült.

Épp egy buliba készülődtem, amibe Ashton hívott meg. Az egyik kolesz partit tart, nem messze tőlünk.

Egy fekete testre simuló ruhát vettem fel, háta egy része ki volt vágva, és a ruha ujja átlátszó anyagból volt, és a könyököm alá ért. Hajamat kissé begöndörítettem, de még így is elég hosszú volt. Végül a lábamon egy fekete magassarkú cipő van. Kifestettem magam füstös szemfestékkel.

Kopogtak, és gyors léptekkel az ajtóhoz mentem.

Ahton zsebre dugott kezekkel dőlt neki az ajtófélfának. Fekete térdén kiszaggatott nadrágot, és kék inget viselt, ami ráfeszült felsőtestére.

- Azta! - nézett végig rajtam elég alaposan. - Dögös vagy.

- Kösz. - megragadta a derekam és betolt a szobába. Neki nyomott a falnak, és a nyakamnak esett. A szívás nyomok még néhány helyen ott voltak.

- Ashton. - nyögtem fel. Eltoltam őt a nyakamtól, mire a szemembe nézett, amik már a vágytól sötétek voltak.

- Mi az? Nem akarsz maradni?

- Most, hogy már ekkora szenvedéssel felvettem ezt a szűk ruhát, inkább menjünk bulizni. - ajkába harapott, majd nagy erőfeszítéssel elengedte a derekam.

- Nate ott lesz? - kérdezte, mikor elindultunk.

- Nem. Wendy-nél van. - válaszoltam. Nem véletlenül megyek el Ashton-nal, mert itthon nem akarok maradni, azon gondolkozva, hogy Nate és Wendy éppen mit csinálnak.

NATE

Wendy és én az ágyon ülünk, és valami csajos filmet nézünk.

Nem azt mondom, hogy repesek az örömtől, hogy ezt nézhetem, és azt sem, hogy borzalmas, csak azt, hogy ő a barátnőm és, mint egy jó pasi kénytelen vagyok - nem is, bele van írva az együtt járás kézikönyvébe, hogy ezt kell tennem.

Csörög a telefonom, kihúzom zsebemből és megnézem a kijelzőt. Kim. Mi a fenét akar? Amint felveszem a bulik háttérzaját hallom meg.

- Nate! - kiállt fel. -Te kis... - a létező összes káromkodással illetett, még olyannal is, amit én nem ismerek. Vártam, míg befejezi, majd megkérdeztem:

- Részeg vagy? - felröhögött.

- Talán te vagy az. - ezzel lecsapta. Felsóhajtottam, majd kibújtam Wendy öleléséből, aki értetlenül nézett rám.

- Mi a baj? - elvettem a kabátom egy székről, és belebújtam.

- Az egyik haverom kiütötte magát, és érte kell mennem. Segg részeg. - adtam egy csókot neki, majd kiviharoztam.

Elég egyértelmű volt, hogy hol van a buli, mert szinte az egész kolesz fényekben játszott, és a zene maxi hangerőn dübörgött.

Végig vágtattam a csókolózó párok, és a vonagló embertömeg között. Bárpult mellett részeg emberek flörtöltek, csókolóztak egymással, minden embert képes voltam fellökni, hogy eljussak Kim-hez - bárhol is van.

Felmentem az emeletre, hátha ott van valahol. Benyitottam néhány szobába, néhány párra rá is nyitottam, de észre se vettek, túlságosan elmélyültek egymásban. Végül az utolsó reményem a fürdőszoba volt, és nagyon reménykedtem benne, hogy nem egy akcióban lévő párra nyitok újra. És mit ad nekem az isten? Kim a wc előtt ült, teljesen lerészegedett állapotban, miközben rázkódik a válla. Vajon sír?

- Kim. - suttogtam neki, közben letérdeltem mellé, és próbáltam finoman a vállánál fogva felém fordítani, de nem hagyta magát.

- Tűnj innen! - parancsolt rám erőtlen, rekedt hangon.

- Nem megyek el nélküled. - felém fordította a fejét. A fekete sminkje lefolyt az arcáról, a szemei duzzadtak és kisírtak voltak. - Mi történt? - kérdeztem, mire ismét elapadtak a könnyei.

- A pasim megcsalt egy libával. - leültem mellé és rögtön elfogott a düh.

- Ashton? - ha az a kisköcsög megbántotta... Várjunk, én miért is vagyok dühös Ashtonra?

- Nem Ő. Hanem Jules. - halványlila gőzöm sincs ki az a Jules, életemben nem hallottam róla, de akkor ezek szerint Kim exe. - 3 nyamvadt hónapra mentem el, mire neki nem voltam elég és lefeküdt egy másik lánnyal, aki nem én voltam. Hogy lehet egy pasi ilyen kegyetlen? Miért csinálnak ilyeneket? - rettenetesen sírt, és csak azt tudtam tenni, amit ilyenkor Wendy-nél szoktam, ha elkezd hisztizni. Átöleltem a vállát, ő meg a vállamra hajtotta a fejét, és átkarolta a derekam.

- Én szakítottam vele, de annyira szeretem. Azért szakítottam vele, hogy tudja milyen, ha megbántanak valakit. Éreztetni akartam vele, hogy ez mennyire rossz. - szipogott néhányat majd folytatta. - De ő nem hívott, mikor én azt hittem. Úgy tűnik, hogy nem hiányzom neki. Biztos most is azzal a picsával kavar ott, ahol először feküdtünk le. - Azta! Némi sok információ, de eltűröm, mert a részegeket ilyenkor nem lehet leállítani. Kíváncsi vagyok én is ilyen őszinte voltam valahányszor leittam magam.

- Nekem viszont nagyon hiányzik! - könnyekkel áztatta el a dzsekimet, és én hagytam.

- Az a srác egy pöcs! - jelenetem ki. - Ha tényleg szeretne, már hívott volna. Felejtsd el! Nem ér ő ennyit. Találsz majd egy olyan srácot, aki teljes szívéből szeret majd téged, és te is viszont szereted őt. - felnézett rám, letörölte a könnyeit az arcáról, majd szóra nyitotta a száját.

- Tényleg úgy gondolod?

- Igen. - bólintottam határozottan, mire a nyakamat átkarolva az ölembe ült, és szorosan ölelgetni kezdett. Először nem tudtam mi tévő legyek, mert váratlanul ért az ölelése, de végül én is a karjaimat teste köré fontam, és önkéntelenül is beszívtam haja illatát. Annyira puha, és szép, és maga Kim is ilyen. Erősnek akarja mutatni magát, de belül egy meggyötört szegény lány, akit rossz szülőkkel áldott meg a sors, és most egy összetört szívvel.

Annyira szívesen ott lennék mindig mellette, hogy ne legyen szomorú, sose bántsák, mindig legyen boldog, és felejtse el azt a sok baromságot, ami vele történt.

Kis idő után próbáltam eltolni magamtól, de a teste nem reagált, így úgy véltem elaludt. Felkaptam, és egészen hazáig a karjaim között tartottam, biztonságban.

Asszem tartoztam nektek ennyivel. Sikerült összehoznom!!!! xx♥♥