Mia elrángatott minden egyes boltba amit látott az utcán. Azért indultunk el hogy keressek magamnak valamilyen szép ruhát, bár a végén csak neki lett több mint 5 zacskója... Nekem egy se lett a végén, de nem gond, ameddig ő boldog.

Egészen jól bevásárolt, tele csomó drága márkás ruháktól cipőkig, miközben nem az hogy én nem találtam semmi szépet, hanem nem volt nagy kedvem választani magamnak bármit. Inkább őszintén megnéztem volna vele otthon az Alkonyatot vagy már százodszorra miközben csokis fagyival bőgünk Edvard Kulen romantikus nyálas szövegein, vagy szomorú dalokat karaokéztam volna vele ami drogokról, összetört szívről, alkoholról, halálról énekel...

15-kor Mark írt hogy egy sarkon vár minket, amire odafutottunk és beszálltunk.

Vidám parkba megyünk. És nem is semmilyenbe! Romantikusba!
Hát nem cuki?
Markéknak ma ott lett volna randijuk, DE MIVEL én törött szívű vagyok, nem akarnak elengedni semmi áron így velük kell mennem.

A vidámpark bejárati része pislogva ponpázott amikor odaértünk, miközbe egy bohóc állt a portánál, jegyeket árulva.
Rögtön Markra néztem.

Hihetetlen egy nagy nyúl amikor bohócokról van szó. Az "AZ" filmet amióta megnéztük, fél a bohócoktól jobban mint bármitől.
Miának soha nem árulta el, most is látszik az arcán hogy az a vigyor csupa hamisság, bár a lány nem sokat figyel arra, odahúzza a fiút, én meg hát utánuk bolyongtam.

-Jó napot! Három jegyet kérnénk!

-Ohohohó~ - nevetett fel a bohóc nagy mély hangon, amire láttam Mark kicsit megrezzent - Rendben. 150$ lenne legyen szíves

Ki is fizette a vidám lány és megköszönve beljebb húzta párját maga után. Én meg kifelejtve, hát utánuk mentem megint.

Szerelmesek alagútja.
Ez tetszett meg egyből a legjobb barátnőmnek, amibe be is ültek, de mikor látták nem követem, felém nézték.

-Gyere be, Alex! Érdekes lesz!

Sóhajtva az egyel hátrébb való vagonra ültem, és ültem várva hogy elinduljunk.

Amikor megindították, lassan szépen elkezdett menni. Később hallható volt a Careless Whisper vizhangozva. Jaj de.... 🙄🙄🙄🙄

Később táblák jelentek meg ahol azt írja "Kiss me"
A shippemet bámultam akik mosolyogva csókolgatták egymást, miközben én azon gondolkoztam hogy fogom Matt egyik képet és lesmárolom itt és most.

A kettő a végén teljesen összemelegedett annyira hogy szemem előtt hallottam Miát fura hangon mondani hogy "Akarom a gyerekedet~" Marknak.
Hát... Lol... Családtag lesz előbb utóbb

A párok kaptak azután "kényeztető időt" hogy ne szakadjanak el olyan könnyen egyszerre, amiből kilehetett szállni, így én rögtön ezt meg is tettem. A fürdőszobához mentem, mivel egyedül az tűnt nekem normálisnak.
Nézegettem magam a tükörben ideig, megmosdottam, de azelőtt észre is vettem hogy a szemem sarkából könnyek csordúltak ki.
Bizony. Rá gondoltam egész idő alatt.

-Aish... Bárcsak anyu itt lenne - kezdtem bele erősebb sírásba.

Mondhatni megint elkezdtem sírni mint tegnap este, szinte megint életkedvtelen maradtam.
Ekkor benyitottak a fürdőszobába. Ijedten az ajtó felé néztem, de rosszabb lett amint megtaláltam egy ismerős arcot az ajtóban.

Rózsaszín haj, rózsaszín Gucci póló, fekete hosszú nadrág... Fekete szemüveg a hajában...

Ő lépett be.

-Alexa? - nézett rám meglepődötten.

Lefagytam egy időre bambultan, minden egyes porcikáját, tetőtől talpig megfigyelve, de egy pillanatban mintha csettintettek volna, elfordúltam letörölni a könnyem.

Igyekeztem minél inkább gyorsabb lenni, de éreztem ahogy a hátam mögött erős karok ölelnek át vígasztalóképpen.

-Hiányoztál. - ennyit mondott.

Szipogva úgy maradtam egy ideig, mert ezt hiányoltam, de amint kicsit összeszedtem magam, eltoltam magamtól kezemet mellkasára téve.

-Ha hiányoltál volna igazán, most nem sírnék miattad. - szólaltam kissé mérgesen.

-Sajnálom Alexa - mondta suttogva amint a kezemre tette a sajátját amivel eltoltam - Tudom hogy haragszol, utálsz... De kérlek beszéljük meg...

-Miért vagy egyáltalán itt? - vettem el a kezem gyorsan.

-Új MV... Tudod - mutatott az ajtóra.

Bólintottam amint újra megmostam az arcom a tükörbe nézve.
Egyik kezével a mosdónak támaszkodva, másik kezet zsebéve csúsztatva nézett. Egy pár perc lemúltával, megtörte a köztünk való fura csöndöt.

-Szokatlan vagy ebben a ruhában - vizsgált meg.

Gúnyos arckifejezéssel ránéztem:
-Te meg szokásos vagy

Gyenge nevetés jött ki ajkai közül, ami valamennyire megolvadt a szívem és egy nagyon kis mosoly került arcomra.

-Szeretnél valamit kipróbálni együtt? - vakaródzott, szinte éreztem a visszahúzódó auráját.

Jobban akarod szakítani a szívem?

-Nem kell, van MV forgatásod. Nem kell velem lenned. - indultam is kifelé, de hirtelen szemem előtt minden elfeketült lassan és a testem is kezelhetetlen lett.

Utoljára arra emlékszem Bear kezeibe estem... És Istenem... Baromi jó volt újra kezeiben lenni.