Ujjainkat kulcsoltuk össze,
 Megígértünk egymásnak mindent.
 Öleltél, én visszaöleltelek,
 Ujjaink egymásban vesztek el.

 De nekem két kezem van,
 S a magányt nem bírja.
 Így hát összefontam ismét,
 Az érzés újra felemészt.

 Szétszakadt a biztos nyugalom,
 S én hittem balgán, szabadon.
 Éreztem újra, de elmúlt.
 Ujjaimmal egyedül maradtunk.

 Akkor még nem hittem el,
 Hogy nem engedhetek mindennek.
 Vágy játszik még azóta is velem,
 Hagyom, mégis kérlek, bocsáss meg.