Nem gondoltam, hogy megteszem,
 De mégis eluralkodott felettem.
 Már régóta vártam,
 A hideg pengére vágytam.
 
 Nem volt elég éles,
 Csak karcolta a bőrömet.
 Bocsánatot kértem, azt mondtad,
 Nincsen semmi baj.

 De én nem hiszem el ezt.
 Könnycseppjeim folytak le,
 Mert megbántottalak téged,
 Kit elképesztően szeretek.

 Te engem sosem bántottál,
 Pedig én téged ezerszer már,
 De mégis mindig csak mosolyogtál,
 Ha gondom volt mellettem áltál.

 Sajnálom. Igen, nagyon sajnálom.
 Mit mondhatnék még? Nem tudom.
 Jobb lett volna neked,
 Ha nem állsz szóba velem.

 Karomat égetik a hegnek látszó,
 Vöröslő karcolások,
 Arcomat áztatja a könnyem,
 Mert tudom, én tettem.