Még fenn ragyogott a nap,
 Még nem múlt el a pillanat.
 De már érzem, a hűvös szellőt,
 Már látom a közeledő felhőt.

 A boldog, meleg időt elsöpri,
 Már egy szót sem tudok kinyögni.
 Csak jön az eső, a levegő fagyos,
 Érzem bőrömön, mossa arcom.
 
 A gyönyörű napfény elillan,
 Megcsap a vizes fű illata.
 Még láttam a távolban pár virágot,
 De a ború elöntötte a világot.

 Az állatok hirtelen elhalkulnak,
 A falevelek lassan lehullanak.
 De szerettem én azt a napsugarat,
 Jöjjön vissza, csak egy pillanatra.

 Az idő eltelik, lassacskán elfogy.
 Én pedig már nem látom sehogy,
 A virágok szirmait pompázni,
 A madarakat boldogan szállni.