Mindig én, mindig én.
 De nem tudom miért.
 Csak egy kis félrelépés,
 Egy árva ceruza leejtés.

 Ha megszólalok, lehurrognak,
 Ha valamit megérintek, leszídnak.
 Lassan már levegőt sem vehetek,
 Mert csak bajuk van mindennel.
 
 Én vagyok a probléma, mindig én,
 A nézésem, a beszédem, én...
 Ha nem lennék, könyebb lenne,
 Nem lenne gondjuk a létezésem.

 De vagyok. Némán hagyom,
 Egyszer úgyis meghalok.
 De addig csak mosolygok,
 Hogy nincsen semmi gondom.