A falevelek lehullottak már rég,
 Csípi arcomat a hűvös, téli szél.
 A hó lassan befedi a szép tájat,
 Én pedig csak sétálok hosszan.
 Talpam alatt roppan a szűz hó,
 Csillog, nincsen ehhez hasonló.

 A rét egykor tele volt virággal,
 Mostmár csak a fehér takaróval.
 Gyönyörű, és mégis milyen rideg,
 Madarak csak szállnak az égen.
 Eltűnök a téli, világos tájban,
 Senki nem találhat meg soha.