Egy kis zaj is elég,
Fejfájás tör rá,
Lelke utolsókat lép,
Elméje ingatag padlóján.

Fájdalomnak bársonyos,
Égető szőnyegén,
Táncol a komor,
Nyúzótt ember, még.

Megfontoltan, lassan
Törte át a határt,
S sírva omlik össze,
Hol az élet előtte áll.

Összetört a maszk,
Szilánkok körülötte.
És csak sír halkan, 
Mint egy gyermek.