Egyedül vagyok a világban,
Ha beszélnék is, hiába.
Senki sem néz rám,
Soha nem szólnak hozzám.

Egyedül ülök csendben,
A szobámban szenvedek.
De senki nem segít nekem
Csak levegőnek néznek engem.

Lassan úgy érzem az is vagyok,
Csak egy porszem maradok.
Senki nincsen, aki vígasztalna,
Senki nincsen aki mosolyogna.

A sebeimet égeti a magány,
A szemem kisírtam már.
Észre sem vette senki,
Hiszen nincsen senkim.