Köszönöm most neked,
Az együtt töltött perceket,
Hogy felejtetted bánatom,
S hogy szívemet kitárhatom.

Örülök, hogy találkoztunk,
S jó barátok vagyunk.
Mellettem voltál, ha sírtam,
Mikor tovább már nem bírtam.

Mosolyogtam rajtad mindig,
Egy nézéssel is megnevettettél.
Beszéltem, elképesztően sokat,
Te meg csak ültél, és hallgattad.

Néha borzalmas lehetek,
De te ezt mind elviseled.
Utáltad, de becéztelek,
De becézlek most is, örökre.

Köszönöm most ezzel neked,
Hogy még mindig vagy nekem,
Hogy mosolyogva ölelsz át,
Hogy mindig mellettem állsz.