Folyton a mosolyukra gondolok,
 Lágy nevetésükre, hogy boldogok.
 Gondolataimba égett bele,
 A pillanat, mikor rám nevettek.

 Folyton a pillantásukra gondolok,
 A gyönyörű szemük csillogott.
 Rabja lettem a nézésüknek,
 Nem tudok nélkülük létezni sem.

 Folyton az ölelésükre gondolok,
 Ami oly sokáig biztonságot adott.
 Bőrömön ott a karjaik nyoma,
 Éget, szúr, ha más nyúl oda.

 Folyton csak rájuk gondolok,
 Nélkülük életem üres, elhagyatott.
 Mosolyogva velük álmodom,
 És órákig csak rájuk gondolok.