Esik a hó, nézem az elragadó tájat,
 A gyönyörű, hófödte fákat.
 Hallom a madarak vékony hangját,
 Látom az egyik, kicsiny alakját.

 Elmosolyodva haladok tovább,
 Lehunyt szemmel gondolok rá.
 De jó lenne ketten sétálni itt,
 Csak csöndben egymást nézni.
 
 Lassan, kinyitom a fáradt szemem,
 De ő még mindig nincs velem.
 Mégis mosolygok tovább azért,
 Hiszen szívemben a pillanat még él.